109. fejezet

- Mit veszel fel este? – kérdeztem Lindát. Éppen telefonon beszélgettünk már vagy 10 perce, miközben a nappaliban feküdtem a kanapén, és már fél 7 volt.
- Az a helyzet, hogy még nem tudom. 2 ruha között gondolkozok, nem tudok dönteni. – kuncogott. – Lehet, majd megkérdezem Tomikát, hogy szerinte melyik legyen. Te?
- Hát, szerintem egy fekete mini-t. Krisztián is feketébe lesz, szóval, összeöltözünk. – nevettem.
- Úgy izgulok, fogalmam sincs miért. Imádom a szilvesztert. Tavaly szörnyű volt, most viszont annyira remélem, hogy minden rendben lesz. – mondta.
- Jah, igen én is. Habár mi történhetne, tuti remek lesz, ne félj. – biztattam.
- Jah, mondtam már, hogy hová megyünk január végén? – kiáltott fel hirtelen.
- Hová?
- Tunéziába.
- Ou, ne. De jó nektek. Úgy szeretnék én is elmenni valahová. – sóhajtottam.
- Menjetek ti is. Beszéld rá Krisztiánt.
- Gondolod, hogy sikerülne?
- Nem tudom, lehetséges.
- Megpróbálom.
- Kicsim, kivel beszélsz, már vagy 15 perce? – jött ki Krisztián a szobából.
- Lindával, de mindjárt letesszük. – tartottam el a telefont. –Linda, most leteszem, majd beszélünk a Pinkbe.
- Rendben-rendben. Majd találkozunk, szia.
- Szia. – elköszöntünk, aztán letettük.
- Végre. – sóhajtotta, miközben fogta a lábamat, leült a helyére, majd az ölébe tette, és elkezdte masszírozni.
- Na, nem is beszéltünk sokat.
- Nem, persze, hogy nem. – legyintett, én csak kuncogtam.
- Tudtad, hogy mennek Tunéziába január végén? – kérdeztem.
- Igen, mondta Tomi.
- De jó nekik. Mi nem megyünk? – néztem rá.
- Szeretnél?
- Nagyon. – bólogattam.
- Hát, akkor meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. – mosolyogott, én pedig felültem.
- Szeretlek. – suttogtam közel az arcához, és megpusziltam.
- Én is szeretlek. – mondta, aztán megcsókolt.
Egy kicsit még ültünk ott a kanapén, de aztán közösen elmentünk, lefürödtünk, ami kicsikét tovább tartott, mint terveztük, majd elkezdtünk készülődni. Miután mindketten készek lettünk, hívtunk egy taxit, és úgy mentünk a Pinkbe. Mindjárt bementünk a VIP-be, ahol már ott voltak Tomikaék, és a többiek is. A hangulat nagyon jó volt már az elején, és ennél csak még jobb lett. Rengeteget táncoltunk, aztán éjfélkor, közösen visszaszámoltunk, majd Krisztián megcsókolt, és egy csókkal kezdtük az újévet.
- Remélem, hogy ez az évem is legalább ennyire jó lesz, mint ez volt. Veled. – mondta, miután szétváltak az ajkaink.
- Szeretlek. – csókoltam meg újra.
Az este további része, ugyanilyen jól zajlott, hanem jobban. Nem is tudom, valamikor fél 4 fele indultunk el haza, ahol ledobáltuk magunkról a ruhát, majd fehérneműbe dőltünk be az ágyba. Én szinte rögtön el is aludtam.