2. évad 44. fejezet

Itt is van az új rész, bocsánat, hogy tegnap nem volt friss, de mivel egy hétig nem voltam suliba, rengeteget kell pótolnom, remélem, hogy azért tetszeni fog:)

A napok, hetek, hónapok egyre gyorsabban teltek, elérkezett a április, én pedig már a 39. hétben voltam, ami azt jelentette, hogy bármikor elérkezhet a szülés ideje.  Rengeteg minden történt ez idő alatt.
Kezdjük ugye azzal, hogy Krisztián megkérte a kezem, amitől nagyon boldog voltam, és még mindig az is vagyok. Mivel nem akarok kövér menyasszony lenni, ezért megbeszéltük, hogy csak Norina születése után fogunk összeházasodni. A szüleink természetesen örültek, és teljesen oda meg vissza voltak a ténytől, hogy Krisztián megkérte a kezem. Főleg Krisz anyukája, Erika.
Aztán ugye volt a 20. szülinapom, ami nagyon jól telt, már az új házunkban, amit szilveszter után sikerült kiválasztanunk. Elég sokáig keresgéltünk mire sikerült megfelelőt találni. Vagy nekem, vagy Krisztiánnak nem tetszett valamiért.

                                             

Én szinte rögtön beszerettem. Természetesen azonnal elkezdtük berendezni. Krisztián a nagyját rám hagyta, mert, hogy neki tök mindegy milyen lesz, csak a saját stúdióját akarta ő megcsinálni, így ahhoz hozzá se értem.
Annyira imádtam az egészet csinálni. Krisztián persze itt izélt, hogy túlhajtom magam meg ilyesmi, de hiszen nem emelgetek vagy ilyesmi. Kiválasztom a bútorokat, a színeket és más megcsinálja helyettem. Mindent túlaggódik.
Az első, amit berendeztünk az természetesen a Krisztiánnal való közös szobánk, és kb. 1 hónapja már itt is lakunk teljesen készen. Norina szobáját, azt Lindával és Jucival rendeztük be. Nagyon szerettek volna segíteni, és fantasztikus lett. Igazi hercegnős, rózsaszín. Krisztián kicsit húzta a száját, de nem sűrűn érdekelt, végül pedig ő is megbékélt vele.

                                          

Egyébként a ház, amit vettünk az 2 emeletes, gyönyörűség. Lent van a konyha, nappali, vendégszoba, ami még nincs berendezve, fürdő és Krisztián stúdiója. Fent pedig a hálószobánk, Norina szobája még 1 fürdő és még 1 üres szoba. Pillanatnyilag ott tartjuk azokat a holmikat, amiknek még mindig nem találtunk helyet.
Furcsa, hogy már 1 hónapja itt lakunk, ketten, de még mindig szokatlan. Valahogy érzem, hogy felnőttem. Már csak ketten lakunk egy házba, egy saját házba, ami csak a miénk, és nemsokára megszületik a kisbabánk. Sose gondoltam volna, hogy 20 évesen már ez lesz. Mindenesetre örülök neki és boldog vagyok. Legboldogabb. Soha nem voltam még talán ilyen boldog.

                                         

A szülés egyre közelebb van, és már kezd rajtam eluralkodni a félelem, hogy mi lesz, ha valami nem lesz jó. Természetesen az orvosom biztat, hogy a babával is minden rendben, és nem lesz semmi baj, de egy kis félsz akkor is bennem van. A hasam, az már nagyon nagy. Néha elég nagy hisztiket kicsapok, hogy milyen kövér vagyok, de Krisztián pár perc alatt megnyugtat szerencsére. Jól kezeli a visszatérő hangulatingadozásaimat és így kibírjuk veszekedés nélkül.
Viszont mostanra már igaza volt Krisztiánnak, ahogy nő a pocakom, egyre nehezebb és alig bírok. Komolyan annyit alszok, hogy az nem is igaz. Már nincs mindennapos vásárlás. Örülök, ha hazaérek az egyetemről és itthon vagyok, viszont mindenki nagyon jó fej és sokat jönnek el hozzám.

                                      

Azért a terhes tornára még mindig eljárok, hiszen az fontos. Nagyon élvezem, és most már gyakrabban kell orvoshoz is járnom, különböző vizsgálatokra.
A rossz viszont, hogy már mostanában gyakran fáj a hátam, lábam, ezért meg szoktam kérni Krisztiánt, hogy masszírozzon meg, ő pedig készségesen meg is masszíroz. Olyankor nagyon hálás vagyok neki.  Most is épp azt csinálja. A hátamat nyomogja, én pedig egy gyümölcssalátát eszek, miközben kisbabákról szóló filmet nézek. Totál rájuk kattantam az utóbbi időben. Szeretem nézni, sok mindent meglehet belőlük tudni.

                                     

- Olyan aranyosak. Alig várom már, hogy Norina is megszülessem. – dünnyögtem.
- Ühüm, én is. – hümmögte Krisztián a fülembe.
- Unatkozok.
- Én is. – ismételte magát
- Szeretlek.
- Én is. – hümmögte.
- Krisztián! – néztem hátra, és kicsit fejbeütöttem.
- Most mi van? – nevetett.
- Semmi. – álltam fel az öléből nagy nehezen. – Megyek aludni. Jössz?
- Még csak fél 9. – nézett rám értetlenül.
- Tudom, de fáradt vagyok. Nagyon. Maradj még akkor. Megyek, lezuhanyozok, és szerintem alszok is rögtön.
- Rendben. Jó éjt édes. – állt fel, és adott egy kis csókot. – Szeretlek.
- Én is szeretlek. – mosolyogtam, majd felmentem a szobánkba, onnan pedig a fürdőbe, ahol úgy döntöttem, hogy zuhany helyett inkább fürdök, így teleengedtem a kádat forró vízzel és habbal. Már több mint fél óra áztattam magam, amikor kezdett kihűlni a víz és kezdtem elázni, így kiszálltam a kádból, megtörölköztem, felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Azt hittem, hogy rögtön el fogok aludni, de egy ideig forgolódtam mire sikerült. Később éreztem, hogy Krisztián is befekszik mellém, és magához ölel, én pedig már amennyire a hasam megengedte hozzábújtam, és úgy aludtam el újra.
Valamikor az éjszaka közepén keltem fel újra, hogy valami vizeset éreztem magam körül. Először azt hittem, hogy csak álmodok, de aztán rájöttem, hogy nem, és tényleg vizes alattam az ágy. Azt hittem, hogy bepisiltem, mivel ez a terhes nőknél néha előfordul, de aztán rájöttem, hogy nem. Felkeltem az ágyról, felkapcsoltam a villanyt, és mint derült égből villámcsapás ért a felismerés. Egy pillanatra ledermedtem, majd egy óriásit sikítottam, mire természetesen az eddig békésen alvó Krisztián is felébredt.
- Úristen! Mi történt? – kérdezte értetlenül, álmos tekintettel.
- Én .. izé .. azt hiszem, hogy elfolyt a magzatvíz. – mondtam ki akadozva, mire neki rögtön óriásira nyíltak a szemei..