Fhú túlléptük a 19000-et! Annyira köszönöm! Nagyon boldog vagyok :)
Itt is van a mai rész. Picit hosszabbat kaptok most, mivel amikor átléptük a 18000-et nem kaptatok semmit :)
Remélem, hogy tetszeni fog. Jó olvasást!
Másnap reggel, amikor felébredtem, Krisztián még aludt. Nem volt szívem felébreszteni, ezért halkan kikeltem az ágyból, odamentem a szekrényemhez, kiválasztottam belőle pár ruhadarabot, és bementem a fürdőbe. Ott lezuhanyoztam, felöltöztem, kisminkeltem magam, a hajamat pedig csak kifésültem, és szabadon hagytam. Visszamentem a szobába, ahol Krisztián még ugyan úgy feküdt, ahogy ott hagytam, azzal a különbséggel, hogy már nyitva volt a szeme.
- Jó reggelt. - mentem oda hozzá mosolyogva, és megcsókoltam.
- Neked is. Hová készülsz? –simított végig a combomon, miközben kérdezte.
- Haza. Tudod, mondtam tegnap.
- Igen, de azt nem, hogy már reggel. – ásított.
- Kicsim már fél 2. – kuncogtam.
- Mi!? – ült fel hirtelen. – A fenébe, mindjárt itt van a Tv2 valami hülyeséget forgatni. – pattant fel az ágyból, én pedig nevetve figyeltem.
- Hozok neked kávét, te addig öltözz fel. – mondtam, majd már ott se voltam a szobába. Gyorsan megcsináltam a kávét, és kiöntöttem 2 bögrébe, aztán visszamentem a szobába. Ott Krisztián már fel volt öltözve, és épp próbált elpakolni. Elég vicces volt, ahogy kapkodott. – Édes, itt a kávéd. – mutattam az asztalra, ahová letettem, aztán és is fogtam az egyik kisebb táskámat, és elkezdtem bele pakolni pár ruhát.
- Mikor jössz vissza? – kérdezte, miközben már a kávéját kortyolgatta.
- Hm, nem tudom még pontosan. Szerintem pár nap múlva. Nem lesz valamikor a közelben koncerted? – ültem az ölébe.
_ Nem tudom. Majd megnézem, vagy megkérdezem Orsit, aztán úgy is beszélünk még telefonon.
- Ühüm, oké. - bólintottam, aztán felálltam egy puszi után. – Na de én megyek.
- Rendben. Szívesen kivinnélek az állomásra, de .. – kezdte el mondani, de én félbeszakítottam.
- Tudom, semmi baj. – mosolyogtam.
- Akkor jó. – megfogta a kezem, magához húzott, és megcsókolt. Pár percig így voltunk, aztán elengedett, kikísért az ajtóig, ahol még egyszer utoljára megcsókoltam, és egy intés után elmentem. Amikor kiértem az állomásra pár percet még várnom kellett a vonatra, de az szerencsére hamar megérkezett, így felszálltam rá, és indultunk.
Úgy érezte, mintha az út most még a szokottnál is hosszabb lenne. Már minden bajom volt, nagyon unatkoztam, de végül elkezdtem zenét hallgatni, és azzal sikerült valamelyest elfoglalnom magam. Nyíregyházán a vonatállomásról gyalog tettem meg az utat, jól esett egy kis séta. Amikor haza értem, eléggé csodálkoztam, hiszen ott voltak a nagyszüleim is, de attól függetlenül nagyon örültem nekik, régen láttam már őket. Otthon elfogyasztottam a késői ebédemet, majd a nappaliba beszélgettünk. Mindenki örült, hogy végül mégsem mentem vissza New Yorkba, hiszen hiányoztam nekik. És ők is nekem. Egészen 7-ig beszélgettünk, amikor a nagyiék úgy döntöttek, hogy már elindulnak haza. Kikísértük őket, aztán elköszöntünk. Anyuékkal beszélgettünk még picit, de aztán és fáradtságra hivatkozva felmentem a szobámba, majd a fürdőbe, ahol megengedtem a vizet, és kb. 1 óráig áztattam magam a forró habok között. Miután kész lettem, belebújtam a pizsamámba, és felhívtam Krisztiánt. Kb. 20 percig beszélgettünk, de aztán lerakott, mert még retusálnia kellett. Elalvás előtt írtam még egy sms-t Dorinának, hogy itt vagyok, és fussunk össze valamikor. Válasz nem érkezett, így sikerült elaludnom.
Az otthon töltött időt, mint mindig, most is nagyon élveztem, de most mintha még a szokottnál is jobban hiányzott volna Krisztián. Egész nap szinte csak rá gondoltam, és vártam az estéket, amikor végre tudtunk egymással beszélni. Kicsit olyan volt, mint az elején, amikor még összejöttünk.
Határtalanul boldog, és szerelmes voltam. 7 hónap után újra. Igaz, hogy szerettem Ryan-t, és boldog voltam vele, de nem annyira, mint Krisztiánnal. Krisztián az, akivel el tudnám képzelni a jövőmet, ő az, akiért bármit meg tudnák csinálni, annyira imádom. Ő nem csak a pasim, hanem az egyik legjobb barátom, a lelki társam, akiben feltétlenül meg tudok bízni. Az elején kicsit féltem, hogy ezek után a barátságunknak majd annyi, de az idő múltával rájöttem, hogy nem. Ő még ugyan az maradt, attól függetlenül, hogy csinálunk olyan dolgokat, amiket a csak legjobb barátok nem szoktak. Nagyon hálás voltam neki azért, hogy megbocsájtott nekem.
Egyébként pontosan 7 napot, egy hetet töltöttem Nyíregyházán. Szeretek itt lenni, ilyenkor mindig olyan érzésem van, mintha még mindig gimis lennék. Anyuval és apuval késő estig filmezünk, vagy Dorinával az egész napot együtt töltjük, aztán pedig egymásnál is alszunk. Az egyik nap megemlítette, hogy olyan szórakozott vagyok, boldog, mióta újra Krisztiánnal vagyok. Én csak helyeselni tudtam, hiszen valóban így éreztem.
Dorina elmondta, hogy ő is összejött egy fiúval, akit Ákosnak hívnak, és be is mutatta nekem. Szimpatikus volt, jól nézett ki, igazán illett Dorinához, látszott rajtuk, hogy attól függetlenül, hogy még csak közel 1 hónapja vannak együtt, fülig szerelmesek egymásba. Örültem, hogy ő is boldog. Végre mindketten boldogok voltunk.
Jó érzés volt itthon lenni ebbe a pár napba, viszont nagyon örültem, amikor Krisztián felhívott, hogy Nyíregyházán lesz koncertje, én pedig úgy döntöttem, hogy vele megyek már vissza Pestre.
21-én, szombaton volt a koncert, este 7-től. Krisztián kb. Fél 7-kor érkezik, én pedig ott leszek már akkor Dorinával. Nem bírnám ki, hogy fél óráig nézzem a színpadon, és még csak hozzá se tudjak érni.
Anyáéknál összepakoltam a holmimat, elköszöntem tőlük, hiszen ide már nem jövök vissza. Egyenesen megyünk Krisztiánnal Pestre. A koncertre Dorina is velem jött, mondván, hogy tényleg érdekli, és már amúgy is régen látta Krisztiánt. Amikor oda értünk, rácsörögtem, hogy itt van-e már, és jöjjön ki elénk, mert minket nem engedtek volna hátra. Pár percet vártunk, amikor megjelent Orsi, és bevezetett minket a sátorba, ahol Krisztián és az ikrek voltak.
- Sziasztok. – köszöntünk mindketten, mire mindenki ránk nézett.
- Sziasztok. – köszöntek ők is, majd Krisztián oda jött hozzám, és a derekamra csúsztatta a kezét, és finoman egy rövid kis csókot adott az ajkaimra, majd mosolyogva elengedett, és megölelt. – Hiányoztál. – suttogta a fülembe.
- Te is nekem. Nagyon. – öleltem én át a derekát. Kicsit így álltunk megfeledkezve a többiekről, aztán elengedett, de az egyik karjával még mindig a derekamat ölelte.
- Szia, Dorina, régen találkoztunk. – mosolygott rá, és adott neki egy puszit.
- Bizony. – bólogatott. – Gondoltam eljövök, már megnézem, mit produkálsz ott kint. – bökött fejével a színpad felé, mire én csak elkuncogtam magam. Dorina nem igazán az ilyenfajta zenéket szerette.
- Nos, remélem tetszeni fog. – kacsintott rá.
- Azt kötve hiszem. – nevetett.
- Ahj, most nézzétek meg milyen, ide jön velem kötekedni, a saját koncertemen. – állducizott Krisztián, mire mindenki elkezdett nevetni.
- El kell fogadni a negatív kritikát is kölyök. – szólt közbe Orsi is nevetve. – Viszont most már mehetnél.
- Jó-jó, megyek. – elengedett, megkereste a mikrofonját, majd adott még egy utolsó puszit, szólt a srácoknak, elindult kifelé.
- Figyellek. – szólt még utána Dorina.
- Csak figyelj. – fordult meg, de aztán kilépett a színpadra, mire óriási nagy sikítozás lett. Dorinával mi is kimentünk, és a színpad széléről néztük végig. Amikor vége lett, Krisztián és a srácok lejöttek a színpadról, és egyből a sátorba mentek, mi pedig követtük őket. Ott kimelegedve ültek, mind 3 kezében egy ásványvizes palackkal.
- Na, tetszett? - nézett vigyorogva Dorinára, majd belekortyolt a vízbe.
- Hát, elment. – vont vállat. – Igazából én nem szeretem ezt a fajta zenét, de nem volt rossz. – nevetett.
- Örülök. – mosolygott rá, aztán rám nézett, majd felállt és oda jött hozzám. – Most még kimegyek dedikálni, de aztán mehetünk is. Elleszel addig?
- Persze. –bólogattam.
- Akkor jó. – adott egy puszit, majd kiment a sikítozó rajongóihoz.
Kb. 20 percig osztogatta az aláírásokat, aztán visszajött, elköszöntünk Dorinától, és elindultunk vissza Pestre.
Itt is van a mai rész. Picit hosszabbat kaptok most, mivel amikor átléptük a 18000-et nem kaptatok semmit :)
Remélem, hogy tetszeni fog. Jó olvasást!
Másnap reggel, amikor felébredtem, Krisztián még aludt. Nem volt szívem felébreszteni, ezért halkan kikeltem az ágyból, odamentem a szekrényemhez, kiválasztottam belőle pár ruhadarabot, és bementem a fürdőbe. Ott lezuhanyoztam, felöltöztem, kisminkeltem magam, a hajamat pedig csak kifésültem, és szabadon hagytam. Visszamentem a szobába, ahol Krisztián még ugyan úgy feküdt, ahogy ott hagytam, azzal a különbséggel, hogy már nyitva volt a szeme.
- Jó reggelt. - mentem oda hozzá mosolyogva, és megcsókoltam. - Neked is. Hová készülsz? –simított végig a combomon, miközben kérdezte.
- Haza. Tudod, mondtam tegnap.
- Igen, de azt nem, hogy már reggel. – ásított.
- Kicsim már fél 2. – kuncogtam.
- Mi!? – ült fel hirtelen. – A fenébe, mindjárt itt van a Tv2 valami hülyeséget forgatni. – pattant fel az ágyból, én pedig nevetve figyeltem.
- Hozok neked kávét, te addig öltözz fel. – mondtam, majd már ott se voltam a szobába. Gyorsan megcsináltam a kávét, és kiöntöttem 2 bögrébe, aztán visszamentem a szobába. Ott Krisztián már fel volt öltözve, és épp próbált elpakolni. Elég vicces volt, ahogy kapkodott. – Édes, itt a kávéd. – mutattam az asztalra, ahová letettem, aztán és is fogtam az egyik kisebb táskámat, és elkezdtem bele pakolni pár ruhát.
- Mikor jössz vissza? – kérdezte, miközben már a kávéját kortyolgatta.
- Hm, nem tudom még pontosan. Szerintem pár nap múlva. Nem lesz valamikor a közelben koncerted? – ültem az ölébe.
_ Nem tudom. Majd megnézem, vagy megkérdezem Orsit, aztán úgy is beszélünk még telefonon.
- Ühüm, oké. - bólintottam, aztán felálltam egy puszi után. – Na de én megyek.
- Rendben. Szívesen kivinnélek az állomásra, de .. – kezdte el mondani, de én félbeszakítottam.
- Tudom, semmi baj. – mosolyogtam.
- Akkor jó. – megfogta a kezem, magához húzott, és megcsókolt. Pár percig így voltunk, aztán elengedett, kikísért az ajtóig, ahol még egyszer utoljára megcsókoltam, és egy intés után elmentem. Amikor kiértem az állomásra pár percet még várnom kellett a vonatra, de az szerencsére hamar megérkezett, így felszálltam rá, és indultunk.
Úgy érezte, mintha az út most még a szokottnál is hosszabb lenne. Már minden bajom volt, nagyon unatkoztam, de végül elkezdtem zenét hallgatni, és azzal sikerült valamelyest elfoglalnom magam. Nyíregyházán a vonatállomásról gyalog tettem meg az utat, jól esett egy kis séta. Amikor haza értem, eléggé csodálkoztam, hiszen ott voltak a nagyszüleim is, de attól függetlenül nagyon örültem nekik, régen láttam már őket. Otthon elfogyasztottam a késői ebédemet, majd a nappaliba beszélgettünk. Mindenki örült, hogy végül mégsem mentem vissza New Yorkba, hiszen hiányoztam nekik. És ők is nekem. Egészen 7-ig beszélgettünk, amikor a nagyiék úgy döntöttek, hogy már elindulnak haza. Kikísértük őket, aztán elköszöntünk. Anyuékkal beszélgettünk még picit, de aztán és fáradtságra hivatkozva felmentem a szobámba, majd a fürdőbe, ahol megengedtem a vizet, és kb. 1 óráig áztattam magam a forró habok között. Miután kész lettem, belebújtam a pizsamámba, és felhívtam Krisztiánt. Kb. 20 percig beszélgettünk, de aztán lerakott, mert még retusálnia kellett. Elalvás előtt írtam még egy sms-t Dorinának, hogy itt vagyok, és fussunk össze valamikor. Válasz nem érkezett, így sikerült elaludnom.
Az otthon töltött időt, mint mindig, most is nagyon élveztem, de most mintha még a szokottnál is jobban hiányzott volna Krisztián. Egész nap szinte csak rá gondoltam, és vártam az estéket, amikor végre tudtunk egymással beszélni. Kicsit olyan volt, mint az elején, amikor még összejöttünk.
Határtalanul boldog, és szerelmes voltam. 7 hónap után újra. Igaz, hogy szerettem Ryan-t, és boldog voltam vele, de nem annyira, mint Krisztiánnal. Krisztián az, akivel el tudnám képzelni a jövőmet, ő az, akiért bármit meg tudnák csinálni, annyira imádom. Ő nem csak a pasim, hanem az egyik legjobb barátom, a lelki társam, akiben feltétlenül meg tudok bízni. Az elején kicsit féltem, hogy ezek után a barátságunknak majd annyi, de az idő múltával rájöttem, hogy nem. Ő még ugyan az maradt, attól függetlenül, hogy csinálunk olyan dolgokat, amiket a csak legjobb barátok nem szoktak. Nagyon hálás voltam neki azért, hogy megbocsájtott nekem.
Egyébként pontosan 7 napot, egy hetet töltöttem Nyíregyházán. Szeretek itt lenni, ilyenkor mindig olyan érzésem van, mintha még mindig gimis lennék. Anyuval és apuval késő estig filmezünk, vagy Dorinával az egész napot együtt töltjük, aztán pedig egymásnál is alszunk. Az egyik nap megemlítette, hogy olyan szórakozott vagyok, boldog, mióta újra Krisztiánnal vagyok. Én csak helyeselni tudtam, hiszen valóban így éreztem.
Dorina elmondta, hogy ő is összejött egy fiúval, akit Ákosnak hívnak, és be is mutatta nekem. Szimpatikus volt, jól nézett ki, igazán illett Dorinához, látszott rajtuk, hogy attól függetlenül, hogy még csak közel 1 hónapja vannak együtt, fülig szerelmesek egymásba. Örültem, hogy ő is boldog. Végre mindketten boldogok voltunk.
Jó érzés volt itthon lenni ebbe a pár napba, viszont nagyon örültem, amikor Krisztián felhívott, hogy Nyíregyházán lesz koncertje, én pedig úgy döntöttem, hogy vele megyek már vissza Pestre.
21-én, szombaton volt a koncert, este 7-től. Krisztián kb. Fél 7-kor érkezik, én pedig ott leszek már akkor Dorinával. Nem bírnám ki, hogy fél óráig nézzem a színpadon, és még csak hozzá se tudjak érni.
Anyáéknál összepakoltam a holmimat, elköszöntem tőlük, hiszen ide már nem jövök vissza. Egyenesen megyünk Krisztiánnal Pestre. A koncertre Dorina is velem jött, mondván, hogy tényleg érdekli, és már amúgy is régen látta Krisztiánt. Amikor oda értünk, rácsörögtem, hogy itt van-e már, és jöjjön ki elénk, mert minket nem engedtek volna hátra. Pár percet vártunk, amikor megjelent Orsi, és bevezetett minket a sátorba, ahol Krisztián és az ikrek voltak.
- Sziasztok. – köszöntünk mindketten, mire mindenki ránk nézett.
- Sziasztok. – köszöntek ők is, majd Krisztián oda jött hozzám, és a derekamra csúsztatta a kezét, és finoman egy rövid kis csókot adott az ajkaimra, majd mosolyogva elengedett, és megölelt. – Hiányoztál. – suttogta a fülembe.
- Te is nekem. Nagyon. – öleltem én át a derekát. Kicsit így álltunk megfeledkezve a többiekről, aztán elengedett, de az egyik karjával még mindig a derekamat ölelte.
- Szia, Dorina, régen találkoztunk. – mosolygott rá, és adott neki egy puszit.
- Bizony. – bólogatott. – Gondoltam eljövök, már megnézem, mit produkálsz ott kint. – bökött fejével a színpad felé, mire én csak elkuncogtam magam. Dorina nem igazán az ilyenfajta zenéket szerette.
- Nos, remélem tetszeni fog. – kacsintott rá.
- Azt kötve hiszem. – nevetett.
- Ahj, most nézzétek meg milyen, ide jön velem kötekedni, a saját koncertemen. – állducizott Krisztián, mire mindenki elkezdett nevetni.
- El kell fogadni a negatív kritikát is kölyök. – szólt közbe Orsi is nevetve. – Viszont most már mehetnél.
- Jó-jó, megyek. – elengedett, megkereste a mikrofonját, majd adott még egy utolsó puszit, szólt a srácoknak, elindult kifelé.
- Figyellek. – szólt még utána Dorina.
- Csak figyelj. – fordult meg, de aztán kilépett a színpadra, mire óriási nagy sikítozás lett. Dorinával mi is kimentünk, és a színpad széléről néztük végig. Amikor vége lett, Krisztián és a srácok lejöttek a színpadról, és egyből a sátorba mentek, mi pedig követtük őket. Ott kimelegedve ültek, mind 3 kezében egy ásványvizes palackkal.
- Na, tetszett? - nézett vigyorogva Dorinára, majd belekortyolt a vízbe.
- Hát, elment. – vont vállat. – Igazából én nem szeretem ezt a fajta zenét, de nem volt rossz. – nevetett.
- Örülök. – mosolygott rá, aztán rám nézett, majd felállt és oda jött hozzám. – Most még kimegyek dedikálni, de aztán mehetünk is. Elleszel addig?
- Persze. –bólogattam.
- Akkor jó. – adott egy puszit, majd kiment a sikítozó rajongóihoz.
Kb. 20 percig osztogatta az aláírásokat, aztán visszajött, elköszöntünk Dorinától, és elindultunk vissza Pestre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése