2. évad 37. fejezet

Tudom, hogy nagyon-nagyon-nagyon rövid, nem a legjöbb, és bocsi, de egyszerűen nincs erőm írni, belázasodtam estére, rossz a kedvem. Sajnálom, ne haragudjatok. Ígérem, hogy holnapra megpróbálok hosszabbat. Tényleg nagyon sajnálom. :( 
- Szia. – suttogta halkan, miközben még mindig az arcomat simogatta.
- Szia. – néztem fel rá. Bevallom szégyelltem magam, amiért úgy beszéltem vele.
- Elmondod mi történt? – kérdezte halkan, érdeklődve.
Nem szóltam semmit, csak felültem, majd beljebb csúsztam az ágyon, hogy ő is le tudjon ülni.
- Igazából én sem tudom, hogy mi a baj. – szólaltam meg, ő pedig érdeklődve figyelt - Vagyis mi volt. Egyszerűen csak így keltem fel. Zavart, hogy megint nem vagy itthon, aztán utána már minden. Ne haragudj, én nem akartam veled úgy beszélni, nem érdemelted meg, és nem gondoltam őket komolyan. – néztem fel könnyes szemekkel.
- Semmi baj édes, valamilyen szinten igazad is volt, hiszen tényleg nem vagyok itthon mostanában túl sokat, de ..
- Tudom, hogy a lemez, megértem, csak kiborultam. Buta vagyok, sajnálom. – hajtottam le a fejem. – Biztos van elég bajod így is, én meg még ráteszek egy lapáttal.
- Ugyan már. – húzott az ölébe. – Semmi baj, rendben? – nézett rám mosolyogva, majd megpuszilt, én pedig hozzá bújtam szorosan, aztán pedig éreztem, hogy kicsit megfeszül.
- Viki. – simított végig a hajamon.
- Hm? – emeltem fel a fejem, hogy lássam az arcát.
- Ugye, szóval a babát nem akarod örökbe adni? – kérdezte félve, majd a hasamra tette a kezeit.
- Dehogyis. – ráztam meg a fejem. – Persze, hogy nem. – tettem én is a kezeimet az övéire.
- Akkor jó. Ezen gondolkoztam egész nap. Tudod, én már teljesen úgymond beleéltem magam. – vigyorgott. – Várom, hogy végre kibújjon onnan a kis hercegnőm, aki ugyanolyan gyönyörűséges lesz, mint az anyukája. – puszilta meg a nyakam.
- Szeretlek Krisztián. – érzékenyültem el.
- Én is téged. – fordított magához, majd megcsókolt.
- Amúgy, azon gondolkoztam, hogy mi lesz majd a neve a picinek? Nevet kell választanuk. – távolodtam el tőle kicsikét.
- Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam.  – rántott vállat.
- Én igen. – élénkültem fel. – Majd akarok venni ilyen könyvet, tudod. amibe a nevek vannak.
- Rendben. – nevetett. – Én rád bízom.
- Nem. Én azt akarom, hogy együtt válasszuk ki.
- Rendben. – mosolygott rám.
Kicsit beszélgettünk még, majd aztán ő elment lezuhanyozni, visszajött és együtt aludtunk el.

A hét további napja ugyanígy telt kb, azzal a különbséggel, hogy nem veszekedtünk. Krisztián nem volt otthon, de már ez nem sokáig lesz így, ezt pedig kibírom. Addig én is az egyetemre jártam, vagy pedig a többiekkel voltam. Vásároltunk, moziztunk, sétálgattunk. A házat ugye nem felejtettük el, és továbbra is nézegettem a neten. Volt már pár, amit kinéztem, de előbb szeretnénk mindketten megnézni, de már csak akkor fogjuk, ha Krisztiánnak lesz ideje. Nagyon vártam már, hogy kiválasszuk, és elkezdjük berendezni.
Aztán közeledett a karácsony. Már csak 2 hét volt addig, és az nemsokára itt van, Lindával és Jucival már teljesen karácsonyi hangulatba voltunk.  Viszont megint bajban voltam, de most nem csak én, hanem a csajok is, hogy milyen ajándékokat vegyük, és most nem csak Krisztiánnak kell vennem, hanem a családomnak, barátoknak is.