Sikerült megírnom nagyon gyorsan ezt a rész, így nem is lett olyan jó. Az előző sokkal jobb volt, sajnálom. Remélem, hogy azért kicsikét ez is fog tetszeni :) Holnap nem biztos, hogy lesz rész, de akkor felteszem nektek vasárnap :) Ja, és köszönöm a tegnapi sok komit :) Nagyon-nagyon jól esett :)
Nem aludtam sokat az éjszaka, szinte végig csak forgolódtam, és elég hamar fel is keltem. Ránéztem az órára, és láttam, hogy még csak 7 van. Gondoltam, hogy Krisztián még alszik, így úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit görkorizni, kiszellőztetem a fejem, és legalább eltereli a gondolataimat. Bementem Krisztiánhoz, és halkan kiszedtem pár ruhát a szerényből, majd ki is mentem. Nem akartam felébreszteni. Gyorsan felöltöztem, aztán bementem a fürdőszobába, de amikor belenéztem a tükörbe, mintha nem is magamat láttam volna. Borzalmasan néztem ki, amin nem is csodálkoztam, hiszen végig sírtam az estét. Hatalmas kisít, karikás szemek. Megpróbáltam magamból egy kicsit emberibb arcot varázsolni, aztán amikor picikét sikerült, felvettem a görkorimat, kimentem az utcára, és elkezdtem gurulni. nem nagyon érdekelt, hogy merre megyek, csak mentem. Ilyenkor a legjobb, hiszen az utcák még szinte üresek, főleg szombaton. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a Linda lakása előtti kis parkba vagyok, és úgy döntöttem, hogy kicsit leülök, kifújom magam. Már vagy 5 perce ülhettem ott, amikor egy kiskutya, pontosabb Linda kutyusa szaladt oda hozzám.
- Szia, Tyson. – köszöntem neki, majd felvettem az ölembe.
- Szia, Viki. – jelent meg Linda is.
- Szia. Hát te?
- Kutyát sétáltatok, amint látod. De te? Neked nem otthon kéne feküdn9d Krisztiánnal egy kiadós sze után? – kérdezte, mire én csak szomorúan néztem rá.
- Nem volt szex, sőt még együtt alvás sem. – mondtam.
- Micsoda? Ou, ne. Mi történt? Tudod mit? Ezt ne itt beszéljük meg. gyere fel hozzám, reggelizünk, és elmondod.
- Én nem akarok zavarni.
- Ne butáskodj, nem zavarsz. Tomi még amúgy is tuti alszik. Na, gyere. – felállt, és végül én is, így elmentünk hozzá. mivel nem lakott messze, pár perc után oda értünk.
- Na mesélj. – mondta miközben letett egy csésze kávét elém. Épp kezdtem volna már mondani, amikor megjelent Tomika, álmos, kómás fejjel. Ő is eléggé meglepődött, hogy itt vagyok, de miután vázoltuk neki a helyzetet, leült és érdeklődve hallgatott. Elmondtam nekik mindent, ők pedig eléggé elcsodálkoztak.
- Húh, kinyírom azt az idiótát.
- Tomika, állj le. Oké? – kértem.
- Viki, úgy sajnálom. – fogta meg a kezem Linda.
- Most mégis mit csináljak? – kérdeztem tőlük. – Én nem akarok szakítani. Szeretem őt. – kezdtem el sírni.
- Oh, nem is kell. Szerintem tartsatok szünetet. –a ajánlották.
- Mi? Szünetet? – néztem rájuk.
- Igen. Amikor mi Tomikával szünetet tartottunk a nyáron, mindjárt rendbe jöttünk utána.
- Hát nem is tudom. Még is, hogy legyen, ha együtt lakunk?
- Gyere addig ide. – kiáltott fel hirtelen Tomi.
- Igen ez jó ötlet. – bólogatott Linda.
- Én nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. Meg ahogy én gondolom, az a idióta pár nap után itt fog könyörögni, hogy menj hozzá vissza. – nevettek.
- Bár úgy lenne. – sóhajtottam.
- Így lesz, ne félj. Szeret réged. –biztattak.
Egy kicsit még beszélgettünk, majd én elindultam hazafelé. Amikor haza értem, bementem a konyhába, ám Krisztián is ott volt.
Nem aludtam sokat az éjszaka, szinte végig csak forgolódtam, és elég hamar fel is keltem. Ránéztem az órára, és láttam, hogy még csak 7 van. Gondoltam, hogy Krisztián még alszik, így úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit görkorizni, kiszellőztetem a fejem, és legalább eltereli a gondolataimat. Bementem Krisztiánhoz, és halkan kiszedtem pár ruhát a szerényből, majd ki is mentem. Nem akartam felébreszteni. Gyorsan felöltöztem, aztán bementem a fürdőszobába, de amikor belenéztem a tükörbe, mintha nem is magamat láttam volna. Borzalmasan néztem ki, amin nem is csodálkoztam, hiszen végig sírtam az estét. Hatalmas kisít, karikás szemek. Megpróbáltam magamból egy kicsit emberibb arcot varázsolni, aztán amikor picikét sikerült, felvettem a görkorimat, kimentem az utcára, és elkezdtem gurulni. nem nagyon érdekelt, hogy merre megyek, csak mentem. Ilyenkor a legjobb, hiszen az utcák még szinte üresek, főleg szombaton. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a Linda lakása előtti kis parkba vagyok, és úgy döntöttem, hogy kicsit leülök, kifújom magam. Már vagy 5 perce ülhettem ott, amikor egy kiskutya, pontosabb Linda kutyusa szaladt oda hozzám.
- Szia, Tyson. – köszöntem neki, majd felvettem az ölembe.
- Szia, Viki. – jelent meg Linda is.
- Szia. Hát te?
- Kutyát sétáltatok, amint látod. De te? Neked nem otthon kéne feküdn9d Krisztiánnal egy kiadós sze után? – kérdezte, mire én csak szomorúan néztem rá.
- Nem volt szex, sőt még együtt alvás sem. – mondtam.
- Micsoda? Ou, ne. Mi történt? Tudod mit? Ezt ne itt beszéljük meg. gyere fel hozzám, reggelizünk, és elmondod.
- Én nem akarok zavarni.
- Ne butáskodj, nem zavarsz. Tomi még amúgy is tuti alszik. Na, gyere. – felállt, és végül én is, így elmentünk hozzá. mivel nem lakott messze, pár perc után oda értünk.
- Na mesélj. – mondta miközben letett egy csésze kávét elém. Épp kezdtem volna már mondani, amikor megjelent Tomika, álmos, kómás fejjel. Ő is eléggé meglepődött, hogy itt vagyok, de miután vázoltuk neki a helyzetet, leült és érdeklődve hallgatott. Elmondtam nekik mindent, ők pedig eléggé elcsodálkoztak.
- Húh, kinyírom azt az idiótát.
- Tomika, állj le. Oké? – kértem.
- Viki, úgy sajnálom. – fogta meg a kezem Linda.
- Most mégis mit csináljak? – kérdeztem tőlük. – Én nem akarok szakítani. Szeretem őt. – kezdtem el sírni.
- Oh, nem is kell. Szerintem tartsatok szünetet. –a ajánlották.
- Mi? Szünetet? – néztem rájuk.
- Igen. Amikor mi Tomikával szünetet tartottunk a nyáron, mindjárt rendbe jöttünk utána.
- Hát nem is tudom. Még is, hogy legyen, ha együtt lakunk?
- Gyere addig ide. – kiáltott fel hirtelen Tomi.
- Igen ez jó ötlet. – bólogatott Linda.
- Én nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. Meg ahogy én gondolom, az a idióta pár nap után itt fog könyörögni, hogy menj hozzá vissza. – nevettek.
- Bár úgy lenne. – sóhajtottam.
- Így lesz, ne félj. Szeret réged. –biztattak.
Egy kicsit még beszélgettünk, majd én elindultam hazafelé. Amikor haza értem, bementem a konyhába, ám Krisztián is ott volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése