104. fejezet

- Szia, anyu. – köszöntem neki, majd megöleltem. – Boldog karácsonyt.
- Nektek is. – mondta miután elengedett, és épp Krisztiánt szorongatta. – Nem volt semmi baj az úton? – kérdezte, miközben mutatta, hogy menjünk be a nappaliba.
- Nem, minden rendben volt. – felelte Krisz.
- Apu hol van? – néztem körül, ám nem láttam sehol.
- El kellett utaznia Svédországba.  – válaszolta sóhajtva.
- Micsoda? Megint? Ráadásul karácsonykor?
- Ige, de mindegy is. – legyintett. Láttam rajta, hogy nincs jól. Mostanában rengeteget veszekednek, és apu is elég sokat van távolt. Félek, hogy ennek nem lesz jó vége. – Nem vagytok éhesek?  - terelte a szót, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább hagyom.
- Nem, megálltunk Pesten ebédelni. Vagy te éhes vagy kicsim? – kérdeztem Krisztiánt.
- Nem, köszönöm. – rázta a fejét.
- Oké, akkor anyu, mi megyünk, felvisszük a cuccokat. – mutattam a táskákra.
- Rendben, menjetek. – mosolygott, mi pedig elindultunk a szobámba.
- Minden rendben? – kérdezte már fent, miközben magához húzott.
- Persze. – bólogattam, de ő átlátott rajtam.
- Biztos? – vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom. Félek. Nem akarom, hogy elváljanak a szüleim.
- Miből gondolod, hogy el fognak válni?
- Apu sosincs itthon, ha pedig itthon van is csak veszekednek. – sóhajtottam.
- Sajnálom. Remélem, hogy minden rendben lesz. – puszilt meg.
- Én is. – bújtam hozzá. – Megyünk le? Odaadjuk az ajándékokat. – emeltem fel a fejem, és néztem rá kérdőn.
- Persze, mehetünk.
- Akkor gyere. – megfogtam a kezét, és lementünk anyuhoz, ahol megvolt a szokásos ajándékosztás, aztán pedig leültünk a nappaliba beszélgetni, tvzni. Amikor fél 5 körül megéheztünk, mind a hárman leültünk a konyhába enni. Miután befejeztük, Krisztiánnal úgy döntöttünk, hogy kimegyünk kicsit Chloeval sétálni. Ráadtam a kis ruháját, és kézen fogva elindultunk. Nem voltunk kint sokáig, fél óra múlva elindultunk visszafelé, mivel eléggé hideg volt.
- Kérsz forró csokit vagy teát? – kérdeztem, miközben bementünk a konyhába.
- Hm, amit te. – ült le.
- Akkor forró csoki.
Megcsináltam a csokikat, az egyiket benyomtam a kezébe, aztán bementem a nappaliba.
- Anyu, felmegyünk rendben?
- Persze, menjetek csak nyugodtan.
- Akkor jó éjt.
A szabad kezemmel intettem egyet, és elindultunk felfelé. Ott leültünk az ágyamra, és csak beszélgettünk. Ám egyszer csak Krisztián felállt, és elkezdett járkálni.
- Mit csinálsz? – kérdeztem.
- Semmi. – dünnyögte, aztán elvett egy albumot a polcról. – Jézusom, de cuki voltál. – harapott az ajkaiba, miután kinyitotta.
- Hozd ide. – mondtam neki, ő pedig idesétált, együtt néztük tovább a képeket, és együtt nevettünk. – Ilyet szeretnék megnézni egyet rólad is. – néztem rá nevetve.
- Azok Sopronba vannak.
- Ou, akkor legközelebb feltétlen.
Egy kicsit beszélgettünk még, nevettünk, de amikor elálmosodtunk, először ő, majd én is elmentem zuhanyozni, aztán ágyba bújtunk, és szorosan egymáshoz bújva aludtunk el. 

Reggel, amikor felébredtem, láttam, hogy Krisztián még alszik, megnéztem az órát, ami fél 11et mutatott. Úgy döntöttem, hogy kicsit még hagyom aludni, így halkan felkeltem, és lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek. Mivel ma már nem volt ünnep, ezért anyumnak sajnos már be kellett mennie, dolgozni.
Épp a meleg szendvicseket csináltam, amikor egy kezet éreztem a derekam körül.
- Szia. – suttogta a fülembe, és belepuszilt a nyakamba.
- Jó reggelt. – fordultam meg, és megcsókoltam. – Hát te? Az ágyba akartam neked vinni a reggelit. – mondtam, miután szétváltak az ajkaink.
- Ou, akkor mindjárt visszamegyek. – mutatott az emeletre.
- Most már maradhatsz– nevettem. Adtam neki még egy kis puszit, és visszafordultam a szendvicsekhez, ám ő nem engedett el. Átkarolt hátulról, és a nyakamat puszilgatta továbbra is.
- Na, így nem tudom megcsinálni. – böktem meg a könyökömmel, de őt nem igazán érdekelte, magához fordított, és hevesen megcsókolt, most pedig már én sem ellenkeztem, és visszacsókoltam. A kezemet átkaroltam a nyakán, ő pedig felemelt, felrakott a pultra, a lábaimmal pedig átkaroltam a derekát, és közelebb húztam magamhoz. Míg én a hátát, arcát simogattam, ő addig az egyik kezével a combomat, a másikkal pedig a hajamba túrt. Amikor már a pizsama felsőmet akarta letolni, akkor jutott eszembe, hogy hol is vagyunk.
- Héj, ne itt. Menjünk fel, oké? – dünnyögtem két csók között. Ő nem szól semmit, csak az ölébe vett, és úgy vitt fel a szobámba, és tett le az ágyra, hogy ott folytassuk, amit lent elkezdtünk.