A többi napokban otthon voltam, kivéve, amikor elmentem Debrecenbe a nagyszüleimhez, és két éjszakát ott töltöttem. Jó volt, lejött unokatesóm is, és vele voltam, aztán pedig eljött hozzánk, és nálunk nyaralt. Rengeteget strandoltunk, buliztunk, vásároltunk.
Dorina nem hívott, nem keresett, és úgy gondoltam, hogy most neki kéne, így én sem kerestem őt. Kicsit bántott, azt hitte, hogy majd felfog hívni, vagy valami, de nem így történt.
Lassan vége a nyárnak, és már csak 2 nap van a suliig. Én holnap megyek Pestre, holnap után pedig már kezdek. Kicsit izgulok, hogy milyen lesz. Úgy volt, hogy kollégiumba fogok lakni, de Krisztián felajánlotta, hogy lakjak náluk. Az elején nehezen mentem bele, hiszen ez egy komoly lépés szerintem, de aztán meggyőztek Tomikával. Sokat gondolkoztam, hogy vigyem-e Chloet, de úgy döntöttem, hogy itt hagyom anyáéknál, itt jobb helye lesz, hiszen nekem ott nem hiszem, hogy lesz nagyon időm vele törődni.
Most épp vele sétálgatok a parkba, de lassan megyünk haza, mert ő is, és én is kezdünk elfáradni. Tettünk még pár kört, aztán elindultunk haza felé. Otthon, én megvacsoráztam, adtam Chloenak is enni, aztán leültem a kanapéra filmezni anyuval és apuval. Miután vége lett a filmnek, felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, és megnéztem még egyszer utoljára, hogy mindent bepakoltam-e. Miután meggyőződtem róla, hogy igen, lefeküdtem az ágyamba, és szinte rögtön aludtam is.Reggel, amikor felkeltem az órám csörgésére fél 11-kor, kipattantam az ágyból, és a ruhásszekrényem felé mentem. Kivettem belőle egy farmert, egy fekete pólót, és egy szürke kardigánt. Bementem a fürdőbe, ahol kicsit kisminkeltem magam, megmostam a fogamat, aztán fogtam a nagy bőröndömet és lementem a földszintre. Ott megreggeliztem, elköszöntem anyutól, megígértem, hogy hívom minden nap, majd apu kivitt az állomásra. ott tőle is elköszöntem, aztán felültem a vonatra.
Az úton azon gondolkoztam, hogy milyen gyorsan eltelt ez a pár év, és már egyetemre fogok járni, felnőtt vagyok, és ami a legfontosabb, hogy boldog is egyben. Úgy érzem, hogy ez az év, életem egyik legboldogabb éve, remélem, hogy nem fog elromlani. Ilyen, és ehhez hasonló dolgokon gondolkoztam szinte egész úton, és csak azt vettem észre, hogy a vonat lassulni kezd. Amikor leszálltam, Tomikát pillantottam meg, ami kicsit meglepett, hiszen úgy volt, hogy Krisztián jön értem.
- Szia. - köszöntem neki amikor odaértem.
- Helló. - megölelt, adott két puszit, elvette a bőröndömet, és elindultunk kifelé.
- Hát te? Azt hittem, hogy Krisz jön. - kérdeztem.
- Elkellet menni valami koncertre ide Pestre.
- De hát nem is mondta. - csodálkoztam.
- Ma tudta meg, ez olyan hirtelen történt. - válaszolta.
- Jah, értem. - hümmögtem.
Amikor haza értünk, furcsa, de eddig mindig úgy mondtam, hogy haza, hiszen nekem mindig az a haza, ahol éppen vagyok, de most már tényleg, ez a haza, hiszen itt fogok lakni, és ettől egyfajta boldogság járta át a szívemet. Együtt fogok lakni azzal a két személlyel, akiket a szüleim után a legjobban szeretek. Úgy érzem, hogy igazán szerencsés vagyok.
Amíg Krisztián nem jött haza, Tomikával ültünk a szobájába, és ilyen hülye videókat nézegettünk a gépen, amiken mindketten nagyon jókat nevettünk. Szívesen kipakoltam volna a táskámból, de nem tudtam, hogy mit hová tehetek, így inkább úgy döntöttem, hogy megvárom amíg Krisz hazaér. Fél 5 után nem sokkal nyílt is a bejárati ajtó, majd Krisztián lépett be Tomika szobájába.
- Sziaaa. - ugrottam az ölébe.
- Vikii, sziaa. - ölelt át nevetve.
- Úúúúgy hiáányoztáál. - nyújtottam el a szavakat.
- Te is nekem, kicsim. - mondta, majd megcsókolt.
- Mit csináltatok amíg nem voltam itt? Ja, és tényleg, ne haragudj, hogy nem tudtam elmenni érted. - nézett rám miután elengedett, aztán lekezelt Tamással, és leültünk az ágyra.
- Ugyan, semmi gond. - legyintettem mosolyogva.
- Akkor jó. - puszilt meg.
- Amúgy nem csináltunk semmi. Videókat nézegettünk, meg ilyesmi. - szólt közbe Tomika.
- Izgulsz egyébként? - kérdezte Krisztián.
- Hát kicsit. Új emberek, új közeg meg minden. Furcsa lesz az elején, de aztán majd remélem, hogy beleszokok. - sóhajtottam.
- Nem lesz semmi gond, ne félj. - puszilt meg.
- Hát remélem. - nevettem.
- Amúgy, ti nem vagytok éhesek? Én mindjárt éhen halok. - simogatta a hasát.
- Kicsit, megyünk enni? - álltam fel, és húztam magammal, ő pedig követett a konyhába. - Tomika te nem? - kiáltottam vissza a szobába.
- Nem, köszi. - szólt vissza.
Krisszel úgy döntöttünk, hogy csinálunk pirítós kenyeret. Betette a kenyereket a pirítóba, és ameddig vártunk leült a székre, engem pedig az ölébe húzott.
- Dorinával mi a helyzet? Megbeszéltétek már? - kérdezte kíváncsian, én pedig csak szomorúan ingattam a fejem. - Nem? - nézett rám csodálkozva.
- Nem hívott, így én sem hívtam őt. - vontam vállat.
- Nem is neked kell őt hívnod.
- Én is így gondolom. - bólogattam. - Viszont fáj, hogy nem keresett, hogy ilyeneket mondott. Én nem vettem észre magamon, hogy változtam volna. Lehet, hogy többet vagyok itt, de ezt igazán megérthetné. - sóhajtottam.
- Sajnálom kicsim. - puszilt bele a nyakamba, aztán ott tartotta a fejét.
- Ugye tudod, hogy nem a te hibád. Remélem, hogy már kiverted a fejedből ezt a butaságot. -mondtam neki miközben felemeltem az arcát, de ő csak fintorogva nézett rám. - Krisztián, ne légy értetlen, jó? Szeretlek, és kész. - csókoltam meg.
- Én is szeretlek. - suttogta közel a számhoz miután elhúzódott tőlem. Rámosolyogtam, aztán felálltam, mivel a kenyér kipattant a pirítóból. Miután mindketten jóllaktunk, bementünk a szobájába, ahol úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. Valami vígjáték mellett döntöttünk, amin mindketten sokat nevettünk. Közbe Tomika beszólt, hogy elment és, hogy valószínűleg nem is alszik itthon. Amikor vége lett, elmentem zuhanyozni, Krisztián pedig ott maradt a szobába. Legalább is azt hittem..
Az ajtó egy kattanással nyílt ki, én pedig ijedten fordultam hátra.
-Hát te… -néztem fel Krisztiánra.
-Nem hiszed, hogy hagylak egyedül tusolni… -emelt fel és felrakott a csapra., és ajkai az enyémre nyomódtak. Tenyere sima combjaimon ját fel, s alá. Magamhoz húztam őt a pólójánál fogva és a tarkóját cirógattam.
-Krisz… -nyögtem fel perzselő nyakcsókjai hatására.
-Már attól kikészülök, ahogy a bőrömhöz érsz.. -csókolta végig a nyakamat.
-Na, mutasd, mit tudsz .. - húztam le róla a pólót. Nem kellet sokat várnom bizonyítására, amikor már egyikünkön sem volt egyetlen ruhadarab sem, beálltunk a finom meleg zuhany alá.Méz és kókusz illata szállt fel a fülke tetejére, a párával együtt, amit részben a meleg vízsugár, mely testünket simogatta végig, részben pedig sóhajaink eredményeztek. Nem tudtunk ellenállni és már a zuhany alatt az övé lettem, ahogyan az ágyban is, amikor kiértünk onnan csurom vizesen. Szaggatottan lélegezve dőlt be mellém, hüvelykujja oldalamon járt fel-alá cirógatva engem. Nem kezdett szövegelni, csak magához húzott és együtt nyugtatgattunk magunkat, hogy szívdobogásunk és lélegzetvételeink is egyaránt egyenletesek legyenek újra.
-Ez… ez…
-Nem kell mondanod semmit, ha nem akarsz… -csókolt a nyakamba.
- Szeretlek. - suttogtam.
- Én is téged. - puszilt meg.
Nem akartam aludni, de tudtam, hogy muszáj, ha nem akarok holnap elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése