88. fejezet

Az út elején még beszélgettünk, de aztán olyan fáradt voltam, hogy sikerült bealudnom.
- Kicsim, kelj fel. Megérkeztünk. - hallottam meg Krisztián hangját. - Itthon vagyunk. - mosolygott rám.
- Öhm, oké. - hümmögtem. Adott nekem egy puszit, majd kiszállt az autóból, és én is követtem. Kivette a táskánkat a hátsóülésről, aztán felmentünk. Úgy döntöttünk, hogy majd inkább holnap már kipakolunk, így gyorsan átöltöztem pizsibe, ő pedig levetkezett egy boxerre, és bezuhantunk az ágyba. Szorosan hozzábújtam, és így aludtunk el.
Reggel, a telefoncsörgésre ébredtem. gyorsan megnéztem, hogy ki az, majd amikor megláttam, hogy anya, felálltam az ágyról, és kiszaladtam a nappaliba, hogy Krisztiánt ne ébresszem fel.
- Igen? - szóltam bele kicsit rekedtes hangon.
- Szia. Még nem vagy ébren?
- Most keltem, de mindegy. Mi az? - kérdeztem.
- Csak annyi, hogy mikor jössz haza? Lassan jöhetnél már.
- Igen tudom, hogy rég voltam otthon, tegnap jöttünk a Balcsiról este. Ma Krisztiánnak koncertje van, mit szólnál, ha holnap mennék? - ajánlottam.
- Rendben, de akkor már mindenképpen gyere.
- Megyek-megyek nyugi.
- Oké. Akkor menj, feküdj még vissza. Szia kicsim.
- Szia anyu. - elköszöntünk, letettem a telefont az asztalra, és visszabújtam az ágyba.
- Hol voltál? - hümmögte Krisztián. Kicsit megijesztett. Nem tudtam, hogy fel van.
- Anyuval hívott. Megbeszéltük, hogy holnap haza megyek.
- Ou, miért? - nézett rám szomorú szemekkel.
- Mert már hiányol. - nevettem. - Viszont, ezt még megbeszéljük. Most aludjunk még, mert fáradt vagyok. - ásítottam. Ő adott nekem egy nagy puszit, magához húzott, pár perc után pedig újra aludtam.
Amikor legközelebb felébredtem, Krisztián már nem volt mellettem, épp készülődött.
- Már menned kell? - kérdeztem tőle.
- Hé, megijesztettél. - fordult hátra.
- Ne haragudj. - kuncogtam. Oda jött hozzám, megcsókolt, és aztán mondta.
- Igen, mennem kell. Van kedved jönni, vagy inkább itt maradsz? - simított ki egy hajtincset a szememből.
- Inkább maradok, ha nem gond. Semmi kedvem most elkészülni. - fintorogtam.
- Rendben semmi gond. Ígérem, hogy sietek. - mosolygott, aztán felpattant mellőlem. Bement a fürdőbe, ahonnan kb. 15 perc múlva tért vissza.
- Akkor én megyek édes. - jött oda, és az illata mindjárt megcsapta az orromat. Imádom.
- Hm, oké. - hümmögtem. - Viszont előtte gyere, csókolj meg. - kértem.
- El sem mennék az nélkül. - mosolygott, és egy jó hosszú csókot kaptam tőle.
- Na szia. Aztán jó legyél. - nevettem.
- Szia kicsim. - állt fel, intett egy utolsót, és elment.