- Úgy sajnálom, hogy már menned kell. – mondtam neki, miközben megöleltem. Már a bejáratba álltunk, és ő épp indulni készült.
- Én is, elhiheted. Legalább leszel kicsit a családoddal, Dorinával. Hidd el jó lesz. Aztán 30-án már jössz is vissza. – mosolygott.
- Igazad van. Vigyázz magadra az úton, rendben? Hívj, ha haza értél.
- Jó-jó. Szeretlek. – suttogtam, majd hosszan megcsókolt.
- Én is szeretlek téged.
- Akkor, szia. Majd beszélünk.
- Igen, majd beszélünk. – megölelt még egyszer, adott egy kis puszit, aztán kiment és beült az autójába, én pedig addig figyeltem, amíg el nem hajt, aztán pedig gyorsan felszaladtam a szobámba, mivel elég hideg volt egy kis köpenybe. Ott betettem egy filmet a lejátszóba, visszabújtam az ágyba, és elkezdtem nézni. Időközben persze hívott Krisztián, hogy megérkezett, de sajnos nem tudtunk sokat beszélni, mert ott volt nála Orsi. Egészen fél 7-ig filmeket néztem, mígnem megjött anyu. Lementem, közösen megvacsoráztunk, aztán a nappaliba beszélgettünk.
- Anyu, ugye nem fogtok elválni apuval? – kérdeztem.
- Öhm, nem tudom kincsem. Ez kicsit bonyolult. Azon leszünk mindketten, hogy ez ne történjen med. Viszont te ezzel ne törődj, oké?
- Ne kérd, hogy ne törődjek ezzel. Nem akarom, hogy elváljatok. Lehet, hogy te azon vagy, de apu hol van? Hol a fenébe van? Itt kéne, hogy legyen. – akadtam ki.
- Kicsim, nyugodj meg. Semmi baj, oké? Semmi baj. Mi majd ezt ketten elintézzük. – mondta mosolyogva, miközben megsimogatta a kezem. – inkább mesélj te. Megvagytok most már Krisztiánnal? Segített az a kis szünet? – terelte a témát.
- Igen. Azóta minden rendben. – bólogattam.
- Ennek igazán örülök.
Egy kicsit még beszélgettünk, de aztán elköszöntem, és felmentem a szobámba. Eszembe jutott, hogy jó lenne összefutni Dorinával, így fogtam a telefonomat, és már hívtam is.
- Igen? – szólt bele.
- Szia, én vagyok Viki.
- Oh, szia. – köszönt. – Itthon vagy?
- Igen, tegnap jöttem. Arra gondoltam, hogy összefuthatnánk valamelyik nap. Mit szólsz? – kérdeztem.
- Én benne vagyok, persze. Úgy is olyan régen beszéltünk már. Meddig vagy itt?
- 30-án megyek vissza.
- Az szuper, akkor rengeteg időnk van. Szuper. Holnap?
- Nekem oké. Nem ebédelünk együtt? Aztán elmehetnénk vásárolni, vagy nem tudom. – ajánlottam.
- Este pedig egy mozi?
- Szuper. – nevettem.
- Oké, akkor a pláza előtt holnap, mondjuk 1?
- Nekem jó. – bólogattam, persze tudtam, hogy nem látja.
- Remek. Akkor majd találkozunk. Szia.
- Szia. – elköszöntünk, letettük, én pedig fogtam a pizsamámat, bementem a fürdőszobába, ahol megfürödtem, aztán bebújtam az ágyba, és pár perc múlva már aludtam is.
- Én is, elhiheted. Legalább leszel kicsit a családoddal, Dorinával. Hidd el jó lesz. Aztán 30-án már jössz is vissza. – mosolygott.
- Igazad van. Vigyázz magadra az úton, rendben? Hívj, ha haza értél.
- Jó-jó. Szeretlek. – suttogtam, majd hosszan megcsókolt.
- Én is szeretlek téged.
- Akkor, szia. Majd beszélünk.
- Igen, majd beszélünk. – megölelt még egyszer, adott egy kis puszit, aztán kiment és beült az autójába, én pedig addig figyeltem, amíg el nem hajt, aztán pedig gyorsan felszaladtam a szobámba, mivel elég hideg volt egy kis köpenybe. Ott betettem egy filmet a lejátszóba, visszabújtam az ágyba, és elkezdtem nézni. Időközben persze hívott Krisztián, hogy megérkezett, de sajnos nem tudtunk sokat beszélni, mert ott volt nála Orsi. Egészen fél 7-ig filmeket néztem, mígnem megjött anyu. Lementem, közösen megvacsoráztunk, aztán a nappaliba beszélgettünk.
- Anyu, ugye nem fogtok elválni apuval? – kérdeztem.
- Öhm, nem tudom kincsem. Ez kicsit bonyolult. Azon leszünk mindketten, hogy ez ne történjen med. Viszont te ezzel ne törődj, oké?
- Ne kérd, hogy ne törődjek ezzel. Nem akarom, hogy elváljatok. Lehet, hogy te azon vagy, de apu hol van? Hol a fenébe van? Itt kéne, hogy legyen. – akadtam ki.
- Kicsim, nyugodj meg. Semmi baj, oké? Semmi baj. Mi majd ezt ketten elintézzük. – mondta mosolyogva, miközben megsimogatta a kezem. – inkább mesélj te. Megvagytok most már Krisztiánnal? Segített az a kis szünet? – terelte a témát.
- Igen. Azóta minden rendben. – bólogattam.
- Ennek igazán örülök.
Egy kicsit még beszélgettünk, de aztán elköszöntem, és felmentem a szobámba. Eszembe jutott, hogy jó lenne összefutni Dorinával, így fogtam a telefonomat, és már hívtam is.
- Igen? – szólt bele.
- Szia, én vagyok Viki.
- Oh, szia. – köszönt. – Itthon vagy?
- Igen, tegnap jöttem. Arra gondoltam, hogy összefuthatnánk valamelyik nap. Mit szólsz? – kérdeztem.
- Én benne vagyok, persze. Úgy is olyan régen beszéltünk már. Meddig vagy itt?
- 30-án megyek vissza.
- Az szuper, akkor rengeteg időnk van. Szuper. Holnap?
- Nekem oké. Nem ebédelünk együtt? Aztán elmehetnénk vásárolni, vagy nem tudom. – ajánlottam.
- Este pedig egy mozi?
- Szuper. – nevettem.
- Oké, akkor a pláza előtt holnap, mondjuk 1?
- Nekem jó. – bólogattam, persze tudtam, hogy nem látja.
- Remek. Akkor majd találkozunk. Szia.
- Szia. – elköszöntünk, letettük, én pedig fogtam a pizsamámat, bementem a fürdőszobába, ahol megfürödtem, aztán bebújtam az ágyba, és pár perc múlva már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése