67. fejezet

- Úgy látszik kijöttél a formából. - nevetett Gábor.
- Jól van már, csak hagytam magam. - lökte meg Kicsit Krisztián.
- Aha, na persze. - bólogatott, miközben a hűtőből kivett egy ásványvizet, Krisz pedig odajött hozzám.
- Vesztettél? - kérdeztem kuncogva, mire ő csak bólogatott.
- Régen játszottam már. - mondta.
- Nem baj az. - pusziltam meg.
- Nem-nem.
A nap további része is nagyon jól telt, de aztán 7 körül úgy döntöttünk, hogy ideje menni.
- Anyu, akkor majd beszélünk még telefonon. - mondta Krisz már az ajtóban.
- Rendben édesem, majd hívlak. - ölelték meg egymást, aztán odajött hozzám.
- Viki, nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Remélem hamarosan újra találkozunk.
- Én is nagyon örülök. - mosolyogtam, majd mindenkit megöleltünk és elköszöntünk, aztán beültünk az autóba és egy utolsó intés után elindultunk.
- Na ugye, hogy nem is volt olyan szörnyű? - kérdezte Krisz miután kihajtottunk Sopronból.
- Nem bizony. Imádtam, annyira jó fej itt mindenki és aranyos és kedves és látni, hogy annyira büszkék rád meg minden. - soroltam, mire ő csak nevetett.
- Örülök, hogy jól érezted magad kicsim. - mosolygott rám, majd megfogta a kezemet.
- Egyébként képzel már tökre várom a fotózást. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek. - mondtam neki.
- Komolyan? - nézett rám csodálkozva én pedig csak bólogattam. . Akkor majd amint lesz időm leretusálom őket, és el is küldöm neked jó?
- Rendben, de én majd retusálás nélkül is meg akarom nézni oké?
- Persze ahogy akarod, de nem lesz nagy a változás, hiszen így is nagyon gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - hajoltam oda hozzá egy puszira.
Az út további része jól telt, beszélgettünk, zenét hallgattunk és együtt énekeltünk, ami kicsit vicces volt. Mire hazaértünk, már kb. fél 10 volt, és nagy meglepetésünkre Tomika otthon volt.
- Szia. Hát te? - kérdeztem tőle, miközben bementünk a szobájába.
- Sziasztok. Linda dolgozik, szóval haza jöttem. Nektek milyen volt?
- Jó volt nagyon. - válaszoltam.
- Igen? Akkor tök jó.
- Ti kibékültetek? - kérdezte Krisztián, miközben leült a Tomika gépje elé.
- Persze, még tegnap este. - bólogatott.
- Szuper. - mondta hümmögve, mert már a twitterjét figyelte.
- Srácok én elmentem zuhanyozni. - álltam fel az ágyról.
- Rendben. - szóltak. Átmentem Krisztián szobájába, előszedtem a pizsamámat, és bementem a fürdőbe, ahol gyorsan lezuhanyoztam, megtörölköztem, felöltöztem és visszamentem a fiúkhoz.