- Kicsim, ugye tudod, hogy kelnünk kell. Anyuék 2-re várnak minket. - hümmögte Krisztián.
- Csak még kicsit. - bújtam hozzá, ő pedig szorosan magához húzott. Egy picit feküdtünk még, de aztán muszáj volt felkelnünk, így miután elpakoltunk, elkészültünk, felöltöztünk, Krisztián fogta a már tegnap előtt bepakolt táskánkat, és elindulunk Sopronba. Mivel nem reggeliztünk, az út pedig 2 és fél óra, ezért még Pesten megálltunk egy benzinkúton, ahol vettünk egy kis kaját, és innivalót. Miután azt megettük, útközben egész úton beszélgettünk, össze-vissza, mindenről. Jó volt végre, hogy nyugodtan, telefon csörgés nélkül tudtunk beszélgetni. Régen volt már ilyen..Útközben elkezdett havazni, így Krisztiánnak elég lassan kellett mennie, ami azt jelentette, hogy sajnos csak fél 3-ra értünk oda. Kiszálltunk az autóból, Krisz kivette a cuccokat az autóból, aztán bementünk.
- Anyu, megjöttünk. - kiáltotta, miközben levette a cipőjét.
- Sziasztok. Boldog karácsonyt. - jött elő a konyhából, mosolyogva.
- Neked is anyu. - ölelte meg Krisztián.
- Boldog karácsonyt. - mondtam, miután elengedte Krisztiánt, és engem is megölelt.
- Ne haragudj, hogy késtünk, de nagyon havazik. - mondtam, miután elengedett.
- Ugyan, semmi gond. Örülök, hogy épségben ideértetek. Viszont ne álljatok itt, gyertek be. - hívott be minket.
- Előbb ezeket felvisszük. - mutatott a táskákra Krisztián, Erika pedig csak bólintott. Mi felmentünk a régi szobájába, ahol lepakoltunk. Már mentem volna vissza le, amikor Krisztián visszarántott.
- Mi az? - kérdeztem.
- Semmi. - suttogta, majd megcsókolt. - Szeretlek. - mondta, amikor elváltak az ajkaink.
- Én is téged. - mosolyogtam.
- Héj, sziasztok. - jött be Zsófi.
- Szia Zsófika, boldog karácsonyt. - köszöntünk neki, adtunk egymásnak puszit, aztán lementünk a nappaliba, ahol már ott volt Gábor, és Krisztián apukája. Nekik is Boldog karácsony-t kívántunk, majd kicsit későn, de leültünk ebédelni. Az ebéd, egész kellemes hangulatban telt el. beszélgettünk, nevettünk, aztán ajándékosztás volt, utána pedig csak a nappaliba beszélgettünk. Aztán Krisztián és Gábor kitalálta, hogy menjünk ki, így felöltöztünk, és négyesbe kimentünk sétálni. Kézen fogva sétáltunk, és annyira jó volt. Olyan jó fejek. Zsófi, és Gábor is. Amikor már átfagytunk mind a négyen, elindultunk hazafelé, de már úgy, hogy Zsófi és én mentünk elől, Krisztiánék pedig hátul. Beszélgettünk, aztán éreztem, hogy valamit nekidobtak a hátamnak. Hátrafordultam, és nem kellett sokat gondolkoznom, hogy mi volt az.
- Héj. - szóltam Krisztiánra, de ő csak vigyorgott. - Zsófi. - szóltam neki miközben ránéztem, és már ő is nevetett. Rögtön megértette, hogy mit akarok, így nekiindultunk a fiúknak, és leterítettük a földre őket, és kezdetét vette a hócsata. Fiúk, lányok ellen.
- Elég- elég! Kérlek! - sikítoztam, amikor Gábor épp megakart dobni egy jó nagy hógolyóval. - Szerintem már menjünk vissza, mert megfogunk fázni. - mondtam.
- Igen, én is már csupa víz vagyok. - bólogatott Zsófi.
- Rendben, menjünk akkor. - jött oda hozzám Krisztián, és leseperte a fejemről a havat, majd adott egy kis csókot, megfogta a kezem, és elindultunk. Amikor vissza értünk, elmentünk lezuhanyozni, aztán már mind pizsamába, forrócsokival a kezünkbe, beültünk a tv elé, és elkezdtünk filmet nézni, de a felénél én úgy döntöttem, hogy megyek aludni, mert holnap elég hamar kell kelnünk, hiszen Nyíregyháza innen messze van, így szóltam Krisztiánnak, hogy megyek lefekszek, de jött velem, így együtt mentünk fel, miután elköszöntünk. Ott bebújtunk az ágyba, összebújtunk, és úgy aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése