- Mit nézel? – nézett ős is abba az irányba amerre én, de aztán én elfordítottam a fejem, és beleittam a koktélomba.
- Semmit. – vágtam rá.
- Aha, semmit. Oké .- vigyorgott
- Jó, oké. Nem kell ez a hülye vigyor az arcodra. – toltam el kicsit nevetve.
- Ugye téged láttalak ma délelőtt nálunk? – kérdezte már kicsit komolyabban, mire nekem is lelohadt a mosoly az arcomról, és csak bólintottam.
- Sajnálom, hogy nem köszöntem, meg ilyesmi, de Krisztián épp akkor küldött melegebb éghajlatra, és elég rossz passzban voltam.
- Ugyan, semmi gond. – legyintett, és ő is beleivott az italába. – Mi történt? Elmondod?
- Hát, röviden annyi, hogy bocsánatot kértem tőle, de őt az nem hatotta meg, és elküldött. Ennyi.
- Sajnálom.
- Mindegy. Az én hibám. Egyébként a barátnőd? Hogy is hívták? Luca?
- Ühüm. Vagyis az ex- barátnőm. Szakítottunk. – mondta.
- Mi? Miért? Mikor?
- Kb. 4 hónapja. Már elég régen. Azóta tulajdonképpen már új barátnőm van. – nevetett. –Egyszerűen csak nem illetünk össze.
- Aha. Az új barátnőd most hol van? Miért nincs itt?
- Valami barátnőjével van.
- Jah, értem. – bólogattam, majd megint Krisztiánékra tévedt a tekintetem. Annyira fájt őt mással látni. Lehet, igaza van Tomikának, és még mindig szeretem? Nem lehet, az nem lehet. Ránéztem Ryanre, aki Lolával és Tomikával nevetett valamin. Látszott, hogy jól elvan, ellentétben velem. Nagyon rosszul voltam. Szorított belülről valami, ami ki akart törni. Nem volt jó. Nagyon nem. Sírni akartam volna hirtelen, de tudtam, hogy nem szabad. Nem akartam, hogy mind sírni lássanak, és kérdezősködjenek, így inkább felálltam, és bementem a mosdóba, ahol nekitámaszkodtam a pultnak, majd megengedtem a vizet, és megmostam az arcom. Csak néztem magam a tükörbe, és mintha nem is én lettem volna. Hirtelen nyílt az ajtó, és a tükörbe láttam, hogy Linda az.
- Héj, minden rendben? – kérdezte, de én csak a fejemet ráztam. Próbáltam vissza tartani a könnyeimet, de nem ment. – Héj, mi a baj? – jött oda hozzám.
- Én.. én.. nem gondoltam, hogy ennyire fog fájni. Azt hittem, hogy már tovább léptem. Azt hittem, hogy már Ryant szeretem. Mert ne értsd, félre szeretem Ryant, de nem úgy, mint Őt. Soha senkit nem fogok tudni úgy szeretni, ahogy Őt szerettem. Még mindig szeretem őt Linda. Tomi mondta, mondta, és én nem hittem neki, de most már tudom. Nem akarom ezt. Fáj. Fáj, hogy mással kell őt látnom. Erre nem voltam még felkészülve. Nem akarom ezt. – hadartam el, aztán kitört belőlem a zokogás. Linda nem szólt semmit, csak szorosan magához ölelt. Pár percig így álltunk, majd amikor kicsit sikerült lenyugodnom eltolt magától.
- Nyugodj meg. Semmi baj. – próbált meg nyugtatgatni.
- Linda, most mit csináljak? – kérdeztem még mindig szipogva.
- Most? Megigazítjuk a sminkedet, és kimegyünk. Ezzel a problémával még ráérsz foglalkozni. – legyintett, aztán maga felé fordított és megigazította a sminkemet.
- Köszönöm. – néztem rá hálásan, miután végzett.
- Ugyan nincs mit.
- Menjünk ki. Inni akarok. Sokat. Gyere inni. – kezdtem el húzni. Visszamentünk a többiekhez, és sorra rendeltük az erősebbnél erősebb piákat…
Reggel, hatalmas fejfájásra ébredtem. Majd szétszakadt az egész fejem. Nem emlékeztem szinte semmire a tegnap estéről. Utolsó emlékem, hogy idétlenül nevetek Tomika egyik hülye viccén, aztán teljes filmszakadás. Jézusom, tuti, hogy most már egy ideig nem nyúlok alkoholhoz. Próbáltam magamhoz térni, és kinyitni a szememet, de amikor körülnéztem, meglepetten vettem tudomásul, hogy nem a hotel szobámba vagyok, hanem Krisztiánnál..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése