2. évad 24. fejezet

Reggel, amikor felébredtem, újra előjött a hányinger, a hasfájás és most már szédültem is. Ugyanúgy, mint tegnap. Gyorsan kiugrottam az ágyból és egyből a fürdőbe siettem, ahol megint kijött belőlem a tegnapi kaja. Nagyon megijedtem, hiszen ezek a tünetek pont azok, amiket tegnap olvastam. Remélem, hogy nincs igazam, mert akkor én is és Krisztián is elég nagy bajba leszünk. Nagyon ideges voltam, és féltem, legszívesebben elbőgtem volna magam, de aztán jött az újabb rosszullét. Vagy fél óráig ülhettem ott a wc felé görnyedve, majd amikor úgy éreztem, hogy kezdek jobban lenni felálltam, és megmostam az arcom és a fogam. Visszamentem a szobába, a szemeim egyből az órára siklottak, ami fél 7-et mutatott. Ma az egyetemen már vannak óráim, de csak fél 10-re kell bemennem, így úgy döntöttem visszafekszek, mivel nagyon fáradt voltam. Bebújtam Krisztián karjai közé, majd pár perc után el is aludtam.

Amikor aztán újra felébredtem az ébresztőm hangos recsegésére fél 9-kor, már nem volt semmi bajom. Pont ugyanúgy, mint az elmúlt 2 napban. Amikor felálltam az ágyból kicsit megszédültem, de szerencsére a hányinger már elmúlott.  Krisztián már nem volt otthon, mivel ma mennie kellett a mokkába, aztán egyenesen egy másik interjúra, így egyedül voltam otthon. Gyorsan felöltöztem, elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, majd megreggeliztem, és elindultam a suliba.
Egész nap alig tudtam figyelni, többször is elbambultam. Végig csak ez a terhesség dolog járt a fejembe, miközben folyamatosan a hasamat bámultam. Nagyon ideges voltam.
Első gondolatom az volt, hogy vennem kellene egy terhességi tesztet, vagy elmenni a nőgyógyászomhoz, de mivel oda nem nagyok szeretek járni, csak ha muszáj, ezért úgy döntöttem, hogy előbb jöjjön a teszt. Suli után elmegyek és veszek párat. Nagyon féltem az eredménytől, de akkor is tudnom kellet, hogy mi van velem.
Aztán hasonló gondolatok jutottak eszembe a terhességgel kapcsolatba. Hogy fogom elmondani a szüleimnek? Krisztián szüleinek? A média szét fog minket szedni teljesen. Óriási nagy pocakom lesz, kövér leszek. Majdnem elbőgtem magam erre a gondolatra, de szerencsére időben észrevettem, hogy nem lenne tanácsos sírva fakadni egy óra kellős közepén, így visszatartottam a könnyeimet.

Határozottan nem voltam felkészülve még erre. Remélem, hogy tényleg csak egy buta vírus.
Az egyetem után az utam szint azonnal egy gyógyszertárba vezetett, ahol megvettem a 3 legdrágább terhességi tesztet, és felhívtam Lindát, hogy tudnánk-e most találkozni. Nem akartam egyedül megcsinálni. Szerencsére nem volt semmi dolga, így felmentem hozzá.
- Na, mi az? – kérdezte vidám arccal miután beengedett.
- Tomika ugye nincs itt? – néztem szét.
- Nincs. De mi baj van? Utoljára akkor voltál ilyen, amikor elmentél New Yorkba. – ráncolta a homlokát.
- Lehet, hogy igazad volt tegnap.
- Mivel kapcsolatba?
- A terhességgel. Lehet, hogy terhes vagyok. – mondtam ki, és kitettem az asztalra a zacskót, amiben benne voltak a tesztek.  Ő csak tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Ma is rosszul voltál? – kérdezte, miközben kivett egy dobozt és elkezdte nézegetni.
- Igen, ráadásul ma vagy 2x megszédültem suliba is. És nézd! – mutattam a hasamra. – Kicsit ki van dudorodva. Néha furcsa szagokat érzek, késik a menzeszem, és kínait ettem tegnapelőtt. Utálom a kínait! – mondtam kétségbeesetten.

- Fhú, ezek tényleg mind a terhesség első jelei. Viszont szerintem menj, csináld meg mind a 3 tesztet. - adta oda, és kezdett el tolni a fürdőbe. Bementem, és elolvastam, hogy mit, hogy kell, hiszen még sosem csináltam ilyet, majd megcsináltam. Azt írta a papír, hogy most 10 percig várnom kell, így addig kimentem Lindához. Nem akartam egyedül lenni.
- Na? – kérdezte kíváncsian miután meglátott.
- 10 percet várni kell. – ültem le mellé a kanapéra és hátrahajtottam a fejem. – Linda én úgy félek. – néztem rá elkeseredetten, majd egy könnycsepp ki is csordult, de gyorsan le is töröltem.
- Héj, nyugi. Még nem biztos semmi. – próbált meg biztatni.
- De ha igen? Ha terhes leszek? Hogy mondom el Krisztiánnak, és anyuéknak? Ha Krisztián elhagy? Én még erre nem vagyok felkészülve, és szerintem ő se. – kezdem el sírni.
- Viki ne beszél butaságokat. Krisztián nem fog elhagyni, szeret téged. Majd együtt megbeszélitek. Nyugodj meg. – húzott oda magához, és megölelt, majd a hátamat kezdte el simogatni. Pár percig így voltunk, mikor sikerült kicsit lenyugodnom.
- Köszönöm, hogy segítesz. – néztem rá hálásan miután elengedett.
- Ugyan, semmiség. – mosolygott. – Tudod, hogy rám bármikor számíthatsz.
- Köszönöm. – öleltem meg még egyszer. – Látod még ez is. Én nem szoktam ilyen érzékeny lenni. – törölgettem a könnyeimet.
- Szerintem inkább az egerek itatása helyett menj, és nézd meg a tesztet.
- Nem tudom. Nem merem.
- Viki. – nézett rám jelentőségteljesen. – Muszáj, leszel.
- Ahj, tudom. – bólogattam, aztán nagy nehezen felálltam, és elcsoszogtam a fürdőbe. Először vettem egy nagy levegőt, és csak utána néztem meg a teszteket.

Pozitív. 2 csík van mind a hármon. legszívesebben elbőgtem volna magam újra, de valahogy nem jöttek a könnyek. Leblokkoltam, és csak álltam ott a fürdőszoba közepén, mindaddig, amíg Linda meg nem szólított.
- Viki. Na? – nézett rám érdeklődve.
- Pozitív. – mondta egész halkan, miközben legszívesebben ordítani lett volna kedvem. – Mind a három. A fenébe. – idegesedtem fel, majd kidobtam őket a szemetes kosárba, és kivágtattam a nappaliba, Lindával a nyomomba.
- Most mit fogok csinálni? Én .. én, nem így képzeltem el az életemet, hogy 19 évesen terhes legyek. Még egyetemre járok, még szinte én sem nőttem fel rendesen, nem, hogy én neveljek fel egy kis babát. Linda, nem. Ezt nem. – ráztam a fejem, miközben már potyogtak a köbnyiem.
- Héj-héj. – jött oda hozzám. – Nyugodj meg jó? Most szépen hazamész, és elmondod Krisztiánnak.
- Én nem merem neki elmondani. – suttogtam.
- De, elmered. Ne félj, nem lesz semmi baj. Szeret téged. Nyugodj meg Viki. Minden rendben lesz. – próbált meg nyugtatgatni, de nekem ez most valahogy nem hatot.
- Semmi sem lesz rendben. De igazad van, el kell mondanom neki. Akármilyen nehéz is lesz. – bólogattam, majd, letöröltem a könnyeimet.
- Szorítok, hogy minden rendben legyen. – mosolygott.
- Köszönöm. Hálás vagyok neked. Mindenért. – öleltem meg, aztán miután elengedtem összeszedtem a holmimat, kicsit rendbe szedtem magam és még egy utolsó ölelés után elindultam haza. Útközben kicsit sikerült megnyugodnom, kiszellőztettem a fejem. Most az egyszer viszont örültem volna, ha picit messzebb lakunk, mivel nemsokára haza is értem. Láttam Krisztián autóját, így gondoltam, hogy itthon van, hacsak nem Orsi vitte valahová. Halkan bementem, és elkiáltottam magam.
- Megjöttem.
- A szobába vagyok. – hallottam Krisztián hangját. – Lerúgtam magamról a cipőt, és bementem hozzá. – Szia. – mosolygott az ágyáról. Ott ült, laptoppal az ölébe.
- Szia. - odamentem, lefeküdtem mellé, és megcsókoltam.
- Hát te? Hol voltál? Tegnaptól nem beszéltünk. Tényleg, hogy-hogy már aludtál, amikor haza értem?
- Lindánál, beszélgettünk. Tegnap pedig fáradt voltam. – mondtam kicsit feszengve. Fogalmam sem volt, hogy álljak elő ezzel.

- Aha, értem. – bólogatott.
- Neked milyen napod volt?
- Egész tűrhető.
- Mész még el?
- Nem, már nincs több dolgom. Egész nap a tiéd vagyok. – nevetett, majd összecsukta a laptopot, és az ölébe húzott, ám ekkor megcsapta valami az orromat.
- Fúj, cigiztél? – toltam el magamtól fintorogva, amikor meg akart csókolni.
- Micsoda? – kérdezte értetlenkedve. – Dehogyis cigiztem. Tudod, hogy utálom a cigit.
- Akkor is olyan a szagod. Nagyon büdös. – húztam a számat, aztán hirtelen rosszul lettem, így felpattantam az öléből, és a fürdőbe mentem, ahol sikerült újra találkoznom az ebédemmel, amit még az egyetemen ettem.
- Viki jól vagy? – hallottam Krisztián hangját az ajtóból.
- Menj el. – nem akartam, hogy így lásson.
- Dehogyis megyek. Mi baj van? Még mindig az a múltkori? – kérdezte. Hallottam a hangján, hogy aggódik. Én viszont nem válaszoltam, csak felálltam, és megmostam az arcomat. – Viki mondj már valamit, mi bajod? – jött közelebb, majd a tükörbe tanulmányozta az arcomat.
- Azt hiszem .. azt hiszem, hogy terhes vagyok. – suttogtam, miután szembe fordultam vele.