97. fejezet

Az este további része, nagyon jól telt, végre boldog voltam és, ahogy láttam Krisztián is. Rengeteget nevettünk, táncoltunk. Jól éreztem magam, ahogy mindenki más is. Kb. fél 3 fele indultunk el haza, ahol szinte még be sem értünk az ajtón. és máris egymásnak estünk. Hihetetlenül jó volt végre vele lenni, érezni őt. Azt hiszem, hogy az egyik legjobb estém, éjszakám volt ez. Nem tudom mikor, de aztán szorosan összebújva, egymás karjaiba aludtunk el.

Másnap, csengetésre ébredtem.
- Krisztián! Krisztián! - bökdöstem meg, mire ő felemelte kómás fejét.
- Hm? - hümmögte.
- Csöngettek, légy szíves nézd meg te ki az. - kértem.
-  Ühm, majd vissza jön, ha fontos. - feküdt le, de az illető, elég türelmes volt, így egy sóhaj után felkelt az ágyból, felvette a boxerét, és kiment megnézni, hogy ki az. Próbáltam hallgatózni, hogy ki az, de sajnos nem jöttem rá.
- Ki volt az? - kérdeztem Kriszt, miután vissza jött.
- Öö, itt vannak a szüleim. Azt hiszem, hogy jöttek felköszönteni. - vakarta a fejét.
- Micsoda? A francba, akkor gyorsan elkészülök, és kimegyek. - pattantam ki az ágyból.
- Oké. - mondta, miután kivett a szekrényéből egy nadrágot és egy pólót, majd felvette. - Én kint leszek, te készülj el nyugodtan. - jött oda, megcsókolt, aztán kiment a nappaliba.
A szekrényemből kiválasztottam egy szürke leggings-et, és egy rózsaszín, hosszú inget, majd miután felöltöztem, átmentem a fürdőbe, ahol próbáltam kicsit emberibb arcot varázsolni magamból, ami nem nagyon ment, mivel nem sokat aludtunk az éjjel, így elég nyúzott voltam. Miután kész lettem, kicsit elpakoltam a szobába, kimentem a többiekhez.
- Sziasztok. - köszöntem nekik.
- Szia Viki. - köszöntek, miközben kaptam mindenkitől egy-egy puszit, aztán leültem Krisz mellé.
- Ne haragudj, hogy felébresztettünk, Krisztián mondta, hogy buliztatok tegnap. - mondta Erika.
- Ugyan, semmi gond. - legyintettem mosolyogva. - Ja, nem kértek valamit? Te miért nem kínáltad meg őket? - néztem Krisztiánra.
- Hát .. öö .. én megkínáltam volna, de az van, hogy nincs itthon semmi.
- Semmi? - kérdeztem vissza.
- Semmi. - bólogatott. - De tudjátok mit? Menjünk el valahová, jó?
- Részemről oké, mert  eléggé éhes vagyok. - egyeztem bele, aztán én is kérdőn néztem a többiekre.
- Hát rendben, menjünk. - mondták.
- Szuper. - pattant fel Krisztián, majd mi is. Felöltöztünk mindannyian, aztán mentünk volna ki, amikor megjött Tomika.
- Hellóóó. Csókoloom. - köszönt, majd mindenkinek adott egy puszit. - Hová mentek?
- Kajálni. - válaszoltam.
- Aha, amúgy elhoztam a cuccodat.Linda mondta, hogy tegnap összepakoltál.  - mutatta. - Beteszem a szobába.
- Oh, köszi szépen, nem kellett volna.
- Ugyan.
- Tomi nem jössz velünk? - kérdezte Krisztián.
- Nem-nem. Fellépésre kell mennem, mindjárt jön értem Orsi, de nektek attól jó étvágyat meg ilyesmi.
- Köszi, akkor mi megyünk. Csá.
- Helló. - intett, aztán bement a szobájába, mi pedig elindultunk.