2. évad 20. fejezet

Egyébként sokat gondolkoztam azon, hogy feltegyem-e ma a részt, mivel tegnap272-en nézték meg az oldalt, és abból 1(!) komit kaptam csak, ami nagyon-nagyon rosszul esett. Ha nem tetszik a sztori mondjátok meg, javítok rajta, ha tetszik akkor azt írjátok le, csak írjatok! Bármit...

Amikor odaértünk, akkor Lola és Gábor már ott voltak.
- Sziasztok. – köszöntünk nekik.
- Sziasztok. – köszöntek ők, is majd Lolával megöleltük egymás, Gábortól pedig kaptam egy puszit, a srácok pedig lepacsiztak.
- Mizu veletek? Milyen volt New York? – kérdezte Lola.
- Jó, nagyon jó. – válaszolta Krisztián, én pedig bólogattam, hogy egyetértek.
- Zsír. Bence? Nem veletek jött?
- Nem, még ment Alexandra-ért. – szólt közbe Tomika.
- Ja, értem. Akkor várjuk meg őket. Addig rendeljünk, mondjuk valamit inni. – ajánlotta Gábor, mi pedig helyeslően bólogattunk, és elindultunk a bár felé. 
Rendeltünk ilyen alkoholmentes italokat, aztán kikértük a cipőket, majd megérkezett Bence is a barátnőjével.

                                             

- Sziasztok, bocsi, hogy késtünk.
- Semmi gond. – mosolygott Linda.
- Szia. Mi még nem ismerjük egymást. Viki vagyok, Krisztián barátnője.  – léptem elé, majd kezet nyújtottam. Jó volt újra kimondani, hogy Krisztián barátnője, hogy hozzá tartozom, ő pedig hozzám. Ez boldogsággal töltött el.
- Szia, én Alexandra. Örülök, hogy megismerhetlek. – mosolygott. Egész szimpatikus volt.
- Oh, én is. – bólogattam, majd aztán ők elmentek kikérni a cipőket, aztán kezdetét vette a játék.
Kettőt játszottunk, egyszer mindenki a párjával, aztán pedig lányok a fiúk ellen. Krisztiánnal mi harmadikak lettünk, a lányokkal pedig elsők. Levertük a fiúkat, a játék végére pedig még Alexandrával is jóba lettünk. Miután befejeztük a játékot, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy bárba, csak úgy iszogatni. Kimentünk a WestEnd-ből, és csak sétáltunk a városba, mígnem találtunk egy helyet, ahová beültünk.  Egész jó hely volt, ilyen piros színekkel, és nagy boxokkal, ahová le lehetett ülni. Ott sokáig elbeszélgettünk, jó volt végre velük lenni. Hiányoztak. Végig néztem a társaságon, Tomika hozta a szokásos formáját, Bencével értetlenkedtek, bár mintha Linda mellett kicsit kezdene megkomolyodni. Linda, Alexandrával beszélgetett valamiről, Lola és Gábor pedig Tomikaékon nevettek.

                                        

- Minden rendben? - karolta át a derekamat Krisztián.
- Igen. – néztem rá mosolyogva. – Csak azon gondolkoztam, hogy olyan jó végre itt, veletek. Hiányoztatok.
- Szeretlek. – puszilta meg az arcom.
- Én is téged. – mondtam, majd megcsókolt.
Egy kicsit még ott voltunk, mi is bekapcsolódtunk a beszegetésbe, de aztán kb. fél 12 fele mindenki úgy döntött, hogy ideje haza menni. Elköszöntünk egymástól, haza vittük Tomiékat, majd mi is haza mentünk. Ott közösen lezuhanyoztunk, aztán bebújtunk az ágyba. Odabújtam Krisztiánhoz, fejemet a vállgödrébe fúrtam, ő pedig átölelt.
- Holnap megyek haza, jó? – kérdeztem még mielőtt elalszok.
- De ugye nem maradsz sokáig?
- Nem. – mondtam kuncogva. – Pár napig, csak. Tudod, őket is régen láttam már.
- Tudom-tudom. – helyeselt.
Még adott egy utolsó puszit a fejemre, aztán mindketten elaludtunk.