69. fejezet

Reggel megint Krisztián ébresztett, de most szerencsére nem azzal, hogy a fényképezőgépjét  kattintgassa.
- Jó reggelt napfény. -  köszönt, majd adott egy puszit.
- Neked is. - nyújtózkodtam. - Hány óra?
- Már fél 11.  Elkészültél, reggeli és mehetünk. - állt fel az ágyról.
- És mit vegyek fel? - ültem fel én is.
- Az mindegy, majd ott adnak neked valami ruhát, és ki is sminkelnek. - mondta.
- Komolyan? - kérdeztem, ő pedig csak bólogatott.
- Juj szuper. Akkor mindjárt kész vagyok. - pattantam fel és mentem a bőröndömhöz. Kivettem belőle egy farmer overált, felvettem, aztán bementem a fürdőbe ahol fogat mostam, a hajamat felfogtam egy copfba és kimentem Kriszhez, aki már a konyhában volt és reggelit csinált.
- Hm, imádlak. - öleltem át hátulról.
- Oh tudom. - bólogatott, majd megfordult adott egy puszit a számra, elültünk és elkezdtünk enni.
- Tomika? - kérdeztem közbe.
- Ő még alszik. - válaszolta, majd gyorsan befejeztük a reggelit és elindultunk.
Amikor oda értünk és kiszálltunk z autóból, már kezdtem kicsit izgulni, fogalmam sincs miért. Bementünk, és természetesen látszott, hogy ott mindenki ismeri őt. Bevitt egy szobába, ami tele volt ruhákkal, aztán adott egy puszit és elmondta, hogy itt majd segítenek nekem és ott hagyott. Volt ott egy fiatal csajszi, aki adott nekem egy laza szürke ruhát. Felvettem, aztán a sminkes kicsit kisminkelt, végül a fodrász kivasalta, a kissé göndör hajamat. Miután kész lettem, bementünk egy terembe, ahol már kicsit többen voltak, és ott volt Krisztián is. Épp a fényképezőgépjén áligatott valamit, de amikor észre vett, rám mosolygott és odajött hozzám.
- Gyönyörű vagy, mint mindig. Mindjárt kezdünk. Ne izgulj, majd én mondom, hogy mikor mit csinálj. - biztatott.
- És ennyien mind bent lesznek? - néztem körül.
- Akarod, hogy kimenjenek? - kérdezte.
- Hát, ha nem gond. - bólintottam egy aprót.
- Nem dehogyis. Mindjárt kiküldöm őket, te pedig nyugi. - nevetett, majd megpuszilt.
- Köszönöm. - öleltem meg.
Pár per múlva, ahogy mondta tényleg kiküldött mindenkit, és csak mi maradtunk. Ettől kicsit felengedtem. Elkezdtük a fotózást, ami ahhoz képest, hogy mennyire izgultam, szerintem egész jól ment. Sőt a végére azt hiszem, hogy egész belejöttem, és végül Krisztiánnal is csináltunk pár közös képet.
- Juj, alig várom, hogy végre elküld őket. - öleltem meg miután befejeztük.
- Örülök, hogy tetszett. - nevetett.
- A legjobb volt. - válaszoltam.
- Mondtam én. - puszilt meg. - Most viszont lassan mennünk kéne kicsim.
- Rendben. Megyek gyorsan átveszem a ruhámat, és mehetünk is. - mondtam.
- OKé, én addig összepakolom ezeket. - mutatott a gépjére. Én csak bólintottam, majd átmentem az öltözőbe, ahol átvettem a ruhámat, ezt pedig felakasztottam egy fogasra, majd vissza tettem a helyére, és kimentem Kriszhez.