99. fejezet

Reggel, amikor felébredtem, kivételes esett volt, hogy hamarabb keltem fel mint Krisztián. Úgy döntöttem, hogy csinálok neki reggelit,mivel mostanában nincs nagyon ideje rendesen enni, így kipattantam az ágyból, és a kimentem a konyhába. Ott összeütöttem egy kis rántottát, főztem kv-t, majd miután kész lettem, kiszedtem a rántottát egy nagy tányérba, a kv-t pedig kiöntöttem 2 bögrébe, és visszamentem a szobába. A tálcát letettem az éjjeli szekrényre, aztán elkezdtem kis puszikkal ébresztgetni.
- Kicsim, édes, kelj fel. - suttogtam a fülébe, mire ő lassan elkezdett mocorogni.
- Hm. Szia. - hümmögte, miközben kinyitotta a szemeit. - De jó végre erre, és nem az ébresztőmre ébredni.
- Csináltam reggelit. - vettem az ölembe a tálcát.
- Juj de jó, imádlak. - puszilt meg, miután felült.
- Én is téged. - csókoltam meg, aztán elkezdtünk enni. Miután befejeztük az evést, letettem az éjjeli szekrényre a tálcát, lefeküdtem és hozzábújtam Krisztiánhoz.
- Mi a mai programod? - kérdeztem.
- Befejezem még a tegnapi retusálást, és elkezdem amit tegnap akartam. Azt hittem ma együtt leszünk, úgyhogy nem terveztem mára programot.
- Ühm, ne haragudj, ha gondolod lemondom a vásárlást. - néztem fel rá.
- Nem-nem, semmi gond. Elmegyünk holnap. - mosolygott.
- Biztos nem baj? - ráncoltam a homlokom, ő pedig megrázta a fejét, aztán adott egy puszit.
- Hányra beszéltétek meg.
- Linda jön hozzám, úúúúgy 1 óra múlva. - nyújtottam a szavakat, miközben megnéztem az órát.
- Akkor mindjárt készülhetsz.
- Jaja. - bólogattam. - Viszont még van kb, fél órám itt. - nevettem, majd rágördültem és megcsókoltam.
Fél óra után aztán felkeltünk az ágyból, odamentem a szekrényemhez, kivettem onnan egy nadrágot, és egy fekete- fehér mintás pólót, majd bementem a fürdőszobába, ahol kifésültem a hajam, kisminkeltem magam, megmostam a fogam, aztán mire kész lettem, pont megjött Linda. Felvettem a rózsaszín kis kabátomat és cipőmet, a fekete táskámat, elköszöntem Krisztiántól, majd elindultunk Lindával vásárolni.
Rengeteg üzletet bejártunk, szinte majdnem az egész városba, és már mindenkinek megvettem az ajándékokat, kivéve Krisztiánnak. Ötletem sem volt, hogy mit vegyek neki, de szerettem volna valami emlékezeteset, hiszen mégis csak ez az első karácsonyunk együtt. Most már a nagy vásárlás után, Lindával úgy döntöttünk, hogy beülünk egy étterembe, hiszen eléggé megéheztünk mindketten.
- Szóval mit szólsz? - kérdezte. Beszélt nekem valamiről, de bevallom, Krisz ajándékán járt az eszem.
- Öhm, ne haragudj, de nem figyeltem. - ráztam meg a fejem.
- Jah, azt észre vettem. Min vagy így elgondolkozva? - kérdezte.
- Krisztián ajándékán. Fogalmam sincs, mit adjak neki. Mert nem tudok olyasmit ami nem lenne meg neki, vagy amire nagyon szüksége lenne.  - ráncoltam a homlokom.
- Csinálj neki valamit. - ajánlotta.
- Csináljak? De még is mit?
- Fogalmam sincs. Valami fényképalbumot, vagy valami. Ilyen kis cukit. - nevetett. - Hiszen már nagyon régóta ismeritek egymást, sok közös képetek van nem? - kérdezte, én pedig csak bólogattam. - Akkor meg? Tök jó, beleragasztgatod egy albumba, és akkor írsz mellé valami idézeteket, vagy fogalmam sincs. Hidd el, sokkal jobban fog neki örülni, mint valami olyan dolognak, amit magának is megtud venni.
- Végül is, nem rossz ötlet. -  értettem egyet, hiszen tényleg tetszett.
- Jah, szerintem se.
- Akkor valamelyk nap még veszek albumot, előhívatok pár képet, és amikor nem lesz otthon beragasztgatom.
- Helyes. - bólintott.