107. fejezet

 Reggel, amikor felébredtem, már fél 11 volt. Örültem, hogy végre kialhattam magam. Felkeltem az ágyamból, felöltöztem, elvégeztem a reggeli dolgaimat, aztán lementem anyuhoz a konyhába.

- Jó reggelt. – köszöntem. -
- Oh, neked is.  Kérsz reggelit? – kérdezte. -
- Hm, igen. – bólogattam.
A hűtőből kivettem a tejet, a szekrényből pedig a müzlit, és azt ettem.

- Mi a mai programod?
- Dorinával leszek. Ebéd, vásárlás, mozi. Tudod, mint régen. – mosolyogtam.Reggel, amikor felébredtem, már fél 11 volt. Örültem, hogy végre kialhattam magam. Felkeltem az ágyamból, felöltöztem, elvégeztem a reggeli dolgaimat, aztán lementem anyuhoz a konyhába.
- Igen, persze. Örülök, hogy már nincs ez a buta vita köztetek.
- Én is. – bólogattam teli szájjal.
Befejeztem a reggelimet, aztán bementem a nappaliba, ahol elkezdtem nézni, valami idióta műsort a tv-be, ami nem igazán vonta el a figyelmemet. Egésze fél1-ig tv-ztem, amikor is elindultam a plázához, ahol már ott várt Dorina.
- Sziaa. – köszöntem neki.
- Helló, csajszi. Jól nézel ki. – ölelt meg nevetve.
- Köszönöm, te is. – mosolyogtam, majd elengedtük egymást, és bementünk a plázába.
- Figyelj, én még nem annyira vagyok éhes. Te igen? – kérdezte.
 - Nem igazán. Mit szólsz, ha most vásárolunk, aztán ha megéheztük, eszünk valamit. Hm?
 - Én benne vagyok.
 - Szuper.   – mondtam, aztán belevetettük magunkat a vásárlásba.
Rengeteg mindent vettünk, kicsit talán sokat is költöttünk, de most nem igazán érdekelt minket. Vettem egy nadrágot, inget, sapkát, körömlakkot, csizmát, szempillaspirált, parfümöt és fülbevalót.
- Fhú, azt hiszem, anyu ki fog nyírni. – sóhajtottam, miközben leültünk egy kajáldába.   

- Ne is mond, engem is. – nevetett.
- Mindegy, nem érdekel. – vontam vállat. – Gyere, rendeljünk. – felálltunk, és elmentünk rendelni, majd miután megkaptuk az ebédünket, visszaültünk a helyünkre.
 - Egyébként mesélj, mi van veled mostanában? – kérdezte.
- Hm, semmi érdekes igazából.
- Krisztiánnal már jól vagytok? – utalt a novemberi veszekedésünkre.
 - Igen persze, már minden oké. Megbeszéltük.
 - Az szuper. – bólogatott.
 - Igen, az. És te? – néztem rá kíváncsian, mire ő csak keserűen elmosolyodott. 
– Mi az?
- Szakítottunk Petivel. – mondta, ami engem totál meglepett, hiszen, ők már nagyon régóta együtt vannak, és szeretik egymást.
 - Micsoda? Miért? Mikor?
 - Hú, lassíts. – nevetett, de aztán rögtön komolyra váltott az arca. – Karácsony előtt.
 - De miért? Én azt hittem, hogy jól megvagytok.
- Hát nem. Tudod, hogy régóta együtt voltunk, de igazából már nem nagyon szerettük egymást. Közösen döntöttünk úgy, hogy vége.
- Úgy sajnálom.
- Ne tedd. Így a legjobb, barátok maradtunk. – mosolygott. – Kicsit furcsa, hogy most egyedül vagyok, de majd megszokom. – nevetett, én pedig csak megfogtam a kezét biztatásképpen.
 Egy kicsit még beszélgettünk, aztán vettünk popcorn-t, kólát, és beültünk a moziba. Egy romantikus vígjátékot választottunk, amin mindketten rengeteget nevettünk. Amikor vége lett, elindultunk mindketten hazafelé. Egy ideig még együtt mentünk, de aztán elköszöntünk egymástól. Otthon láttam, hogy anyu már elment dolgozni, így felszaladtam a szobámba, ahol elpakoltam, amiket vásároltam, lezuhanyoztam, és felhívtam Krisztiánt. Elmeséltem neki a napomat, és ő is a sajátját. Volt két koncertje, most pedig retusál. Miután elköszöntünk, lefeküdtem, majd pár perc után aludtam is.