108. fejezet

Az elkövetkező három nap, nagyon jól telt, sőt, szuperül. Imádtam végre itthon lenni, hiányzott. Nem csináltam semmi extrát, semmi érdekeset, de én akkor is élveztem. Dorinával, szinte mindig együtt voltunk, pontosan úgy mint régen. Órák hosszat beszélgettünk, moziztunk, nagyon jó volt. Ilyenkor eszembe jutnak azok az idők, amikor még gimisek voltunk, és egy iskolába jártunk, és minden nap együtt voltunk. Sajnálom, hogy most már más iskolába, sőt még más városba is vagyunk, és nagyon keveset tudunk találkozni. Most jól kihasználtuk a helyzetet.
Anyuval is rengeteget voltam. Rengeteget beszélgettünk, sétáltunk, filmeztünk. Jól éreztük magunkat. 28-én aztán apu is hazajött, és ő is csatlakozott hozzánk. Úgy látszott, hogy most egész jól megvannak. Remélem, hogy ez nem romlik meg köztük, mert azt nem élném túl. Nekem nagyon fontos, hogy a szüleim jól kijöjjenek egymással, mindig is az volt.
Krisztiánnal minden nap beszéltem telefonon, de általában csak esténként, mivel neki csak akkor volt ideje. Elmeséltük egymásnak a napjainkat, aztán csak beszélgettünk minden hülyeségről, ami csak eszünkbe jutott. Furcsa volt, hogy nem mellette ébredek reggelente, nem vele fekszek le. Ezt már mostanra megszoktam, hogy nem vagyok egyedül. Hiányzott bevallom, viszont örültem neki, hogy kicsit a családommal, és Dorinával lehetek.
 Régen volt már ilyen, de most már azért örülök, hogy ma mehetek vissza Krisztiánhoz. Mivel tegnap már bepakoltam a holmimat a táskámba, így ma már nem volt semmi dolgom. Anyuékkal voltam, egésznap csak tvztünk, aztán este apu kivitt a vonatállomásra, én pedig felszálltam a vonatra. Ilyenkor a fiúk már nem szoktak elém kijárni, csak ha nincs dolguk, de most mindketten fellépésen voltak, így egyedül mentem. Amikor haza értem, bementem a Krisztiánnal közös szobánkba, és kipakoltam a táskámat. Azt hittem, hogy mire végzek, megjönnek a fiúk, de nem így történt. Mivel eléggé megéheztem, belenéztem a hűtőbe, ám ott, mint szokás szerint, ha nem vagyok itt, nem volt semmi. Úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni. Felvettem a kabátomat, és elindultam egy közeli élelmiszerüzletbe. Vettem minden félét, amire úgy gondoltam, hogy szükségünk lehet, fizettem és elindultam vissza haza. Már épp az ajtót nyitottam, amikor meghallottam a srácok hangját.
- Héj, Viki. Szia. – köszöntek, miután észrevettek.
- Oh, sziasztok. – fordultam hátra, majd adtam Krisztiánnak egy puszit, Tomikát pedig megöletem.
- Mikor jöttél?
- Kb. 1 órája, csak nem volt itthon semmi, úgyhogy elmentem bevásárolni. – mondtam, miközben letettem a táskákat a konyhaasztalra, és elkezdtünk belőle kipakolni.
- Hiányoztál. – jött oda hozzám, aztán megölelt, én pedig adtam a szájára egy kis puszit.
- Te is nekem. – mosolyogtam. – Éhes vagy? – kérdeztem.
- Nem, mi megálltunk kajálni.
- Aha. Amúgy, holnap hová megyünk? Pink-be?
- Aha, úgy néz ki. – bólogatott.
- Szuper.
Gyorsan megvacsoráztam, majd Krisztiánnal bementünk a szobába, Tomika pedig elment Lindához. Este már nem mentünk sehová, otthon voltunk, beszélgettünk, tvztünk, aztán amikor elálmosodtunk, közös zuhanyozás után, bebújtunk az ágyba, és aludtunk.