2. évad 33. fejezet

Annyira, de annyira nagyon sajnálom, ne haragudjatok, tényleg! Bocsi, hogy ilyen későn van rész, remélem, hogy nem haragszotok, és kapok azért pár komi :) Köszönöm :) Még egyszer ezer bocsi :)

A hetek teltek múltak, mígnem beköszöntött az október, majd a november, közeledett Krisztián szülinapja, én pedig már a 18. hétben voltam.
A terhesség minden pillanatát élvezem, és Krisztián is. Sok változás történt az elmúlt 2 és fél hónapban.  
El kellett mennem még különböző kivizsgálásokra, és aztán a 2. ultrahangra is, amelyre már Krisz is elkísért. Annyira jó volt látni, hogy boldog, ez engem is sokkal boldogabbá tett.
Elkezdtem kismama tornákra járni, jógáztam, mivel olvastam, hogy ez jót tesz nekem, hogyha majd megszülöm a babát, akkor se legyen semmi gondom a hátammal. Ott összeismerkedtem pár kismamával, akikkel megbeszéltük az észrevételeinket, és hasonlók.
A másik jó dolog, hogy már elmúltak a reggeli rosszullétek. Ennek örültem a legjobban, mivel sokszor szinte egész nap hisztis voltam egy ilyen után, és felesleges hülyeségeken képes voltam össze veszni Krisztiánnal, aztán napokig duzzogni. Nagyon örültem, amikor egyszer felkeltem, és már egész nap jól éreztem magam. Kezdtem kiélvezni a terhességet. 
Krisztiánnal megbeszéltük, hogy nem szeretnénk tudni a baba nemét, de amikor megtudtuk, hogy már lehet tudni, természetesen nem bírtuk ki, hiszen mindketten elég türelmetlen emberek voltunk, így kiderül, hogy kislány lesz. Annyira boldogok voltunk, amikor megtudtuk, Krisztián végig mondta, hogy neki mindegy milyen nemű lesz, de látszott rajta, hogy örülne egy kislánynak, és örült is.
Mivel elég fáradékony voltam, és az orvosom is javasolta, hogy többet pihenjek, ezért szinte minden délután, amikor haza értem az egyetemről lefeküdtem aludni, és pár órát szunyókáltam, és csak aztán kezdtem neki a tanulásnak.
Az elején mondtam, hogy nem szeretem az egyetemet, de amikor összeismerkedtem ott egy lánnyal, már kezdtem élvezni, hiszen nem voltam egyedül, így amikor bejelentettem, hogy nem levelezőn fogom folytatni, természetesen Krisztián kicsapta a hisztit.  Meg is lett belőle a pár hét mosolyszünet, de nem engedtem akkor sem. Köztudott, hogy a terhes nők nagyon akaratosak, én pedig alapból is az voltam. Amit a fejembe veszek, azt véghez is viszem, és senki nem tud róla lebeszélni. Végül Krisztián is belement, de megesketett, hogyha már esetleg nem bírom vagy ilyesmi, akkor szólok neki.
Ilyenkor ajánlott a stressz mentes élet, de én megkaptam a sok idegességet a médiától, mivel a hasam is egyre növekedett, így nem nagyon tudtuk tovább titkolni, hogy terhes vagyok, így szinte szétszedtek minket az újságírók. Krisztiánnal úgy döntöttünk, hogy bevalljuk, hogy terhes vagyok, de csak akkor egyszer beszéltünk róla a Mokkában, és semmilyen más interjút, tv-s szereplést nem vállaltunk el ezzel kapcsolatban, így szerencsére békén hagytak minket. A rajongók megdöbbentek, hiszen Krisztián mondta, hogy 26 éves koráig nem szeretne apa lenni, de aztán ők is megbékéltek, és gratuláltak neki. Sokszor gratuláltak koncerteken is, facebookon, twitteren. Jó érzés volt, hogy támogatják Krisztiánt.
A sok jó oldala mellett a terhességnek van ám rossz oldala is. Például az alvás. Mivel a 18. hétben már van pocakom, ezért sajnos nem tudok hason aludni, csak oldalt, és ez nagyon zavar. Az elején sokat zsörtölődtem ez miatt, de mostanra már beláttam, hogy felesleges, hiszen attól nem lesz jobb.
Aztán a következő, ami minden lányt zavar, hogy ugye kövér vagyok. Rengeteg hiszti, ajtócsapkodás keletkezett ebből. Krisztián nem győzte nekem mondani, hogy „gyönyörű vagy és nem vagy kövér”, de én valahogy nem tudtam megnyugodni, és jöttek a hiszti rohamok.  Aztán persze Krisztián ilyen hasonló szavakkal kibékített, noha tudtam nem ő a hibás, mégis szinte mindenért őt hibáztattam, de ezt elnézte nekem. Annyira imádom..
Mivel ugye már a régi ruháimba nem fértem bele, így vennem kellet újakat. Szinte teljesen fel kellett újítanom a ruhatáramat, a régieket pedig egy- egy hiszti rohamkor sikeresen vagdostam Krisztián fejéhez..
Aztán persze már a vásárlás mániám is előjött és Lolával és Lindával, szinte minden héten többször is elmentünk a plázákba, de már nem csak magunknak, hanem a pocakomban növekvő kislánynak is vettünk ilyen kis rózsaszín apróságokat. Lola teljesen felpörgött, és mindig megajándékozott minket valamivel. Krisztián szobáját már szinte elárasztotta a sok kis rózsaszín apróság. Nagyon aranyos volt mindenki.
Mivel ugye ha a kisbaba megszületik ez a ház nem lesz nekünk elég, ezért úgy döntöttünk, hogy veszünk egy másikat. Bence persze elkezdte, hogy majd ő elköltözik meg mi, de végül lebeszéltük róla, hogy ő nyugodtan maradhat itt, mi megyünk. Krisztián a belvárosban akart lakást, én viszont egy kertes házaz szerettem volna, így hosszú viták után, de végül én nyertem, és Krisztián is belátta, hogy jobb lesz így, és a neten keresgéltünk házakat.
Most is éppen azt csináljuk, vagyis ülünk a nappaliba, itt van Tomika és Linda, Krisztián a kanapé egyik végében, én pedig a másikban, a lábam az ölében, és a vádlimat masszírozza, miközben én a laptopon nézem a lakásokat, ők Tomival beszélgetnek. Bence azt hiszem, hogy ma a barátnőjénél alszik.  Én is épp készültem hozzászólni a témához, amikor megéreztem valamit a hasamban. Először gyengédebben, majd egyre erősebben. Rögtön felcsillant a szemem, és letettem a laptopot. Azonnal tudtam mi ez, és a kezemet a hasamra simítottam.
- Úristen. – sikítottam, mire mindenki aggódó szemekkel fordult felém.
- Mi történt? - kérdezte Krisztián. – Jól vagy?
- Add a kezed. – hagytam figyelmen kívül a kérdését, és nyúltam a kezeiért, amit oda is adott, én pedig a hasamra raktam őket, oda, ahol a rúgásokat éreztem. – Érzed? – néztem fel rá.
- Igen. – suttogta csillogó szemekkel. – Jézusom, ez ő? – kérdezte hitetlenkedve, én pedig csak hevesen bólogattam.
- Ugye milyen furcsa?
- Igen, nagyon. Olyan jó érzés. – furakodott közelebb, és egy puszit nyomott az arcomra. Az idilli pillanatot végül Tomika szakította meg. Ki más..
- Most rúg vagy mi? – értetlenkedett.
- Igen, Tamás. –nézett rá szem forgatva Krisztián.
- Tényleg? – élénkült fel. – Öhm, izé .. szóval.. lehet? – jött teljesen zavarba, miközben a hasamra mutatott. Természetesen értettem mit akar, így kuncogva bólintottam, ő pedig már ott is volt, és gyengéden a hasamra tette a kezét. – Fhúú, de zsíír. – nevetett.
- Szabad nekem is? – jött oda Linda, aki eddig csendben figyelt.
- Persze. – egyeztem bele.
Végül, amikor megunták, hogy a hasamat fogdossák, mindenki visszaült a helyére, kicsit még beszélgettünk, majd amikor már kezdtem nagyon laposakat pislogni, és a többiek is észrevették, ezért elköszöntek, és elmentek haza.

                            

- Fürdesz velem? – néztem szépen Krisztiánra már a szobánk közepén, ő pedig csak bólintott egyet majd megcsókolt.
- Annyira csodálatos vagy. – simított végig a hasamon. A kádban ültünk, ő a kádnak dőlve, én pedig a hátának.
- Ugyan. – mosolyodtam el
- Hidd el nekem. – puszilt meg a fülem mögött. – Nagyon szeretlek.
- Én is. – simogattam a karját. – El sem tudnád képzelni mennyire.
Még kicsit ültünk így, de aztán amikor kezdett kihűlni a víz kiszálltunk, aztán ő egy puha törölközővel megtörölt engem is, majd magát, és miután felöltöztünk pizsibe, bemásztunk az ágyba.
- Jó éjt törpe. – puszilta meg a hasam. Még mindig törpe igen, de már nem zavar. Csak mosolygok rajta. – Neked is édes. – csókolt meg.
- Szereltek. – suttogtam ajkaiba.
- Én is. – mosolygott, majd oldalra feküdtem, ő hátulról átkarolt, és így aludtunk el.