Itt is van az új rész :) Köszönöm a tegnapi komikat, nagyon jól estek! Remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog :)
Reggel ismét hányingerre és hasfájásra ébredtem, ugyanúgy, mint tegnap reggel. Így a tegnapi reggelt megismételve, sietve mentem a fürdőbe, kiadni a tegnap esti vacsorámat.
Nagyon mérges voltam, mivel ma már mennem kéne az egyetemre. Miután megmosakodtam, fáradtan mentem vissza be a szobába, és láttam az órán, hogy még van fél órám a kelésig. Úgy döntöttem, hogy már nem alszok vissza, de azért még lefeküdtem. Gondolkoztam, hogy mi lehet a baj, végül arra a tényre jutottam, hogy biztos valami járvány, vagy ilyesmi. Ezen gondolkoztam, amikor újra rosszul lettem, és visszasiettem a fürdőbe. Amikor pedig a tükörbe néztem utána, majdnem sírva fakadtam, olyan szörnyen néztem ki. Végül csak megmosakodtam újra, aztán a hasamra pillantottam a tükörbe. Furcsa volt, mintha kicsit fel lenne duzzadva.
Kicsit megijedtem, lehet, valami komolyabb bajom van, de aztán azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy lehet, csak meg fog jönni. De attól a hányingert még mindig nem értem. Miután kicsit enyhült a hányinger és a hasfájás, visszamentem a szobába, de már nem feküdtem le. Előszedtem a ruhámat a szekrényből, és halkan felöltöztem. Nem akartam felébreszteni Krisztiánt, aki még mindig békésen aludt. Miután felöltöztem, visszamentem a fürdőbe, ahol bevettem egy fájdalom csillapítót, majd a hajamat csak kifésültem és kicsit rendbe hoztam az arcomat is, mivel szörnyen néztem ki még mindig. Fáradt is voltam, szívesen visszafeküdtem volna még Krisz mellé, de tudtam, hogy már nem lehet.
Amikor kész lettem, bementem a szobába, ahol előszedtem a táskámat, belepakoltam a holmimat, amire szükségem lehet, aztán adtam még Krisztián arcára egy puszit, és kimentem a konyhába. Ott összedobtam magamnak egy szendvicset, csináltam kávét, és nyugodtan elkezdtem reggelizni. Szerencsére már egész jól voltam. Remélem, hogy elmúlik, mint tegnap, viszont azért nem akarok holnap is erre kelni. Amikor megreggeliztem elpakoltam magam után és elindultam a suliba.
Szerencsére nem kellett sokáig bent lennem ma, mivel eléggé frusztráltan éreztem magam. Többen megbámultak, susogtam a hátam mögött. Nem tudtam, hogy miért. Azért mert látták pár képemet, vagy Krisztián miatt. Igazából annyira nem érdekelt, de mégis örültem, amikor fél 12-kor elhagyhattam az épületet. Szinte még kisem értem, de már rögtön hívtam is Lindát. Megbeszéltük, hogy találkozunk a westendbe a mekinél. Nem sokára oda is értem, Linda már ott volt.
Köszöntünk egymásnak, megöleltük egymást és mindketten rendeltünk, majd leültünk egy üres asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni.
- Na, mi van veled? Rég beszéltünk. – kérdezte, majd beleharapott a hamburgerébe.
- Semmi különös – vontam vállat – veled?
- Velem se. – mondta – De jól vagy? Ma Krisztián feljött hozzánk mielőtt ment fotózni, és kérdeztem mi van veled, és mondta, hogy tegnap rosszul voltál.
- Hát… nem tudom – húztam el a szám, majd letettem a kezemben lévő kólás poharat az asztalra.
- Hogy-hogy? – nézett rám aggódva.
- Mert ma reggel is elég rosszul voltam, csak neki nem mondtam. Nem is akarom, különben tuti azonnal elküldene valami hülye orvoshoz. Hányingerem volt, fájt a hasam, ugyanúgy, mint tegnap, de aztán elmúlt. Meg megszédülök néha. Lehet elkaptam valami furcsa járványt. – fintorogtam. – Viszont most például tök jól érzem magam, csak nagyon éhes vagyok. – mondtam, és elkezdtem enni biztosításképpen a sült krumplimat.
Linda kicsit furcsán nézett rám, ami eléggé zavart.
- Mi van?
- Öhm.. - kezdett bele – nem lehet, hogy terhes vagy? – kérdeztem, mire én tágra nyílt szemekkel néztem rá.
- Dehogyis! – vágtam rá – szedek fogamzásgátlót. Nem lehetek terhes – ingattam a fejem– tuti csak valami vírus.
- Hát, végül is lehet. Vagyis reméljük.
- Ne is beszéljünk erről. Nem vagyok terhes. – bizonygattam.
- Úgy legyen. – mosolygott, majd folytattuk az evést azután már csendben.
Kicsit elgondolkoztam azon, amit Linda mondott. Reméltem, hogy tényleg csak egy vírus, hiszen én tényleg szedem a fogamzásgátlót, úgyhogy nem eshettem teherbe. Megijedtem még a gondolattól is, hogy anya legyek. Oké, hogy már 19 vagyok, Krisztián pedig már nemsokára 24, de akkor is. Én még ehhez túl fiatal lennék, sőt ő is. Én, és ő se lennénk még erre felkészülve. Túl fiatalok vagyunk.
Bíztam benne, hogy tényleg valami vírus.
Ehhez hasonló dolgokon gondolkoztam, amíg kajáltunk, aztán miután mindketten végeztünk, úgy gondoltuk, hogy vásárolunk kicsit. Szerencsére Linda látta rajtam, hogy kicsit elgondolkoztam ezen, így próbálta elterelni a figyelmemet, és sikerült is neki. Egész délután nem gondoltam erre, annyira jól szórakoztunk. Vettünk rengeteg holmit, közben pedig nagyokat beszélgettünk. Vásárlás után pedig bementünk, és megnéztünk egy filmet még a moziba, aztán a westend előtt elköszöntünk egymástól, hiszen mindketten másirányba lakunk. Boldogan mentem haza, remélve, hogy Krisztián, vagy legalább Bence otthon lesz. Szerencsémre Krisztián otthon volt, de amint láttam épp készült elmenni.
- Szia. – csimpaszkodtam a nyakába és adtam neki egy puszit.
- Szia. – nevetett. – Fhú, jól bevásároltatok. – nézett a táskákra miután elengedtem.
- Vettem neked egy pólót. – kezdtem el kotorni az egyik zacskóba, majd megtaláltam, és oda dobtam felé. – Tetszik?
- Aha, jól néz ki. Köszönöm. – jött oda, és megcsókolt. – Milyen napod volt? – kérdezte, aztán itt eszembe jutott ez a terhesség dolog, és kicsit rosszabb lett a kedvem, de úgy döntöttem, hogy még nem biztos. Ha holnap nem leszek rosszul, akkor biztos csak valami hülyeség, de ha igen, akkor azt hiszem, bajba vagyunk. Egyelőre ezt még nem akartam Krisztiánnak elmondani, így mosolyogva válaszoltam.
- Jó. Suliba nem volt semmi, alig vártam, hogy végre szabadulhassak onnan. Már most utálom. – fintorogtam, mire ő felnevetett.
- Ez még csak az első nap volt.
- Tudom, épp azé. Aztán a délután már sokkal jobban telt. Lindával voltam a westendbe. Vásároltunk, moziztunk. Neked?
- Fárasztó, és még nincs vége. Voltam fotózni, és most mehetek még egy másik helyre. Semmi kedvem. – húzta a száját.
- Elhiszem. Mikor jössz?
- Nem tudom. Olyan 8 körül.
- Ou, csak? – szomorodtam el.
- Aha. – bólogatott, majd megszólalt a telefonja. – Orsi az. – mondta miután ránézett a kijelzőre. – Mennem kell, itt van értem.
- Rendben. – engedtem el.
- Akkor légy jó addig. – Szia, szeretlek. – jött oda még egy pusziért, aztán elment.
Miután elment fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal, de az első dolog, hogy mentem a konyhába, mivel megint éhes voltam. Nem nagyon találtam semmi normális kaját, így összedobtam pár szendvicset, majd azzal mentem be a szobába. Leültem a gép elé, és az ölembe vettem a laptopomat. Elkezdtem netezni, de mint mindig, most se nagyon kötötte le a figyelmem. Már épp ki akartam kapcsolni, amikor eszembe jutott, hogy rákeresek a neten a terhességi tünetekre, mivel nem nagyon voltam tisztába velük.
Menstruáció kimaradása – itt megakadtam, és elkezdtem számolgatni, aztán rájöttem, hogy már késik egy ideje. Ez eddig nem olyan nagy probléma, szokott néha késni.
Reggeli rosszullét – megvolt.
Alhasi puffadtság, szédülés – kipipálva.
Ételek megkívánása, amit eddig nem szerettem. – a tegnapi kínai. Eddig mindig is utáltam.
Nagyon megijedtem, úgyhogy inkább nem is olvastam tovább, csak kiléptem belőle, és lecsaptam a laptopot. Nem lehet, hogy tényleg terhes legyek. Nem-nem, és nem! Próbáltam kicsit megnyugodni, de nem nagyon ment, így inkább felálltam, és bementem a fürdőbe, hogy lefürödjek. Engedtem a kádba vizet, aztán vagy 1 óráig ott áztattam magam. Miután már a víz is kezdett kihűlni kiszálltam, megtörölköztem, és elkezdtem magam nézni a tükörbe. A hasam még mindig fel volt kicsit duzzadva. Lehet, hogy lakik ott bent valaki? Végig simítottam rajta a kezem, de aztán gyorsan elkaptam, és körülnéztem, mintha valami rosszat csináltam volna. Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat, felevettem a pizsamámat, és befeküdtem az ágyba. Tudom, hogy még nagyon korán van, de egyszerűen már alig bírtam a lábamon állni. Pár percig gondolkoztam még ezen, de aztán szerencsére sikerül elaludnom.
Reggel ismét hányingerre és hasfájásra ébredtem, ugyanúgy, mint tegnap reggel. Így a tegnapi reggelt megismételve, sietve mentem a fürdőbe, kiadni a tegnap esti vacsorámat.
Nagyon mérges voltam, mivel ma már mennem kéne az egyetemre. Miután megmosakodtam, fáradtan mentem vissza be a szobába, és láttam az órán, hogy még van fél órám a kelésig. Úgy döntöttem, hogy már nem alszok vissza, de azért még lefeküdtem. Gondolkoztam, hogy mi lehet a baj, végül arra a tényre jutottam, hogy biztos valami járvány, vagy ilyesmi. Ezen gondolkoztam, amikor újra rosszul lettem, és visszasiettem a fürdőbe. Amikor pedig a tükörbe néztem utána, majdnem sírva fakadtam, olyan szörnyen néztem ki. Végül csak megmosakodtam újra, aztán a hasamra pillantottam a tükörbe. Furcsa volt, mintha kicsit fel lenne duzzadva.
Kicsit megijedtem, lehet, valami komolyabb bajom van, de aztán azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy lehet, csak meg fog jönni. De attól a hányingert még mindig nem értem. Miután kicsit enyhült a hányinger és a hasfájás, visszamentem a szobába, de már nem feküdtem le. Előszedtem a ruhámat a szekrényből, és halkan felöltöztem. Nem akartam felébreszteni Krisztiánt, aki még mindig békésen aludt. Miután felöltöztem, visszamentem a fürdőbe, ahol bevettem egy fájdalom csillapítót, majd a hajamat csak kifésültem és kicsit rendbe hoztam az arcomat is, mivel szörnyen néztem ki még mindig. Fáradt is voltam, szívesen visszafeküdtem volna még Krisz mellé, de tudtam, hogy már nem lehet.
Amikor kész lettem, bementem a szobába, ahol előszedtem a táskámat, belepakoltam a holmimat, amire szükségem lehet, aztán adtam még Krisztián arcára egy puszit, és kimentem a konyhába. Ott összedobtam magamnak egy szendvicset, csináltam kávét, és nyugodtan elkezdtem reggelizni. Szerencsére már egész jól voltam. Remélem, hogy elmúlik, mint tegnap, viszont azért nem akarok holnap is erre kelni. Amikor megreggeliztem elpakoltam magam után és elindultam a suliba.
Szerencsére nem kellett sokáig bent lennem ma, mivel eléggé frusztráltan éreztem magam. Többen megbámultak, susogtam a hátam mögött. Nem tudtam, hogy miért. Azért mert látták pár képemet, vagy Krisztián miatt. Igazából annyira nem érdekelt, de mégis örültem, amikor fél 12-kor elhagyhattam az épületet. Szinte még kisem értem, de már rögtön hívtam is Lindát. Megbeszéltük, hogy találkozunk a westendbe a mekinél. Nem sokára oda is értem, Linda már ott volt.
Köszöntünk egymásnak, megöleltük egymást és mindketten rendeltünk, majd leültünk egy üres asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni.
- Na, mi van veled? Rég beszéltünk. – kérdezte, majd beleharapott a hamburgerébe.
- Semmi különös – vontam vállat – veled?
- Velem se. – mondta – De jól vagy? Ma Krisztián feljött hozzánk mielőtt ment fotózni, és kérdeztem mi van veled, és mondta, hogy tegnap rosszul voltál.
- Hát… nem tudom – húztam el a szám, majd letettem a kezemben lévő kólás poharat az asztalra.
- Hogy-hogy? – nézett rám aggódva.
- Mert ma reggel is elég rosszul voltam, csak neki nem mondtam. Nem is akarom, különben tuti azonnal elküldene valami hülye orvoshoz. Hányingerem volt, fájt a hasam, ugyanúgy, mint tegnap, de aztán elmúlt. Meg megszédülök néha. Lehet elkaptam valami furcsa járványt. – fintorogtam. – Viszont most például tök jól érzem magam, csak nagyon éhes vagyok. – mondtam, és elkezdtem enni biztosításképpen a sült krumplimat.
Linda kicsit furcsán nézett rám, ami eléggé zavart.
- Mi van?
- Öhm.. - kezdett bele – nem lehet, hogy terhes vagy? – kérdeztem, mire én tágra nyílt szemekkel néztem rá.
- Dehogyis! – vágtam rá – szedek fogamzásgátlót. Nem lehetek terhes – ingattam a fejem– tuti csak valami vírus.
- Hát, végül is lehet. Vagyis reméljük.
- Ne is beszéljünk erről. Nem vagyok terhes. – bizonygattam.
- Úgy legyen. – mosolygott, majd folytattuk az evést azután már csendben.
Kicsit elgondolkoztam azon, amit Linda mondott. Reméltem, hogy tényleg csak egy vírus, hiszen én tényleg szedem a fogamzásgátlót, úgyhogy nem eshettem teherbe. Megijedtem még a gondolattól is, hogy anya legyek. Oké, hogy már 19 vagyok, Krisztián pedig már nemsokára 24, de akkor is. Én még ehhez túl fiatal lennék, sőt ő is. Én, és ő se lennénk még erre felkészülve. Túl fiatalok vagyunk.
Bíztam benne, hogy tényleg valami vírus.
Ehhez hasonló dolgokon gondolkoztam, amíg kajáltunk, aztán miután mindketten végeztünk, úgy gondoltuk, hogy vásárolunk kicsit. Szerencsére Linda látta rajtam, hogy kicsit elgondolkoztam ezen, így próbálta elterelni a figyelmemet, és sikerült is neki. Egész délután nem gondoltam erre, annyira jól szórakoztunk. Vettünk rengeteg holmit, közben pedig nagyokat beszélgettünk. Vásárlás után pedig bementünk, és megnéztünk egy filmet még a moziba, aztán a westend előtt elköszöntünk egymástól, hiszen mindketten másirányba lakunk. Boldogan mentem haza, remélve, hogy Krisztián, vagy legalább Bence otthon lesz. Szerencsémre Krisztián otthon volt, de amint láttam épp készült elmenni.
- Szia. – nevetett. – Fhú, jól bevásároltatok. – nézett a táskákra miután elengedtem.
- Vettem neked egy pólót. – kezdtem el kotorni az egyik zacskóba, majd megtaláltam, és oda dobtam felé. – Tetszik?
- Aha, jól néz ki. Köszönöm. – jött oda, és megcsókolt. – Milyen napod volt? – kérdezte, aztán itt eszembe jutott ez a terhesség dolog, és kicsit rosszabb lett a kedvem, de úgy döntöttem, hogy még nem biztos. Ha holnap nem leszek rosszul, akkor biztos csak valami hülyeség, de ha igen, akkor azt hiszem, bajba vagyunk. Egyelőre ezt még nem akartam Krisztiánnak elmondani, így mosolyogva válaszoltam.
- Jó. Suliba nem volt semmi, alig vártam, hogy végre szabadulhassak onnan. Már most utálom. – fintorogtam, mire ő felnevetett.
- Ez még csak az első nap volt.
- Tudom, épp azé. Aztán a délután már sokkal jobban telt. Lindával voltam a westendbe. Vásároltunk, moziztunk. Neked?
- Fárasztó, és még nincs vége. Voltam fotózni, és most mehetek még egy másik helyre. Semmi kedvem. – húzta a száját.
- Elhiszem. Mikor jössz?
- Nem tudom. Olyan 8 körül.
- Ou, csak? – szomorodtam el.
- Aha. – bólogatott, majd megszólalt a telefonja. – Orsi az. – mondta miután ránézett a kijelzőre. – Mennem kell, itt van értem.
- Rendben. – engedtem el.
- Akkor légy jó addig. – Szia, szeretlek. – jött oda még egy pusziért, aztán elment.
Menstruáció kimaradása – itt megakadtam, és elkezdtem számolgatni, aztán rájöttem, hogy már késik egy ideje. Ez eddig nem olyan nagy probléma, szokott néha késni.
Reggeli rosszullét – megvolt.
Alhasi puffadtság, szédülés – kipipálva.
Ételek megkívánása, amit eddig nem szerettem. – a tegnapi kínai. Eddig mindig is utáltam.
Nagyon megijedtem, úgyhogy inkább nem is olvastam tovább, csak kiléptem belőle, és lecsaptam a laptopot. Nem lehet, hogy tényleg terhes legyek. Nem-nem, és nem! Próbáltam kicsit megnyugodni, de nem nagyon ment, így inkább felálltam, és bementem a fürdőbe, hogy lefürödjek. Engedtem a kádba vizet, aztán vagy 1 óráig ott áztattam magam. Miután már a víz is kezdett kihűlni kiszálltam, megtörölköztem, és elkezdtem magam nézni a tükörbe. A hasam még mindig fel volt kicsit duzzadva. Lehet, hogy lakik ott bent valaki? Végig simítottam rajta a kezem, de aztán gyorsan elkaptam, és körülnéztem, mintha valami rosszat csináltam volna. Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat, felevettem a pizsamámat, és befeküdtem az ágyba. Tudom, hogy még nagyon korán van, de egyszerűen már alig bírtam a lábamon állni. Pár percig gondolkoztam még ezen, de aztán szerencsére sikerül elaludnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése