Mire haza értem, már fél 5 volt, Krisztiánt nem találtam otthon, viszont Tomika épp a konyhába evett.
- Szia. - kiáltottam neki, aztán gyorsan bementem a szobába. Ott kiszedtem a táskából az ajándékokat, csomagolópapírokat, és mindet betettem az utazótáskámba, amivel haza szoktam járni. Ott úgyse fogja senki megtalálni. Remélem, hogy a héten lesz időm még becsomagolni őket. Miután azt visszatettem a szekrénybe, fogtam a laptopomat és visszamentem Tomihoz.
- Hova rohantál? - nézett fel rám.
- Csak lepakoltam a cuccokat. - válaszoltam miközben bekapcsoltam a gépet.
- Linda már otthon? - kérdezte, én pedig csak bólogattam.
- Tomi, nem akarsz nekem csinálni forró csokit? Totál átfagytam kint. - kértem.
- Ahj, de csak mert nincs más dolgom, és mert annyira szeretlek. - állt fel sóhajtva.
- Köszönöm, én is imádlak. - nevettem.
Amíg Tomika a kakaómat csinálta, én megnéztem az e-mailjeimet, és hasonlók, majd amikor jött, és fogalmam sincs mibe, de megbotlott, és az egész csoki, ráment a laptopomra, és a nadrágomra.
- Aaaaaaaa. - sikítottam, miközben felpattantam, hiszen nagyon forró volt.
- Úristen, ne haragudj. Jézusom. - jött oda hozzám.
- Tomi, a francba ez nagyon forró. - mondtam.
- Menj, zuhanyozz le.
- És a laptopom? Majdnem az egész ráment, elfog romlani. Nekem erre szükségem van suliba. - sóhajtottam.
- Ahw, ne haragudj. - harapta be a száját.
- Inkább megyek lezuhanyozok, átöltözök. Ezt eddig pedig takarítsd fel. - mutattam a kakaóra, aztán fogtam magam, és bementem a szobába, ott megkerestem a pizsamámat, és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, aztán megtörölköztem, felöltöztem, és visszamentem a konyhába, ahol addigra már Krisztián is ott ült. Épp a laptopomat nézte.- Szia. - köszöntem neki, és adtam neki egy puszit.
- Szia. Jól vagy? - kérdezte.
- Ühüm, csak kicsit csíp a combom, de minden okés. A laptopommal mi van? - böktem rá.
- Kicsim, nem hiszem, hogy ez még fog menni. Elég sok belefolyt a belsejébe.
- Ou, ne már. Annyi minden volt rajta.
- Sajnálom. - ölelt meg.
- Még az a jó, hogy a fontosabb dolgaim pendrivon is rajta vannak, különben kinyírnálak Tomika. - mondtam felé nézve.
- Tényleg nem akartam Viki. - láttam rajta, hogy tényleg nagyon sajnálja, ezért csak legyintettem egyet.
- Ah, mindegy. Majd veszek egyet karácsony után, amúgy is terveztem már.
A nap további részében inkább már nem is gondoltam a laptopomra, hanem inkább Krisztiánnal voltam elfoglalva. Tomika még kb. 1000x bocsánatot kért, de aztán bevonult a szobájából, és nem is láttam már aznap este. Mi Krisztiánnal a szobájába voltunk, ő is lezuhanyozott, aztán az ágyból, összebújva tvztünk, majd amikor már mindketten elfáradtunk, kikapcsoltuk a tv-t, és elaludtunk.
Másnap reggel, amikor felébredtem, az első amit észrevettem, hogy Krisztián már nincs mellettem. Gondoltam, hogy kint van a konyhába vagy ilyesmi, de amikor kimentem, csak egy cetli fogadott, hogy elkellet mennie neki is, és Tominak is. Csak reméltem, hogy nem este jönnek valamikor haza, és akkor lőttek a korcsolyázásnak. Egész nap, szinte csak unatkoztam egyedül. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Hívtam Dorinát, de nem ért rá, így egyedül voltam. Bekapcsoltam Krisztián gépét, de sajnos az se kötött le sokáig. Úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet, és fél 4re, mire vége lett, megjöttek a srácok is.
- Helló. - köszöntek, majd Krisztián odajött hozzám, és adott egy puszit.
- Sziasztok. Végre, hogy itt vagytok. - sóhajtottam.
- Ne haragudj, de muszáj volt elmennünk.
- Semmi gond. - legyintettem.- Mit csináltál amíg nem voltunk? - kérdezte Tomi.
- Gépeztem, filmeztem, unatkoztam. Kicsit eléggé meglepődtem, amikor nem voltatok itt.
- Nem akartalak felébreszteni, olyan cukin aludtál. - nevetett Krisz, mire én csak adtam neki egy kis puszit. - Viszont most mehetsz készülődni, mindjárt megyünk Lindáért. Ja, és jön Lola és Gábor is. - mondta Krisztián.
- Jupíí, akkor megyek is. - pattantam fel.
- Várj már, én is megyek. - jött utánam Krisz nevetve.
Bementünk a szobába, ahol ő lezuhanyozott, én pedig addig kerestem magamnak ruhát, aztán mindketten felöltöztünk, majd kimentünk, megvártuk amíg Tomika és elkészül, és elindultunk Lindához, majd a Városligetbe. Amikor odaértünk, átvettük a korcsolyákat, és akkor vettük észre, hogy Lolaék már ott vannak. köszöntünk nekik, aztán együtt kezdtünk el korcsolyázni, össze- vissza értetlenkedtünk. Mindenki rengeteget esett, és nevetett. Jól éreztük magunkat, mint általában mindig, zsír volt a buli. Mikor már kiszórakoztuk magunkat, és úgy éreztük, hogy eleget estünk, fizettünk, és átmentünk egy étterembe kajálni. Amikor mindenki jól lakott, elköszöntünk egymástól, és elindultunk hazafelé. Otthon Krisszel, együtt lezuhanyoztunk, aztán ágyba dőltünk, majd pár perc után, szorosan, egymáshoz bújva aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése