Amikor felértem, Ryan épp valami amerikai focit nézett a tv-be, de amikor meglátott, kikapcsolta, és mutatta, hogy menjek oda hozzá.- Na, mi volt? – kérdezte, én pedig elmondtam neki ugyan azt, amit Tomikának is, de most már sírás nélkül. – Sajnálom. – puszilta meg a homlokomat. – Lehet, majd megenyhül.
- Hát nem tudom. Nem hiszem. – ráztam a fejem. – Elmentem utána még a Margit szigetre, és ott voltam kicsit. Tomikával beszélgettem, azért késtem amúgy.
- Ugyan, semmi gond. – mosolygott. – Viszont most már majd meghalok éhen. Te nem? – kérdezte, mire én csak bólogattam. – Elmegyünk valahová, vagy rendelünk?
- Inkább rendeljünk jó? Nincs kedvem most már estig kimozdulni innen.
- Akkor az esti buli még áll?
- Persze. – bólogattam. – Pizza jó lesz? – kérdeztem hirtelen.
- Nekem jó. – felelte.
Rendeltünk 2 pizzát, ami 15 perc múlva meg is érkezett, és közösen megebédeltünk, miközben befurakodtunk a tévé elé, és valami angol filmet néztünk, hogy Ryan is értse. A délután további részében már bent voltunk, tvztünk, aztán fél 8 körül elkezdtünk készülődni. Miután mindketten készek lettünk, már 9 múlott, így hívtunk egy taxit, és elindultunk a Pink-be. Az autóba felhívtam Tomikát, hogy ők megérkeztek-e már.
- Szia. Ott vagytok már? – szóltam bele.
- Igen, pár perce érkeztünk. – szinte kiabált, hiszen elég nagy volt a háttérzene. Nem is nagyon értettem.
- Oké, mi is mindjárt ott vagyunk. Öhm, ugye Ő nem jön? – kérdeztem, ő pedig rögtön tudta kire gondolok.
- Nem tudom. Most nincs itt még, de szerintem jönni fog. Nincs ma fellépése.
- Ühm, szuper. – fintorogtam. – Na, mindegy, mindjárt ott vagyunk, majd beszélünk. Szia.
- Csháá. – köszöntünk el, aztán letettük a telefont.
- Ők már megérkeztek. – fordultam mosolyogva Ryan felé.
- Szuper.
- Mi is nemsokára oda érünk. – mondtam.
Így is volt, pár perc múlva a taxi a Pink előtt parkolt le. Fizettünk, aztán kiszálltunk, és bementünk a klubba, ahol már most elég sokan voltak. Szememmel elkezdtem keresni Tomikát, és elég hamar meg is találtam, és elindultunk oda. Ott volt vele már Linda, Lola, Gábor és Bence. Krisztián szerencsére nem.
- Sziasztok. – köszöntem, miután oda értünk.
- Úristen, sziaa. – pattant fel Lola, és szinte a nyakamba vetette magát, én pedig nevetve vissza öleltem. – Fhú, olyan régen láttalak, de még mindig gyönyörű vagy. – nézett rajtam végig.
- Köszönöm, te is jól nézel ki. – dicsértem meg, és így is volt. Szép volt, mint mindig..
- Jah, amúgy hagy mutassam be Ryant. – húztam őt oda magamhoz, ugyanis eddig kicsit a hátam mögött figyelte a lezajló jelenetet. – Ryan, ő Lola, az egyik barátnőm, Lola, ő Ryan, a barátom.
Üdvözölték egymást, aztán a többieknek is bemutattam, és leültünk. Már vagy egy ideje beszélgettünk, kérdezősködtek Amerikáról, amikor megláttam Krisztiánt. Nem volt egyedül, valami csajjal volt. Valószínűleg ő nem látott minket, mert hirtelen leblokkoltam és nem tudom mennyi ideig őt néztem, miközben ő egyszer sem pillantott ide. Valószínűleg elég jól megvoltak, nevetgéltek a bárpultnál. Tudom, hogy nem kéne ezt éreznem, hiszen én Ryaennel vagyok már, de iszonyat féltékeny lettem. Akkor vettem le róluk a pillantásomat, amikor éreztem, hogy valaki leül mellém. Oldalra pillantotta, és megláttam, hogy Bence az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése