Amikor haza értünk, és megkaptuk a csomagokat, hívtunk egy taxit, ami végre haza vitt minket. Nagyon elfáradtam, és láttam Krisztiánon, hogy ő is. Nem vágytam másra csak egy forró fürdőre vele, és a puha ágyra. Amikor haza értünk, meglepődve vettem tudomásul, hogy itthon van Bence, Tomika és Linda társaságában, hiszen szombat este volt. Azt gondoltam buliznak valahol.
- Sziasztok. Hát ti? – köszöntünk nekik.
- Ah végreee. Csáásztok. – jött oda Tomika, és megölelt mindkettőnket, mire Krisz elég fura pofát vágott, amin elnevettem magam.
- Titeket vártunk. –mondta Bence.
- De aranyosak vagytok, viszont mi hulla fáradtak vagyunk.
- Nem baj, mi amúgy is készültünk bulizni, csak gondoltuk megvárunk már. – jött oda Linda, és megölelt, én pedig vissza. – Na, jöttök srácok? – nézett a két fiúra.
- Aha, persze. – állt fel Bence is. Mi nevetve elköszöntünk, és bementünk Krisztián szobájába, ahol csak lepakoltuk a bőröndöket, hogy majd holnap kipakolunk, mivel most semmi energiánk nem volt rá. Oda mentem hozzá, és a nyaka köré fontam a kezeimet.
- Megyünk fürödni? – kérdeztem tőle.
- Együtt? – ölelte át a derekamat.
- Ühüm. – bólogattam, ő pedig elmosolyodott, majd megpuszilt.
- Menjünk. – engedett el, megfogta a kezem, és kezdett el húzni a fürdő felé.
Kb. vagy 1 óráig áztattuk magunkat a kádban, és annyira jó volt, csak ott lenni vele, beszélgetni. Ha a víz nem kezd el kihűlni, é Krisztián nem szól, hogy most már szálljunk ki, simán elaludtam volna ott a karjaiba. Amikor kiszálltunk, megtörölköztünk, majd ő felvett egy boxert, én pedig a pizsamámat, ami egy kis sortból, és egy pólóból állt. Befeküdtünk az ágyba, egymással szembe és csak néztük egymást. Fura volt.
- Jó volt ez a hét, veled, rajongók, és minden baj nélkül. – simított végig a kezemen.
- Én is jól éreztem magam. – mosolyogtam.
- Lehetne több ilyen. Kár, hogy már holnap mennem kell fellépni. – fintorgott.
- Nekem nincs dolgom holnap. Akarod, hogy elkísérjelek?
- Tényleg? Az jó lenne. – bólogatott.
- Hol lépsz fel?
- Fhú, fogalmam sincs igazából. Majd Orsi megmondja. – vont vállam én pedig nevettem. Jellemző, hogy sose tudja.
- Viszont én hétfőn megyek Nyíregyházára pár napra. Nem jössz velem?
- Nem hiszem, hogy mehetek, most 1 hét szünet után. – húzta a száját.
- Mindegy akkor. Sietek vissza hozzád. – bújtam oda közelebb, ő átkarolta a derekam, én pedig a nyakába fúrtam a fejem.
- Remélem is, de most már aludjunk.
- Rendben. Jó éjt, szeretlek. – néztem fel rá.
- Én is szeretlek. – mondta, majd megcsókolt, aztán pár perc múlva már csak egyenletes szuszogását hallottam, és én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése