Reggel, amikor felébredtem, Krisztián már nem volt mellettem. Ránéztem az órámra, ami fél 11-et mutatott. Kiszálltam az ágyból, és kimentem a konyhába. Krisztián épp kávét főzött, miközben az asztalnál ülő Bencével beszélgetett.
- Jó reggelt. – köszöntem, majd odamentem Krisztiánhoz, hátulról átöleltem, egy puszit nyomtam a nyakába.
- Neked is. – motyogta Bence.
- Sziaa. – fordult meg Krisz, és megcsókolt. – Kérsz reggelit?
- Nem, inkább csak kávét.
- Oké, mindjárt kész. – mosolygott, én pedig leültem Bence mellé.
- Milyen volt tegnap? – kérdeztem.
- Egész jó. De ti meséljetek. Milyen volt New York?
- Fhú, nagyon jó. – vigyorogtam. – Mutassak képeket?
- Aha, persze. – bólogatott, én pedig beszaladtam a laptopért, hogy azon nézhessük meg. Engem is nagyon érdekelt, hiszen még nem láttam őket. Amikor kiértem, már Krisztián is ült, letettem a laptopot, és együtt kezdtük el őket nézegetni, miközben ittuk a kávénkat. Nagyon jó képek voltak, de nem csoda, Krisztián fényképezett. Volt, amin nagyokat nevettünk, mosolyogtunk. Jó volt őket visszanézni. Végül, amikor az összes képet is megnéztük, Bencének már menni kellet fellépésre, jött érte Orsi. Miközben Bence elkészült, addig Orsi Krisztiánnal beszélte meg a mai, és holnapi fellépéseit, én pedig bevonultam a szobába, hogy felöltözzek. Pont kész lettem, amikor Krisztián is bejött a szobába.
- Te már kész vagy? – kérdezte.
- Ühüm. – bólogattam. – Megyek fogat mosni, meg ilyesmi. Amúgy mikor megyünk, és hová?
- Gyöngyös. Kb. 1 óra múlva lesznek itt értünk. Jön Tomika is. – válaszolta.
- oh, szuper. Akkor felhívom Lindát, hogy neki nincs-e kedve.
- Rendben, én pedig felöltözök.
Én bólogattam, hogy oké, majd megkerestem a telefonomat, kikerestem belőle Linda számát, és már hívtam is.
- Igen? – szól bele, miután felvette.
- Helló, csak azért hívlak, mert Krisztián és Tomika egy helyre megy fellépni, és megyek én is. Neked nincs kedved jönni? – kérdeztem.
- Hm, de mehetek végül is. Nincs ma dolgom.
- Szuper. Akkor majd gyertek.
- Jó-jó. Szia csajszi.
- Sziaa. – elköszöntünk, majd letettük, én pedig bementem a fürdőszobába, ahol megmostam a fogam, kisminkeltem magam, fújtam magamra a kedvenc parfümömből, a hajamat pedig felfogtam egy copfba.
- Kész vagyok. – mentem ki hozzá.
- Szuper. – jött oda, aztán megpuszilt.
Az egy óra, ameddig Tomiékra vártunk gyorsan elszaladt, aztán pedig amikor megjöttek, rögtön el is indultunk. Az úton szokás szerint hülyéskedtünk, kérdezgettek New Yorkról, mi pedig készségesen válaszoltunk minden kérdésükre. Amikor oda értünk Gyöngyösre, először Tomika ment a színpadra, majd pedig Krisztián. Jól éreztem ma magam, és a többiek is. Jó volt végre velük, négyesbe, mint régen. Hiányzott ez nagyon. Miután a srácok kiosztották az autogramokat, elindultunk hazafelé. Pesten bementünk egy mekibe, ahol mind a 4-en jól bekajáltunk, és megbeszéltük, hogy este elmegyünk bowlingozni. Tomikaék haza vittek minket, és megegyeztünk, hogy majd mi megyünk értük este.
- Jöhetnének Lola-ék is. Meg Bence az új barátnőjével. Őt még úgy sem ismerem. Te ismered? – néztem fel rá, miközben már nappaliba ültünk, ő pedig a laptopján nézegetett valamit, én pedig filmeztem. Már fél 6 volt, és 7kor megyünk Linda-ékért.
- Aha, jó fej csaj. – bólogatott. – Vagyis jobb, mint az a Luca. Az nekem totál nem volt szimpatikus.
- Hm, nem tudom. Én nem voltam vele annyit. – rántottam vállat. – De megyek, felhívom Lolát. – mondtam, és már ott se voltam. Bementem a szobába a telefonomért, és hívtam is.
- Szia, figyelj, nincs kedvetek eljönni Gáborral bowlingozni este? – kérdeztem meg rögtön.
- Várj, megkérdezem Gábort. – nevetett, majd hallottam, ahogy kiabál Gábornak. – Rendben, mehetünk. – tért vissza.
- Akkor szuper.
- Kik lesznek ott?
- Hát mi, Tomiék, meg lehet Bence és a barátnője, nem tudom őt még nem hívtam.
- Oké, értem. Hánykor.
- 7-re megyünk mi, a WestEnd-be.
- Jó, akkor majd ott találkozunk. Szia, Viki.
- Szia. – elköszöntünk, aztán letettük.
Bencét nem hívtam, mivel nem sokára haza ért, és így meg tudtam tőle személyesen kérdezni. Ő is benne volt, és szólt a barátnőjének is.
Fél 7 előtt elkezdtem készülődni, átöltöztem, aztán amikor kész lettem, Krisztiánnal elindultunk Tomiékért, onnan pedig a WestEnd-be.
- Jó reggelt. – köszöntem, majd odamentem Krisztiánhoz, hátulról átöleltem, egy puszit nyomtam a nyakába.
- Neked is. – motyogta Bence.
- Sziaa. – fordult meg Krisz, és megcsókolt. – Kérsz reggelit?
- Nem, inkább csak kávét.
- Oké, mindjárt kész. – mosolygott, én pedig leültem Bence mellé.
- Milyen volt tegnap? – kérdeztem.
- Egész jó. De ti meséljetek. Milyen volt New York?
- Fhú, nagyon jó. – vigyorogtam. – Mutassak képeket?
- Te már kész vagy? – kérdezte.
- Ühüm. – bólogattam. – Megyek fogat mosni, meg ilyesmi. Amúgy mikor megyünk, és hová?
- oh, szuper. Akkor felhívom Lindát, hogy neki nincs-e kedve.
- Rendben, én pedig felöltözök.
Én bólogattam, hogy oké, majd megkerestem a telefonomat, kikerestem belőle Linda számát, és már hívtam is.
- Igen? – szól bele, miután felvette.
- Helló, csak azért hívlak, mert Krisztián és Tomika egy helyre megy fellépni, és megyek én is. Neked nincs kedved jönni? – kérdeztem.
- Hm, de mehetek végül is. Nincs ma dolgom.
- Szuper. Akkor majd gyertek.
- Jó-jó. Szia csajszi.
- Kész vagyok. – mentem ki hozzá.
- Szuper. – jött oda, aztán megpuszilt.
Az egy óra, ameddig Tomiékra vártunk gyorsan elszaladt, aztán pedig amikor megjöttek, rögtön el is indultunk. Az úton szokás szerint hülyéskedtünk, kérdezgettek New Yorkról, mi pedig készségesen válaszoltunk minden kérdésükre. Amikor oda értünk Gyöngyösre, először Tomika ment a színpadra, majd pedig Krisztián. Jól éreztem ma magam, és a többiek is. Jó volt végre velük, négyesbe, mint régen. Hiányzott ez nagyon. Miután a srácok kiosztották az autogramokat, elindultunk hazafelé. Pesten bementünk egy mekibe, ahol mind a 4-en jól bekajáltunk, és megbeszéltük, hogy este elmegyünk bowlingozni. Tomikaék haza vittek minket, és megegyeztünk, hogy majd mi megyünk értük este.
- Jöhetnének Lola-ék is. Meg Bence az új barátnőjével. Őt még úgy sem ismerem. Te ismered? – néztem fel rá, miközben már nappaliba ültünk, ő pedig a laptopján nézegetett valamit, én pedig filmeztem. Már fél 6 volt, és 7kor megyünk Linda-ékért.
- Aha, jó fej csaj. – bólogatott. – Vagyis jobb, mint az a Luca. Az nekem totál nem volt szimpatikus.
- Hm, nem tudom. Én nem voltam vele annyit. – rántottam vállat. – De megyek, felhívom Lolát. – mondtam, és már ott se voltam. Bementem a szobába a telefonomért, és hívtam is.
- Szia, figyelj, nincs kedvetek eljönni Gáborral bowlingozni este? – kérdeztem meg rögtön.
- Várj, megkérdezem Gábort. – nevetett, majd hallottam, ahogy kiabál Gábornak. – Rendben, mehetünk. – tért vissza.
- Akkor szuper.
- Kik lesznek ott?
- Hát mi, Tomiék, meg lehet Bence és a barátnője, nem tudom őt még nem hívtam.
- Oké, értem. Hánykor.
- 7-re megyünk mi, a WestEnd-be.
- Jó, akkor majd ott találkozunk. Szia, Viki.
- Szia. – elköszöntünk, aztán letettük.
Bencét nem hívtam, mivel nem sokára haza ért, és így meg tudtam tőle személyesen kérdezni. Ő is benne volt, és szólt a barátnőjének is.
Fél 7 előtt elkezdtem készülődni, átöltöztem, aztán amikor kész lettem, Krisztiánnal elindultunk Tomiékért, onnan pedig a WestEnd-be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése