Egy kicsit még sétálgattunk, de aztán beborult az ég, így jobbnak láttuk, ha hazamegyünk, mielőtt elkezd esni. Már épp haza értünk, amikor megszólalt Krisztián telefonja. Felvette, majd elkezdett beszélni valakivel, én pedig addig bementem a konyhába, hogy igyak valamit.
- Ki volt az? – kérdeztem miután ő is bejött utánam.
- Lola. Kérdezte, hogy nincs-e kedvünk bowlingozni. Ő, Gábor, mi, Tomikaék, Bence és esetleg Petiék. Neked van kedved? – mondta, miközben magához húzott.
- Aha, tőlem mehetünk. Amúgy is mit csinálnánk itthon?
- Hát, nekem mondjuk, lenne egy-két ötletem. – puszilgatta a nyakamat én pedig csak nevettem.
- De most komolyan. Már olyan régen találkoztam velük. – toltam el magamtól kicsit.
- Igazad van, akkor menjünk. Viszont nekem még fel kell hívnom anyut, hogy holnap megyünk. – kaptak ki a zsebéből a telefonját, majd tárcsázni is kezdte az anyukáját. Pár percig beszéltek, aztán miután letette mosolyogva nézett rám.
- Nagyon örült, amikor elmondtam. Alig várja, hogy végre megismerjen.
- Én is várom, hogy találkozzak a családoddal, csak kicsit félek. mi lesz, ha elrontom, vagy csinálok valami cikist? – ráncoltam a szemöldökömet.
- Ugyan édesem ne aggódj ilyeneken. nem lesz semmi baj. – nevetett ki.
- Hát remélem. – fújtam ki az eddig benntartott levegőt, mire ő megcsókolt
- Ne izgulj, minden rendbe lesz, imádni fognak. – simította meg az arcomat miután szétváltunk én pedig rámosolyogtam.
- Amúgy mikor megyünk? Tomiék jönnek? – kérdeztem.
- Jönnek igen, mi megyünk értük olyan 7 körül, de előtte lemegyünk kajálni. A többiekkel majd ott találkozunk. – válaszolta.
- ja, oké értem.
Az idő indulásig gyorsan elment, beszélgettünk, tvztünk, aztán 7 előtt pár percel elindultunk. Előbb elmentünk Lindáékért, aztán a Westendbe. Bementünk a McDonald’sba, ahol már tényleg ott volt Lola, Gábor, Peti és a barátnője.
- Sziasztok. – köszöntünk, amikor odaértünk.
- Hellóó. – álltak fel, majd miután mindenki megpuszilt mindenkit, Krisztián meg kérdezte, hogy mit kérünk, és elment rendelni Gáborral.
- Bence? Hol van? – kérdezte Tomika.
. Nem jött, mert nem érezte jól magát. – válaszolta Peti.
- Na, szuper.
- Csajszik mizu? Tök régen találkoztunk. – fordult felénk Lola. – Hallom, hogy te most érettségiztél Viki.
- Igen, most voltak az írásbelik. – bólogattam.
- Hogy ment?
- Jól. Azok egész jól. Viszont a szóbeliktől félek kicsit.
- ne félj, menni fog. – legyintett.
- Hát majd meglátjuk. – nevettem, majd a fiúk pont visszatértek, így mind elkezdtünk enni. Amikor már mindannyian jól laktunk, felálltunk, és elmentünk a bowling terembe. Kiválasztottuk a megfelelő cipőket, aztán azon gondolkoztunk, hogy milyen felállásba játszunk, végül Linda szólalt meg.
- Fiúk a lányok ellen? – kérdezte.
- Oké. – egyeztek bele a többiek.
- Készülj. – mentem oda Krisztiánhoz, és adtam egy puszit a szájára.
- Úgy is megvesztitek. – nevetett.
. Majd meglátjuk. – kacsintottam rá és odamentem a lányokhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése