45. fejezet

 Itt is van az új rész, tudom kicsit későn, és kicsit rövid és nem is lett olyan jó szerintem, de remélem, hogy azért  tetszeni fog :) 

A tömegbe, többen is megnéztek minket, de nem nagyon vettük őket figyelembe. Kicsit keresni kellett anyuékat, mivel már nem ott álltak ahol elébb, de szerencsére hamar megtaláltuk őket. Amikor közeledtünk, már észrevettek minket, és mosolyogva vártak.
- Anyu, apu, szeretném nektek bemutatni Krisztiánt. Krisztián, ő itt az anyukám Nóra, ő pedig az apukám, Erik. – húztam magam mellé és mutattam be őket.
- Csókolom. – köszönt kicsit félénken.
- Szia. Szóval te lennél Krisztián. – mondta anyu, majd megölelte Kriszt. 
- Én lennék. - láttam, hogy kicsit meglepődött, de visszaölelt. – Örülök, hogy megismerhetem. 
- Mi is, már nagyon vártuk, hogy megismerhessünk, és nyugodtan tegezz csak minket. – rázott vele kezet apu is. 
- Oh, köszönöm. 
Gyorsan üdvözölték még Tomikát is, majd nekem és Dorinának el kellett mennünk. A ballagás, elég sokáig tartott, rengeteg virágot kaptam, már alig bírtam tartani a kezemet a végére. Krisztiántól is kaptam egy nagyon gyönyörű szép virágcsokrot és egy ezüst karkötőt, nagyon tetszett mindkettő. Kaptam Tomikától is virágot, anyuéktól is és rengeteg ajándékot és ott voltak Tomika szülei is, aminek nagyon örültem, mert már régen találkoztunk. Miután vége lett, elköszöntem Dorinától, majd elindultunk haza. Amikor haza értünk, anyu bepakolta a virágokat egy vázába, én pedig fogtam az ajándékaimat, és Krisztiánt magammal húzva elindultunk a szobámba. Én lepakoltam az asztalomra, ami a kezembe volt, ő pedig addig szétnézett.
- Szép szobád van. – mondta, miközben leült az ágyra.
- Köszönöm. – mentem oda hozz, ő pedig az ölébe húzott, és szinte rögtön rátapadt a számra. Annyira jól esett, olyan régen vágytam már a csókjára. Pár percig csókolóztunk, majd amikor szétváltunk csak szorosan megöleltem.
- Erre vártam már mióta. – sóhajtott.
- Ugye itt alszol ma? Kérlek szépe, aludj itt. – suttogtam a fülébe.
- Nem tudom. Nem akarok zavarni.
- Hülye vagy? Dehogyis zavarsz. – néztem rá.
- De a szüleid .. – kezdte volna mondani, de közbe vágtam.
- A szüleimmel majd én megbeszélem. Már 18 éves felnőtt vagyok.
- Akkor jó, de nem akarom, hogy baj legyen vagy ilyesmi.
- Nem lesz semmi baj. – csókoltam meg.
- Kicsim lejöttök? – hallottam megy anyum hangját a földszintről.
- Persze, megyünk. – kiáltottam vissza. – Na, gyere. – álltam fel, és húztam magam után.
Lementünk a konyhába, ahol már meg volt terítve. Leültünk és elkezdtünk enni. Miután megebédeltünk, átvonultunk a nappaliba, ahol elkezdtünk beszélgetni. 4 körül, Tomikaék úgy döntöttek, hogy elindulnak haza, mivel ők kicsit messzebb laknak. Krisztiánnal megbeszélték, hogy majd holnap, ha Tomika megyen haza, akkor beugrik érte. Elköszöntünk, megköszöntem az ajándékokat, majd elindultak. Anyu a konyhába volt, én pedig apuval és Kriszel a nappaliba, de kicsit otthagytam őket és elmentem bementem anyuhoz, aki éppen mosogatott.
- Na? – kérdeztem tőle, miután felültem a konyhapultra. – Ugye, hogy imádnivaló?
- Igen, az. Látszik, hogy oda van érted. – bólogatott.
- Akkor gondolom nem gond, hogyha itt alszik. – mondtam kicsit félénken.
- De külön szobába. – vágta rá.
- Anyu, ne már, légy szíves. Nem volt még köztünk semmi olyan, és most még nem is lesz. Ígérem, hogy jók leszünk.  –néztem rá könyörgős szemekkel.
- Ne nézz így rám. - nevetett. – Jó, rendben legyen. – egyezett bele végül.
- Juj, köszönöm anyu, imádlak. – ugrottam le, majd megöleltem, mire ő csak nevetett én pedig vissza mentem a fiúkhoz, akik, úgy látszik elég jól megértik egymást mert éppen nevettek valamin.
- Min nevettek? – ültem le Krisztián mellé.
- Semmin. – fogta meg a kezem, majd nagy nehezen abba hagyta a nevetést.
- Hát ok, akkor ne mondjátok el. Megyek fel a szobámba. Jössz velem? – kérdeztem Kriszt, mire ő csak bólintott és felmentünk.