101. fejezet

A hét további napja, gyorsan eltelt. Most az egyszer örültem, hogy Krisztián nincs otthon, így miután vettem egy nagy albumot, nyugodtan megtudtam csinálni az ajándékát, és becsomagoltam a többiekét is. Egész héten szinte ilyen karácsonyos hangulatba voltam. Karácsonyi zenéket hallgattam, amik már Krisztián agyára mentek, de én csak nevettem rajta. Vártam már a holnap estét, hiszen holnap Szenteste, és ez az első karácsony, amit nem a szüleimmel, hanem a szerelmemmel töltök, és ez jó érzés, végre felnőttem. Anyuék, és Krisztián szülei is szerették volna, ha Szenteste velük vagyunk, de mi együtt akartunk lenni, így megegyeztünk, hogy 25-én az ő szüleihez, 26-án pedig az én szüleimhez megyünk, és mivel anyuék panaszkodtak, hogy nagyon keveset látnak, ezért megígértem nekik, hogy ott maradok, és csak 30-án jövök vissza Pestre.
- Boldog Karácsonyt! – keltettem fel Krisztiánt, egy „jó reggelt” csókkal.
- Hmm… ha így kezdődik ez a nap, akkor hogy fog befejeződni…
- Hát, szerintem tökéletesen… - nevettem, miközben felálltam.
- Héj, hová akarsz menni? Inkább bújj vissza mellém… - rántott be maga mellé a takaró alá. Ő behunyta a szemét, hogy még pihen egy kicsit, én felültem, elkezdtem simogatni a fejét és csak néztem őt, a számomra legtökéletesebb pasit…
- Miért nézel? Feküdj te is inkább vissza. – mondta csukott szemmel.
- Nem tudok Picim, fel vagyok már pörögve. – vigyorogtam.
- Látom rajtad… - nyitotta ki a szemét és rám mosolygott. – De minek hívtál az előbb?
- Picimnek… - kuncogtam, mire ő csak inkább visszacsukta a szemét, én pedig kinéztem az ablakon, és ekkor megláttam, hogy tiszta fehér minden.
- Kicsim, kelj már fel! Nézd hullott a hó. - pattantam fel, és mentem az ablakhoz, ahonnan láttam, hogy még apró pelyhekbe mindig szállingózott.
- Nyugi. - hallottam valahonnan a takaró alól.
- Nem nyugszom le, totál fel vagyok pörögve. Még felkel díszítenünk a karácsonyfáááát. - húztam a szavakat. - Naaaa kelj máááár feeeeel.
- Jó menjünk… jó leszek boxerbe is? - kelt ki az ágyból, végre.
- Tökéletes leszel… - mosolyogtam rá. Megfogtam a kezét, és kimentünk a nappaliba. - Hol van a karácsonyfa? - kérdeztem ránézve?
- Kicsim! Előtte reggelizzünk már, légy szíves.
- Imádom, ha Kicsimnek hívsz!
- Tudom. – és megcsókolt. Gyorsan összedobtam egy kis rántottát, majd miután megreggeliztünk, vagyis inkább megetettük egymást, csak betettem a mosdóba a tányérokat, és vártam, hogy Krisztián végre, előhozza a fát, és a hozzátartozó díszeket. Nem tudom mi volt velem, de totál fel voltam pörögve, már csak a karácsony gondolatától is. Együtt, közösen feldíszítettük, és csodaszép lett, ez után pedig eszembe jutott, hogy én ki akarok menni.
- Édeseeeeeeem. - szólítottam meg.
- Ahj nee, mi az már? - nézett rám mosolyogva.
- Menjüünk kii sétálnííí. - kértem.
- Szeretnél? - húzott az ölébe, én pedig csak bólogattam. - Rendben, akkor menjünk sétálni. - egyezett bele.
- Jupíí, gyere felöltözni. - fogtam meg a kezét, és kezdtem el húzni a szobájába, ahol miután mindketten felöltöztünk, elindultunk, és csak mentünk, kézen fogva, össze- vissza. Miután már kellően átfagytunk mindketten, úgy döntöttünk, hogy elindulunk hazafelé.
- Krisztián, siess fürödj meg, aztán megyek én.- mondtam neki már otthon.
- Jó… - ment be a fürdőbe, majd fél perc múlva kinézett onnan. – Nem fürdünk együtt?
- Hm. - gondolkoztam. - De! - vágtam rá, aztán bementem utána. Egymást masszírozva és kényeztetve jó két órát áztunk a kádban.
- Ez jól esett… - nyújtózkodott a kanapén.
- Nekem is. – bújtam hozzá.
Az egész délutánt a TV előtt töltöttünk, ezért is szeretem a karácsonyt… jobbnál jobb filmek vannak. Egymáshoz bújva néztük a TV-t, néha röhögtünk egy-egy poénon, de nem szóltunk egymáshoz, jó volt ez így, el tudtunk merülni a gondolatainkba… Aztán amikor meguntuk a tvzést, úgy döntöttünk, hogy közösen csinálunk vacsorát, ami elég érdekesre sikeredett, mivel egyiken se tudunk annyira főzni, de a végeredmény azt hiszem, hogy egész jó lett, és mindketten jól laktunk. Vacsora után aztán, odaadtuk egymásnak az ajándékokat. Kicsit izgultam, kíváncsi voltam, hogy mit fog hozzá szólni.
- Tessék Kicsim ez a tiéd. – nyújtott át nekem egy dobozt. Elkezdtem bontogatni, majd amikor megláttam, hogy egy új laptopot kapok, nagyon megörültem, hiszen erre volt most a legnagyobb szükségem
- Köszönöm szépen, imádlak. - pusziltam meg, aztán átnyújtottam én is neki, és érdeklődve figyeltem az arcát, miközben bontogatta.
- Jesszusom. Ez de jó. Úristen, ezek a képek neked honnan voltak? Fogalmam sem volt, hogy ezek még megvannak. Te jó ég. - nézett rám, és úgy láttam, hogy örül.
- Tetszik? - kérdeztem.
- Igen, nagyon. Köszönöm, édes. - csókolt meg, majd magához ölelt. - Egyébként, lassan mehetnénk készülődni, nem? - nézett az órájára, ugyanis Tomika egyik haverjának van valami új helye, ahol elég jó bulik vannak, és kitalálták, hogy mennyünk oda.

- De-de, igazad van. Menjünk is. - pattantam fel, majd kidobáltam a csomagolópapírokat, és bementünk a szobába. Ott felöltöztünk mindketten, kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam, fogtuk az ajándékokat, és elindultunk. Úgy döntöttünk, hogy taxival megyünk. A taxi pár perc múlva meg is érkezett, és 15 perc alatt, oda is értünk a helyre, ami már szinte majdnem tele volt. Mi bementünk a VIP-be, ahol már ott voltak Tomikaék, és még sokan mások is. Mindenkinek boldog karácsonyt kívántunk, aztán kiosztottuk az ajándékokat, majd belecsaptunk a buliba.