81. fejezet

Ez bolond. Ez volt kb. a véleményem róla a ustream után. Nem normális, sokat nevettem rajta. Egyszerűen imádom.
- Kicsi szívem, te nem vagy normális. - szóltam bele a telefonba, miután vége lett a ustreamnek, és felhívott.
-  Nekem te vagy minden, kicsi szívem. - énekelte az egyik régebbi számát.
- Örülök, hogy jó kedved van. - mosolyogtam.
- Jah, amúgy holnap képzeld megkapom a fogszabályzómat. - mondta, mire belőlem kitört a nevetés. - Ahj, ne nevess már ki. - durcizott.
- Jó, bocsánat, ne haragudj. - kuncogtam. - Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.
- Én is. Remélem, hogy fogok tudni beszélni.
- Nyugi fogsz tudni. Kicsit érdekesen, de fogsz. - nevettem.
- Hát köszi a biztatást. - fintorgott.
- Oh, igazán nincs mit. - kuncogtam.
Egy kicsit még beszélgettünk, majd miután letettük, én lementem a konyhába és megvacsiztam. Utána visszamentem a szobámba és lezuhanyoztam. Nem érdekelt, hogy még csak 8 óra van, bezuhantam az ágyamba, és pár perc múlva aludtam is.

Az elkövetkező napok nem szóltak másról, mint a tanulásról. Délig aludtam, nagyon örültem, hogy ezt már megtehetem végre, aztán délután keményen tanultam, este pedig kint voltam Dorinával. Hívtam a Comet-re, de nem tudom miért, nem akar jönni. Kicsit furcsa mostanában. Nem értem. Remélem, hogy ez hamar átmegy rajta, ha pedig nem akkor majd megkérdezem.

Szombat reggel, amikor felébredtem, gyorsan kipattantam az ágyból, és a szekrényemhez mentem, hogy kivegyek belőle valami ruhát. Kiválasztatom egy farmert, egy fehér pólót, és egy színes kockás inget, majd felöltöztem. Ez után bementem a fürdőszobába, ahol a hajamat kifésültem, tettem magamra egy kis sminket, aztán amikor kész lettem, fogtam a táskámat amibe már tegnap bepakoltam és lementem a konyhába, ahol anyuék reggeliztek.
- Sziasztok. - köszöntem, miközben leültem az asztalhoz.
- Szia. Kész vagy? - kérdezte anyu, én pedig bólogattam, és elvettem egy pirítóst.
Miután befejeztem a reggelit, megkértem aput, hogy vigyen ki az állomásra. Elköszöntem anyutól, utána pedig el is indultunk. Az állomáson apu rám bízta, hogy vigyázzak magamra, majd én felszálltam a vonatra, ami pár per múlva el is indult Pestre.