- Tominak mi baja volt? - kérdezte Krisztián.
- Hát fáradt volt, meg összevesztek Lindával. - válaszoltam.
- Jaj, állandóan összevesznek hülyeségeken. Aztán kicsit durcáskodnak mindketten és ki is békülnek. - legyintett, miközben beparkolt a ház elé.
- Egyébként te jól érezted magad? - kérdezte már miközben mentünk felfelé.
- Igen, nagyon. - bólogattam. - Jó volt velük.
- Akkor örülök. - mondta, majd kinyitotta az ajtót és bementünk.
- Mész előbb zuhizni? - kérdeztem tőle már a szobájában.
- Ha akarsz mehetsz.
- Nem menjél nyugodtan. - mentem oda hozzá és adtam neki egy puszit.
Ő elment zuhanyozni, majd amikor végzet mentem én is. Amikor kész lettem, befeküdtem mellé, szorosan hozzábújtam és egy jó éjt csók után el is aludtunk.
Reggel Krisztián ébresztett fél 10-kor, hogy keljek, mert nemsokára indulunk. Az út 2 és fél óra, a szülei pedig ebédre várnak minket. Felvettem egy zöldes kockás inget, egy farmert, és pár ékszert. Bementem a fürdőbe, megmostam a fogam, a hajamat kifésültem, aztán kicsit kisminkeltem magam és kimentem Krisztiánhoz.- Kész vagy? - kérdezte, mire én csak bólogattam. Felkaptam még a táskámat, felvettem a tornacipőmet, Krisztián becsukta az ajtót és elindultunk. Az út elég hosszú volt, és minél közelebb voltunk, annál jobban izgultam.
- Kicsim nyugodj már meg, mondom, hogy imádni fognak. - nevetett rajtam Krisztián.
- De ha nem? Tuti elrontok valamit, leejtek valamit, vagy ilyesmi. - ráncoltam a homlokomat.
-Viki, nem fogsz semmit elrontani. minden rendben lesz. - biztatott mosolyogva, mire én csak sóhajtottam egyet és inkább néztem a tájat.
Amikor az autó megállt egy szép családi ház előtt, kisebb gyomor görccsel léptem ki az autóból. Jesszusom, komolyan jobban félek mint az érettségik előtt. Krisztián rám mosolygott, megfogta a kezemet és elindultunk befelé.
- Megjöttünk!. - kiáltotta amikor beértünk, és becsukta az ajtót. Levette a cipőjét, így én is követtem.
- Sziasztok. - jött elő mosolyogva egy barna hajú nő az egyik szobából, gondolom az anyukája.
- Szia anyu. - köszönt Krisztián, majd megölelték egymást.
- Csókolom. - köszöntem én is, miután elengedték egymást.
- Szia, te biztosan Viki vagy. Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek, nyugodtan tegezz csak és szólíts Erikának. - mosolygott, aztán kaptam tőle egy rövid ölelést.
- Köszönöm. - nagyon aranyos volt az anyukája.
- A többiek? - kérdezte Krisz, mikor bementünk a nappaliba, ami nagyon szépen, hangulatosan be volt rendezve.
- Az udvaron. Úgy döntöttünk, hogy kint fogunk enni, mivel nagyon jó idő van. Gyertek ki. - mondta, aztán kimentünk.
- Sziasztok. - köszönt ránk az apukája, aztán ő is megölelte Krisztiánt.
- Rengeteget hallottam már rólad. - fordult felém mosolyogva. - Reméltem, hogy hamarosan megismerhetlek. Nyugodtan tegezz csak, és hívj Gábornak. - mondta és kaptam tőle egy kisebb ölelést.
- Köszönöm. - mosolyogtam, mire Krisz megpuszilta a fejem búbját, kezdtem kicsit feloldódni.
Annyira aranyosak voltak mind, és kedvesek. A testvérei is jó fejek voltak. Gábor és Krisz állandóan ugratták egymást, viszont látszott, hogy csak viccelnek. Zsófit pedig már szinte mindjárt imádtam. Mellette és Krisztián mellett ültem az asztalnál, és vele beszélgettem. Nagyon aranyos lány. Rájöttem, hogy a félelmem alaptalan volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése