Egy szerdai napon utaztunk, reggel 7 órakor. Kb. fél 4- kor keltünk, nagy nehezen persze, hiszen egyikünk se volt hozzászokva ehhez a koránkeléshez. Miután elkészülünk, fogtuk mindketten a bőröndjeinket, és lementünk a taxihoz, amit Krisztián pár perce hívott. Az kivitt minket a reptérre, ahol kb. 1,5 óra múlva felmehettünk a gépre, és elfoglaltuk a helyünket, az pedig pár perc múlva fel is szállt. Az úton egy kicsikét beszélgettünk, de aztán mindketten elaludtunk. Én pár perccel a leszállás előtt ébredtem, viszont Krisztián még aludt, így szóltam neki, hogy ő is keljen fel. Amikor a gépünk leszállt, mi hívtunk egy taxit, és bemondtam a címet. Amikor kiszálltunk, fizettünk, megkaptuk a bőröndjeinket, és bementünk. Felmentünk a lifttel, megkerestem az ajtónkat, és bekopogtam.
Mivel itt még csak reggel fél 9 volt, gondoltam, hogy Taylor alszik, és így is volt, mivel kómás fejjel nyitott ajtót, de amikor meglátott, egy óriásit sikított, és a nyakamba vetette magát, én pedig nevetve vissza öleltem.
- Szia. Te meg mit keresel itt? – kérdezte kíváncsian miközben elengedett.
- Jöttem a holmimért. Ja, és nézd kit hoztam. – húztam magam mellé Krisztiánt. – Ő Krisztián, Krisztián, ő Taylor. Tudod, meséltem már neked róla. – néztem fel rá, ő pedig bólintott, majd kezet fogott Taylorral, és üdvözölték egymást és bementünk a lakásba. Taylor nagyon fel volt pörögve, örült, hogy látott minket, össze visszakérdezgetett engem is és Krisztiánt is, mi pedig nevetve válaszoltunk neki. Úgy látszott megkedvelték egymást, attól függetlenül, hogy nem mindig rátették mit mond a másik. Amikor Taylornak már el kellett menni, készülődni, hiszen dolgozni, mi Krisztiánnal kipakoltunk a régi szobámba, hogy azért ne a táskába legyenek egy hétig a ruháink. Miután ez meg volt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kajálni, és szétnézünk kicsit a városba, majd amikor elfáradtunk, visszamentünk a lakásba, ahol lezuhanyoztunk, és eltettük magunkat holnapra.
A New York-i kirándulás nagyon tetszett nekem, Krisztiánnak pedig még annál is jobban. Az egész várost felfedeztük, noha én már laktam itt 7 hónapot, ezt akkor se lehet megunni, az pedig, hogy most Kriszzel vagyok, még jobbá tette az egészet. Egész nap a városba csatangoltunk, óriási sétákat tettünk a Central Parkba, voltunk a Szabadság szobornál, Brooklynba és még sok más helyet is felfedeztünk. Krisztián rengeteget fotózott, nagyon sokat, és gyönyörű szép képek születtek. Éjszaka pedig buliztunk. Krisztián imádta, hogy azt csinál, amit akar, nem figyelik a rajongók, nem jön oda hozzá senki egy autogramért. Imádta, hogy nem ismerte fel őt senki. Még viccelődtünk is, hogy itt maradunk, ő híres fotós lesz, én pedig híres modell. Ezért is nagyon sajnáltuk, amikor már mennünk kellett haza.
- Ahj, nem akarom, hogy itt hagyj megint. – nézett rám szomorúan Taylor, amikor már búcsúzkodtunk.
- Ne haragudj, de tudod, hogy nekem nem itt van a helyem. – öleltem meg.
- Tudom-tudom. ígéred, hogy meglátogatsz majd? – kérdezte, miközben magához szorított.
- Nem, mert legközelebb te jössz hozzám. – engedtem el. – Oké?
- Majd még megbeszéljük. mer fogunk minél gyakrabban beszélni, jó?
- Rendben. – mosolyogtam. – Vigyázz magadra nagyon.
- Te is.
Még egyszer megöleltük egymást, majd Krisztián is elbúcsúzott tőle. Egész jóba lettek. Végül lementünk, beültünk a taxinkba, ami kivitt minket a repülőtérre, onnan pedig másfél óra múlva felszálltunk a géppel, és elindultunk haza. Kicsit szomorúan hagytam itt New Yorkot, hiszen szerettem ezt a várost, de tudtam, hogy ahová most megyek, sokkal boldogabb leszek ott, mint itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése