Itt az új rész, köszönöm a tegnapi komikat :)
Ja, és kérhetek egy szívességet ? :)
http://eurocharts.pl.tl/G%26%23321%3BOSOWANIE.htm itt szavazzatok Avril-re, mert nagyon le van maradva :) Köszi :)
- Krisztián! - kiáltottam utána. Ő megállt, de nem fordult meg, így odamentem elé. Csak pár lépéssel volt előttem.
- Mit akarsz? – kérdezte, amikor már ott álltam előtte.
- Csak el akarok neked valamit mondani.
- Tényleg? Engem viszont nem érdekel, bocsi. –tolt félre, majd elindult a kocsijához, kinyitotta az ajtaját, de én odaszaladtam és nem engedtem. – Viki. Ne idegesíts fel. – nézett rám a dühös szemeivel.
- Légy szíves, hagy mondjam el, amit akarok. – kértem tőle. – Addig úgyse hagylak békén. Meghallgatsz, aztán elmegyek, elmegyek és ígérem, hogy nem zargatlak többé. – mondtam neki őszintén. Láttam, hogy gondolkozik, de aztán megenyhül, és leült a korlátra, én pedig elé álltam. – Figyelj, valószínűleg meg fog lepni, amit mos, fogok mondani, és valószínűleg nem fog érdekelni, de nem tudok úgy elmenni, hogy ezt nem mondom el neked. Gondolom, tudod, hogy holnap már megyünk, de ha nem, akkor most mondom, ezért szeretném, ha tudnád, hogy én .. én még mindig szeretlek. – böktem ki végül, és végig a szemébe nézte. Meglepődött, nem kicsit, láttam az arcán, mondani akart valamit, de nem hagytam neki. - Ne. Hallgass végig. – tartottam fel a kezem. – Tudom,h hogy nem szabadna így éreznem, hiszen én Ryannel vagyok, de vele soha, egyszer sem éreztem azt amit veled. Nagyon sokat jelentesz nekem. Többet bárkinél. Nem akarlak elveszíteni. Megértem, ha te már nem érzel így, de ha egy kicsit, csak egy kicsikét is szeretsz még, akkor nagyon szépen kérlek, bocsáss meg nekem, és én itt maradok. Itt veled, és újrakezdhetnénk. Tudom, hogy hibáztam, de szeretném, ha adnál nekem még egy esélyt. Ezt már nem cseszném el. Csak bocsáss meg nekem, kérlek. – néztem rá könyörgő, könnyes szemekkel, míg ő lehajtott fejjel ült előttem, de aztán felnézett. Az arcán semmilyen érzelmet nem tudtam felfedezni, ez pedig megijesztett.
- Megbocsájtok neked, de nyugodtan visszamehetsz New York-ba, mert mi már soha nem leszünk együtt. Szeretlek még, igen, de nem hiszem, hogy meg tudnák benned bízni, nekem pedig a bizalom fontos. A legfontosabb. Sajnálom Viki. – pattant le a korlátról, adott egy gyenge puszit a homlokomra, majd beszállt az autójába, és elhajtott, ott hagyva engem. Csak álltam, és néztem a távolodó autóját, miközben a könnyeim egyre gyorsabban folytak végig az arcomon.
Álltam ott még pár percig, de mivel így este már elég hűvös van, elindultam befelé vissza. Nem akartam, hogy kérdezgessenek mi a bajom, így elmentem a mosdóba, hogy megigazítsam a sminkem, ahol pechemre ott volt Lola.
- Viki mi történt? – kérdezte aggódva.
- Semmi, nem fontos. – ráztam a fejem.
- Ne mond, hogy nem fontos, hiszen sírtál. Figyelj, nekem nyugodtan elmondhatod. – simogatta emg a hátam.
- Már mindegy. Nem lényeges. – kezdtem el lemosni az elfolyt sminkemet.
- Köze van Krisztiánhoz? – kérdezte, én pedig csak bólintottam egy aprót. – Akkor inkább nem is kérdezem tovább. Ne félj, minden rendbe lesz.
- Nem, nem lesz.
- Dehogyisnem. Bízz benne. – nyugtatott, de én valahogy nem tudtam most ezeket elhinni.
- Mindegy most már. – vontam vállat, ő pedig nem kérdezett többet, aminek nagyon örültem. Csendben megvárta, amíg kész lettem, aztán együtt mentünk ki. Magamra erőltettem egy mosolyt, és visszamentünk Tomikaékhoz. Az este további része már nem telt olyan jól. Nem tudtam felhőtlenül szórakozni, de szerencsére a többiek nem vették észre, és ez volt a lényeg. Hajnali 3kor aztán elköszöntünk mindenkitől, könnyes búcsút vettünk, és elindultunk vissza a szállodába. Ott lezuhanyoztunk mindketten, aztán el is aludtunk.
Reggel, vagyis inkább már délbe, az ébresztőórára keltünk. Sietnünk kellett, mivel 3 óra múlva megy a gépünk. Gyorsan felöltöztünk, elkészültünk, kijelentkeztünk a hotelból, majd miután megjött a taxink, amit hívtunk, beültünk, és elindultunk a Ferihegyre. Kb. 20 perc múlva oda értünk, kifizettük, és bementünk az épületbe. Már épp készültünk leadni a poggyászokat, amikor valaki a nevemet kiáltotta. Hátra fordultam, és meglepetten vettem tudomásul, hogy ott áll előttem Krisztián..
Ja, és kérhetek egy szívességet ? :)
http://eurocharts.pl.tl/G%26%23321%3BOSOWANIE.htm itt szavazzatok Avril-re, mert nagyon le van maradva :) Köszi :)
- Krisztián! - kiáltottam utána. Ő megállt, de nem fordult meg, így odamentem elé. Csak pár lépéssel volt előttem.
- Mit akarsz? – kérdezte, amikor már ott álltam előtte.
- Csak el akarok neked valamit mondani.
- Tényleg? Engem viszont nem érdekel, bocsi. –tolt félre, majd elindult a kocsijához, kinyitotta az ajtaját, de én odaszaladtam és nem engedtem. – Viki. Ne idegesíts fel. – nézett rám a dühös szemeivel.
Álltam ott még pár percig, de mivel így este már elég hűvös van, elindultam befelé vissza. Nem akartam, hogy kérdezgessenek mi a bajom, így elmentem a mosdóba, hogy megigazítsam a sminkem, ahol pechemre ott volt Lola.
- Viki mi történt? – kérdezte aggódva.
- Semmi, nem fontos. – ráztam a fejem.
- Ne mond, hogy nem fontos, hiszen sírtál. Figyelj, nekem nyugodtan elmondhatod. – simogatta emg a hátam.
- Már mindegy. Nem lényeges. – kezdtem el lemosni az elfolyt sminkemet.
- Köze van Krisztiánhoz? – kérdezte, én pedig csak bólintottam egy aprót. – Akkor inkább nem is kérdezem tovább. Ne félj, minden rendbe lesz.
- Nem, nem lesz.
- Dehogyisnem. Bízz benne. – nyugtatott, de én valahogy nem tudtam most ezeket elhinni.
- Mindegy most már. – vontam vállat, ő pedig nem kérdezett többet, aminek nagyon örültem. Csendben megvárta, amíg kész lettem, aztán együtt mentünk ki. Magamra erőltettem egy mosolyt, és visszamentünk Tomikaékhoz. Az este további része már nem telt olyan jól. Nem tudtam felhőtlenül szórakozni, de szerencsére a többiek nem vették észre, és ez volt a lényeg. Hajnali 3kor aztán elköszöntünk mindenkitől, könnyes búcsút vettünk, és elindultunk vissza a szállodába. Ott lezuhanyoztunk mindketten, aztán el is aludtunk.
Reggel, vagyis inkább már délbe, az ébresztőórára keltünk. Sietnünk kellett, mivel 3 óra múlva megy a gépünk. Gyorsan felöltöztünk, elkészültünk, kijelentkeztünk a hotelból, majd miután megjött a taxink, amit hívtunk, beültünk, és elindultunk a Ferihegyre. Kb. 20 perc múlva oda értünk, kifizettük, és bementünk az épületbe. Már épp készültünk leadni a poggyászokat, amikor valaki a nevemet kiáltotta. Hátra fordultam, és meglepetten vettem tudomásul, hogy ott áll előttem Krisztián..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése