89. fejezet

Itt is van :))
Viszont egy kérésem lenne csak. Mivel ehhez a sablonhoz nem lehet betenni azt, hogy Tetszik/Nem tetszik, ezért szeretném, ha többen írnátok a chatbe, vagy a megjegyzésekbe, hogy- hogy tetszett. Előre is megköszönöm :)

Amikor elment, próbáltam még vissza aludni, de mivel már délután 4 óra volt, nem ment. Elég éhes is voltam, kimentem a konyhába, hátha találok valamit, de üres volt a hűtő,így úgy döntöttem, hogy csinálok palacsintát. Azt hiszem, hogy kicsit sokat csináltam, remélem, hogy Krisztián éhes lesz. Tettem bele kakaót és lekvárt, mivel csak ezt a kettőt találtam. Azt hiszem, hogy elég finom lett. Amikor én jól laktam, bementem a nappaliba, befészkeltem magam a tv elé és elkezdtem tvzni. Kb. 1 óra múlva, hallottam, hogy nyílik az ajtó. Szinte azonnal felpattantam, és kiszaladtam.
- Sziaaa.  kiáltottam.
- Szia kicsim. - nevetett Krisztián, miközben magához ölelt, és megcsókolt.
- Ugye nem ettél? Kérlek mond, hogy nem ettél. - néztem rá, miután elengedett.
- Nem ettem, de miért? - ráncolta a homlokát.
- Csináltam palacsintát. Gyere egyél. - kezdtem el húzni a konyhába.
- Palacsintát? - kérdezett vissza, és én csak bólogattam. Kicsit bizonytalanul vett belőle, én pedig kíváncsian vártam, hogy ízlik-e neki.
- Na milyen? - kérdeztem izgatottan.
- Fincsi. - puszilt meg.
- Tényleg?
- Ühüm. - hümmögött teli szájjal.
- Akkor jó. - mosolyodtam el.
- Amúgy, miért kell holnap menned?
- Mert már itt vagyok több mint egy hete, és már csak 3 hét van az egyetemig, anyu szeretné, ha kicsit otthon lennék, ha már úgyis mindig itt leszek.
- Aha, értem. De ugye még vissza jössz a szünetbe? - ölelt magához.
- Hát, nem tudom. Neked nem lesz valami koncerted a közelbe?
- Nem tudom így fejből. Gyere nézzük meg a neten. - pattant fel, és bement a szobájába, én pedig követtem. Ott leült a gép elé, és ráment az oldalára.
- 1 hét múlva leszek Nyírbátorba. - dünnyögte.
- Akkor ott alszol nálam. - jelentettem ki.
- Igen? - nézett fel rám mosolyogva, aztán az ölébe húzott.
- Bizony. - bólogattam.
- De másnap jönnöm is kell vissza.
- Nem baj, legalább 1 napot együtt leszünk.
- Végül is igazad van. - vont vállat.
- Tudom. -pusziltam meg nevetve. - Én pedig utána már csak szeptemberbe jövök, mert Dorinával is akarok lenni, meg anyuékkal is. Bár Dorina kicsit furcsa mostanában.- fintorogtam.
- Miért?
- Nem tudom. Nem akar jönni velem sehová, nem hív, semmi. Majd ha haza mentem beszélek vele.
- Rendben. Tuti nincs semmi baja.
- Hát, reméljük.  - sóhajtottam.