74. fejezet

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. nem akartam felvenni, de meglátta, hogy Krisztián hív, így gyorsan kiszálltam az ágyból és kimentem a szobából. Nem akartam Dorinát felébreszteni. Leültem az ajtó elé, majd felvettem.
- Szia. - szóltam bele, miközben ásítottam egyet.
- Szia.Felébresztettelek. - kérdezte.
- Igen, de nem baj.
- Ne haragudj.
- Semmi baj. Hány óra van egyébként?
- Fél 12. Azért is gondoltam, hogy már nem alszol. - mondta.
- Tegnap kicsit elfáradtunk. Filmeztünk este, aztán dumáltunk még. Kicsit későn aludtunk el.
- Jah értem. Strandon milyen volt?
- Nagyon jó. Napoztunk sokat, szép barna lettem.
- Eddig is az voltál. - nevetett.
- Dehogyis voltam. Neked milyen volt tegnap? Milyenek voltak a fellépések?
- Fhú jók voltak. Sokan voltunk.Az egyikre eljött velem Tomika is. -válaszolta.
- Ma mész valahová? - kérdeztem.
- Igen, de semmi kedvem. Fáradt vagyok. - sóhajtott.
- Aludj a kocsiba kicsim. Hová mentek ma?
- Mosonmagyaróvár, utána pedig Kőszeg, majd Kecskemét.
- Sajnállak. Nem baj, veled leszek lélekben. - nevettem.
- Ott mindig velem vagy.- hallottam a hangján, hogy mosolyog, így én is elmosolyodtam.
- Hiányzol. -suttogtam a telefonba.
- Te is nekem, nagyon-nagyon. 1 hét és Otto. Alig várom, hogy lássalak. Meddig leszel egyébként? - kérdezte.
- Nem tudom. Meddig legyek? Lesznek koncertjeid?
- Vasárnap nem lesz és hétköznap se nagyon. Viszont utána meg pénteken Comet. Azon is szeretném, hogy ott legyél. - kérte.
- Akkor tudod mit? Szombaton megyek a ottóra, aztán vasárnap haza, tanulok, majd pénteken megyek hozzád vissza, de szombaton jövök is haza, mert kedden kezdődnek az érettségik. Oké?
- Öö, rendben. Neked pedig utána már vége ugye?
- Bizony. Fhú de jó lesz. Alig várom, hogy túl legyek rajta.
- Azt elhiszem, de ne félj menni fog. - biztatott.
- Reméljük. Amúgy neked nyáron lesz valami szabadidőd? Mert ilyenkor sok koncert van nem?
- Lesz szabadidőm, remélhetőleg. Szeretnék menni tengerhez. Utoljára Petivel voltam. Jó lenne most elmenni, mondjuk veled. - mondta, és kicsit meglepett.
- Velem? - csodálkoztam.
- Ühüm. - hümmögött. - Te nem szeretnél?
- De nagyon jó lenne, viszont nem tudom anyuék mit szólnának hozzá. - nevettem.
- Azt még majd megbeszéljük. - mondta, ám ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, én pedig hátraestem, mivel annak voltam nekitámaszkodva.
- Jézusom, te meg mit csinálsz itt? - jött ki Dorina kómás fejjel.
- Krisztiánnal beszélek. Nem akartalak felébreszteni, kijöttem ide. - dörzsöltem a fejem, ahol beütöttem.
- Hát te tiszta bolond vagy. - nevetett. - na megyek le, csinálok valami kaját. - indult el, de aztán megfordult. - Ja, és üdvözlöm Krisztiánt. - mondta, majd már tényleg lement.
- Jól vagy? - hallottam Krisztián hangját, ahogy nevet.
- Igen, most már jól. Dorina üdvözöl.
- Oh, én is őt.
- Átadom, viszont most megyek. Majd beszélünk. Szia kicsim, szeretlek.
- Én is szeretlek, szia. - elköszöntünk, majd eltettük én pedig elindultam lefelé.