95. fejezet

Mondhatnám, hogy jól vagyok, kibírom, de nem így volt. Valahogy képtelen vagyok felvenni az álarcot, ami elrejti a szenvedésem, és a világ felé azt mutatja, hogy minden rendben. Krisztián próbált kismilliószor hívni, üzenetet írt, itt is volt, de nem akartam vele beszélni. Ezt a két hetet szerettem volna, úgy, hogy nem találkozok, beszélek vele, mert tudom, hogy amint meghallom a hangját, vagy csak megpillantom, vége, nem bírom tovább, és visszamegyek hozzá. Mert hiányzik, rettenetesen hiányzik. Azt hittem, hogy erős leszek, hogy kifogom bírni, ezt a két hetet, de nem voltam erős. Szenvedtem a hiányától. Hiányzott az, hogy átölel, a csókjai, a nyugtató szavai, ahogy a fülembe súgja, hogy szeretlek, mindene hiányzott. Nem sok kellett, hogy fogjam magam, és elmenjek hozzá, de végül mindig sikerült valahogy lefoglalnom magam. Tomika, és Linda is rengeteget segített, de Tomi, mivel, hogy a legjobb barátja, és ő ott lakik, Krisztiánba is tartotta az erőt, mert, ahogy elmondta, ő is eléggé padlón van. Lett volna választásom, vissza mehettem volna hozzá bármikor, viszont szerettem volna ezt a két hetet gondolkozással tölteni, szerettem volna, ha ő is kicsit kiszellőzteti a fejét, és az új albumával törődik, ami nagyon jó lesz, Tomika elmondása szerint.
 Ez a két hét volt szerintem, eddig a legnehezebb, leghosszabb hetem. Rengeteget tanultam az egyetemre, hogy kicsit eltereljem a figyelmemet Krisztiánról, Lindával voltam. Vásárolgattunk, meg ilyesmi, most pedig végre vége van ennek a gyötrelmes időszaknak.
30-án reggel, boldogan keltem, hiszen ma, ha minden igaz már együtt leszünk. Alig vártam az estét, és a bulit, amit mint tavaj, most is a Pink-be fog tartani. Nagyon sokáig kerestem az ajándékát, de végül hosszú keresgélés után rátaláltam. Úgy érzem, hogy ez után az időszak után, ez most pont jó lesz. Nagyon remélem, hogy fog neki tetszeni.
Egész nap, sürögtem forogtam, unatkoztam, alig vártam, hogy végre este legyen, de sajnos, csak 9-re megyünk a Pinkbe. Tisztára felvoltam pörögve egész nap, Linda pedig csak nevetett rajtam. Fél 5-kor, már azt sem tudtam, hol vagyok, nem tudtam magammal mit kezdeni, így úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet, amihez Linda is bekapcsolódott. Amikor vége lett, és már  fél 8-volt, úgy döntöttem, hogy elkezdek készülődni. Elmentem lefürödni, ahol kb. 1 óráig áztattam magam, majd miután már kihűlt a víz, megtörölköztem és átmentem a szobámba. Fogalmam sem volt még tegnapig, hogy mibe menjek, de aztán végül egy feszes cicanaci és egy felső mellett döntöttem, ami nem túl kihívó, de mégis szexi. Ja, és hozzá tenném, hogy Krisz imádja a cicanacit. A hajamat kicsit begöndörítettem, kisminkeltem magam, és kész is lettem. Az ajándékot eltettem a táskámba, és kimentem Dorinához, aki már készen várt rám a nappaliba.
- Húha, szexi. Krisztiánnak elfog állni a szava. - mosolygott.
- Fhú, hát remélem. - nevettem. - Egyébként te is nagyon jól nézel ki. - Rajta egy kis mini lila ruci volt.
- Köszönöm. Akkor mehetünk? Tomika hívott, hogy ők már úton vannak. Krisztián totál ideg, amiért még ma se hívtad fel. - nevetett.
- Jaj szegénykém. Na, de mindegy is, menjünk. - legyintettem. Felvettem a kis kabátomat, a cipőmet, és lementünk. Beültünk a már lent várakozó taxiba, én pedig remegő gyomorral vártam, hogy végre odaérjünk.