Ma kicsit hamarabb kaptok részt, mivel egész nap nem leszek itthon. Elég hosszúra sikeredett, remélem, hogy tetszeni fog :) Köszönöm a tegnapi komikat, remélem, hogy ma is kapok :)
A nap további részében beszélgettünk, tv-ztünk, aztán egy közös zuhany után elmentünk aludni. Másnap elég későn keltünk, amin kicsit csodálkoztam, hiszen tegnap az egész napot végig aludtuk majdnem. Miután kitápászkodtunk az ágyból, felöltöztünk, elpakoltunk, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valahová kajálni, aztán pedig bevásárolni. Egy kis étterem mellett döntöttünk, és mivel elég jó idő volt, ezért a teraszra ültünk. Mindketten rendeltünk, aztán amikor megjött az ebédünk, elkezdtünk enni. Miután mind a ketten jól laktunk, bementünk egy élelmiszer üzletbe, ahol vettünk édességeket, innivalókat, és normális kaját is, majd Krisztián fizetett, és elindultunk haza. Otthon kipakoltuk a holmit a konyhába, aztán bementünk a szobájába, és lefeküdtünk az ágyra. Csak beszélgettünk egész nap, de aztán nekem lassan mennem kellett. Összeszedtem a holmimat, Krisztián pedig kikísért az állomásra, ahol elbúcsúztunk, én pedig felszálltam, aztán elindultam haza.
Amikor haza értem, köszöntem anyuéknak, felmentem a szobámba, ahol szinte rögtön felhívtam Dorinát, hogy holnap találkozzunk, mert beszélni akarok vele. Nagy nehezen, de beleegyezett. Lementem vacsorázni, beszélgettem anyával, aztán amikor elfáradtunk mindketten, felmentünk, én pedig egy gyors zuhany után már aludtam is.
Reggel, amikor felébredtem, láttam, hogy már fél 11. Felvettem egy leggings-t, egy laza felsőt, aztán a hajamat csak kifésültem, és lementem a földszintre, ahol már csak Chloe volt, mivel anyuék dolgoztak.. Dorinával 3-ra beszéltük meg. Addig még volt időm, kiakartam menni napozni, de sajnos nem nagyon sütött a nap, így inkább megnéztem egy filmet. Mire vége lett, már fél 3 volt. Megebédeltem, aztán felkaptam a táskámat, és elindultam a bárhoz, ahová megbeszéltük Dorinával. Ő már ott várt, mire odaértem.- Szia. - köszöntem neki, miután rendeltem egy eper shake-t.
- Szia. Miről akarsz beszélni? - kérdezte.
- Rólad. - válaszoltam.
- Rólam? - nézett rám felhúzott szemöldökkel, én pedig csak bólogattam.
- Nem tudom, hogy mi lett veled mostanában. Totál más vagy. Kerülsz, nem hívsz, nincs kedved jönni sehová. Semmi. - soroltam.
- Nincs kedvem menni sehová? Úgy érted Pestre? Mert szinte mióta vége az érettséginek, minden idődet ott töltöd. Nem én lettem más, hanem te. Állandóan csak Krisztián, Krisztián, Krisztián. - nézett rám vádlóan, engem pedig meglepett ezzel a kijelentésével. Kicsit feldühödtem.
- Te könnyen beszélsz, akkor látod Petit, amikor akarod, én pedig ezekbe a hónapokba, alig találkoztam Krisztiánnal. Szerintem természetes, hogy együtt akarunk lenni.
- Tudom, de akkor is. Nyár van, és alig vagy itthon, mert állandóan ott vagy, aztán szeptemberbe, amikor mindig ott leszel, még kevesebbet fogunk találkozni. Én csak felkészítem magam erre. - mondta, mire én csak tátott szájjal néztem.
- Dorina, ne is haragudj, de mi bajod van? Komolyan azt hiszed, hogyha én oda fogok járni, akkor te már elleszel felejtve?
- Hiszen már most így van. - nézett rám szomorú tekintettel.
- Nincs így. - ráztam a fejemet.
- De igen, és ezt te is tudod. Már most nem azok a régi barátnők vagyunk, akik régen voltunk, nem is tudom mikor beszéltem veled utoljára, azt sem tudom mi van veled.
- Talán ha egy kicsit is érdekelnélek, akkor tudnád.
- Mióta Krisztiánnal vagy, totál megváltoztál.- Szerintem meg te változtál teljesen meg.
- Ja igen, bocsi, hogy én nem vagyok olyan kis sztárocska mint ők. - vágta nekem, ami eléggé rosszul esett. Nagyon felidegesített most, így jobban láttam, ha inkább elmegyek.
- Tudod mit? Majd szólj, ha tudsz velem normálisan beszélni. Na szia. - álltam fel, fizettem és elmentem.
Nagyon bántott Dorina viselkedése. Nem tudom, hogy mi ütött belé, de én nem így ismertem meg. Szinte azonnal haza mentem, útközben pedig már a sírás fojtogatott, hiszen nagyon rosszul estek a szavai. Azt hittem, legjobb barátnők vagyunk. Amikor haza értem, felszaladtam a szobámba, lefeküdtem az ágyamra, és fogalmam sincs, hogyan, de elaludtam.
Arra ébredtem kb. 7 órakor, hogy csöng a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia. Te aludtál? - kérdezte csodálkozva Krisztián.
- Oh, szia. Igen, kicsit elszundiztam.
- Jó neked, én már 2 koncerten voltam, és még most megyek még egyre.
- Akkor megint fárasztó napod van.
- Jah. Neked milyen volt?
- Beszéltem Dorinával. Azt mondta, hogy szerinte én megváltoztam mióta veled vagyok, meg ilyesmi. Totál kiakadtam.
- Azt mondta, hogy rossz hatással vagyok rád? - kérdezte csodálkozva.
- Hát nem egészen, de ilyesmi. - motyogtam.
- Ahj, kicsim, úgy sajnálom. - sóhajtott.
- Mit? Nem a te hibád.
- De igen, minden az én hibám. Annyi mindent máshogy kell csinálnod miattam. Nincsenek rendes barátaid, Dorina is ilyen, egész nyáron hozzám kell igazodnod, úgy sajnálom. Jobbat érdemelsz. - mondta.
- Édes, ezt azonnal fejezd be! - szóltam rá. - Én szeretlek, és megéri ezt az áldozatot nekem. Veled akarok lenni, nem mással. Érted? Szóval ne gyere ilyen hülyeségekkel, hogy jobbat érdemlek, hiszen nekem, te vagy a legjobb.
- Köszönöm. Nagyon szeretlek, ugye tudod?
- Persze, hogy tudom. Én is téged, és ne gondolkozz ilyeneken, rendben? - kértem.
- Megpróbálok. - hallottam a hangján végre, hogy mosolyog.
- Örülök.
- Most viszont leteszem, mert megérkeztünk.
- Rendben, akkor majd még beszélünk. Szia kicsim, szeretlek. - mondtam neki.
- Én is téged, szia. - elköszöntünk, majd letettük.
Ez után sóhajtottam egy nagyot, majd lementem a konyhába, hogy egyek valamit. Miután jóllaktam, visszamentem a szobámba, és magamhoz vettem a pizsamámat, aztán elmentem a fürdőbe, hogy lefürödjek. Már vagy 1 órája ülhettem a kádba, amikor kezdett kihűlni a víz, így kiszálltam, megtörölköztem, felvettem a pizsimet és ágyba bújtam. Egy kis ideig még tvztem, aztán sikerül elaludnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése