87. fejezet

Reggel, vagyis inkább már délben, amikor felébredtem, nagy csodálkozásomra, Krisztián már nem volt az ágyban. Felkeltem, de sehol sem találtam. Felhívtam, viszont a telefonja a szobában kezdett el csörögni. Megvontam a vállamat, gondolom nem mehetett messzire, és inkább visszamentem a szobába, hogy felöltözzek. Felvettem egy rózsaszín kis ruhát, alá pedig a fürdőruhámat. Bementem a fürdőszobába, ahol megmostam a fogamat, a hajamat pedig összefogtam. Mire kész lettem, hallottam, hogy nyílik az ajtó, aztán nem sokára Krisztiánt is megpillantottam.
- Szia. Hát te hol voltál? - mentem oda hozzá.
- Szia. Tomikával beszéltem. Miért keltél már fel? - kérdezte, miközben magához húzott, és adott egy puszit.
- Hát szerintem már ideje. Fél 1 van.
- Az most nem számít. - nevetett.
- És te? Mikor keltél?
- Én kb. 11kor. Lementem, hogy hozzak valami reggelit, és összefutottam. Tamással. - mondta.
- Hm, és mit hoztál? - néztem szét.
- Találtam egy pékséget, onnan hoztam több mindent is. nem tudtam, hogy mi fog kelleni.
- Angyal vagy.- megcsókoltam, aztán miután elengedett, rögtön elkezdtem enni. - Te már ettél? - kérdeztem közben, ő pedig bólogatott. Miután befejeztem az evést, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a partra.
- Kár, hogy már csak ma vagyunk itt. - mondtam útközben.
- Sajnálom kicsim. Miattam van, ha holnap nem lenne koncertem elég lenne csak holnap haza menni. - ölelt magához.
- Ugyan, megértem, semmi baj. - mosolyogtam rá.
- Köszönöm. Nagyon hálás vagyok érte. - adott egy puszit, miközben mondta.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban. - csókolt meg.

Egy kicsit lent voltunk, fürödtünk, aztán amikor megjöttek a többiek, elmentünk ebédelni. Miután mind jól laktunk, úgy döntöttünk, hogy tartunk ilyen sétát a városba, de előtte visszamentünk a szállodába, hogy letegyük a vizes cuccokat, aztán indultunk csak neki a városnak. Szerencsére nem volt ismeretlen a hely, mivel mindannyian voltunk már itt. Sétálgattunk a városba összevissza, kézen fogva, és most valahogy senkit nem zavart, hogy észre vehetnek minket. Páran odajöttek autogramokat kérni, de szerencsére nem sokan. Fagyiztunk, kirakatokat nézegettünk, hülyéskedtünk, aztán láttunk ilyen tök jó kis helyet, ahová beültünk, hogy megigyunk valamit, mivel nagyon meleg volt. Fél óra után felálltunk onnan, fizettünk, aztán elindultunk vissza a szállodába. Összepakoltuk a holminkat, elköszöntünk a többiektől, mivel ők még maradnak kicsit, mi pedig elindultunk vissza Pestre.