80. fejezet

1 előtt 15 perccel, már épp készültünk ki az állomásra, amikor felkeltek Tomiék.
- Kicsi lány, te már mész is? - kérdezte Tamás, én pedig bólogattam. - És elmentél volna köszönés nélkül? - indult el felém.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. - mosolyogtam.
- Ugyan. - legyintett, majd jó szorosan magához ölelt. - Jó légy. Találkozunk szombaton ugye?
- Ühüm. - hümmögtem, miután elengedett.
Gyorsan elköszöntem még Lindától is, majd elindultunk az állomásra.
- Sajnálom, hogy már mész. - mondta Krisztián kint a vonatnál.
- Én is elhiheted, de ne félj, itt leszek szombaton. Azt már kibírjuk valahogy. Ja, és ma nézlek ustreamen, szóval dobj egy sms-t vagy valami, ha kezdesz. - öleltem meg.
- Feltétlenül.
- Na de én megyek, nemsokára indulunk. - engedtem el.
- Rendben kicsim. Akkor majd hívlak még ma.
- Jójó. - bólogattam. Gyorsan megcsókolt, adott még egy hosszú, szoros ölelést, aztán én felszálltam a vonatra. Kerestem egy üres fülkét, leültem, majd szememmel Krisztiánt kezdtem fürkészni. Amikor megtaláltam intettem neki egy utolsót, a vonat pedig nem sokára el is indult.
Miután a vonatom megállt, én leszálltam róla, aztán elindultam haza. Mivel most senki nem jött értem, ezért az út kicsit tovább tartott.
- Sziasztok, megjöttem. - kiáltottam be, miután megérkeztem.
- Oh, szia. Miért nem szóltál, hogy már jössz? Kimentem volna érted. - jött ki anyu a konyhából a kezét törölgetve, majd adott egy puszit.
- Jól esett gyalogolni. - vontam vállat.
- Értem. Nem vagy éhes? - kérdezte, én pedig csak a fejemet ráztam.
- Apu hol van amúgy?
- Beszaladt munkába, nemsokára jön már. - nézett az órájára.
- Ja. Ne én  felmegyek a szobámba lepakolok, aztán lehet lefekszek. Kicsit fáradt vagyok. - mondtam.
- Rendben. - bólintott. Én felmentem a szobámba, ő pedig visszament a konyhába.
Ott átvettem egy kis rövid nacit és egy fekete felsőt, kipakoltam a táskámból, aztán leültem a tv elé. Elkezdtem nézni egy filmet, de pár perc után be is aludtam.
6 előtt pár perccel, arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Meg sem néztem, hogy ki az úgy vettem fel.
- Igen?
- Szia, én vagyok. Csak nem aludtál? - szólt bele Krisztián, én pedig felültem.
- Szia. Igen, aludtam. Kicsit fáradt voltam. - mondtam, ő pedig kuncogott.
- Azért hívlak, mert nemsokára ustream. Mondtad, hogy szóljak, ha kezdek.
- Ja, igen. - álltam fel. Odamentem az asztalomhoz, és bekapcsoltam a laptopomat. - A twitteredet ugye megtudom nézni akkor is, ha én nem vagyok regisztrálva? - kérdeztem.
- Igen, meg.
- Akkor jó. Na majd beszélünk, szia kicsim. - köszöntem el.
- Majd hívlak, szia. - tette le ő is.