2. évad 59. fejezet

Az év utolsó része! :)
Tudom, hogy a rész elég rövid lett, és nem is annyira jó, de azért remélem, hogy kapok komikat és kicsit tetszeni fog :)) 

A nap további része is hasonlóan jól telt. Miután megjött a pizza, közösen megebédeltünk, aztán tovább filmeztünk, de most már olyan filmeket választottunk ki, ami mindkettőnknek tetszett. Szívesen kimentünk volna a városba, csak úgy mászkálni, de ha kinéztünk az ablakon, rögtön elment tőle a kedvünk. Nem értem miért pont most kell esnie.
Egész nap nem tudtunk semmit csinálni, csak filmeztünk, és beszélgettünk. Régen volt már ilyen, és jó volt, jól éreztem magam vele. Sokszor megnevettetet, amikor viccesebb témáról volt szó, de komolyabb dolgokról is szó esett.
Ettől az esküvő témától például teljesen felpörögtem, de féltem, hogy anyu mit fog szólni. Igazából a döntésemen semmiképpen nem fog tudni változtatni, de nagyon rosszul fog esni, ha ezért megharagszik rám, vagy hasonlók. Tudom, hogy apuval nem lesz gond, mert ő nem egy haragtartó típus, de anyu más eset.
Már kb. a 4- filmet néztük, amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Tomika neve villogott, így gyorsan felvettem. Első gondolatom rögtön az volt, hogy Ninának valami baja van.
- Igen? – szóltam bele, kicsit talán hisztérikus hangon.
- Szia. Azt akarjuk, hogy szóval Nina nem alhatna itt ma? – egyből megkönnyebbültem.
- Hát, most nem igazán, mert nincs ott semmi holmija, se a pizsamája, semmi.
- Ou, kár.
Szinte láttam magam előtt, ahogy lekonyul a szája, nevetnem kellett rajta.
- Nem baj, még alhat nálatok máskor is.
- Hm, igazad van. Akkor kb. 1 óra múlva ott vagyunk, jó?
- Jó-jó, rendben. Jöjjön Linda is.
- Oké, na cső. – köszönt el, és le is tette, mielőtt megszólalhattam volna. Szem forgatva dobtam a kanapé végébe a telefonomat.
- Mit akart? – kérdezte Krisztián.
- Azt, hogy Nina náluk alhasson ma, de mondtam, hogy nincs ott a holmija, szóval majd legközelebb.
- Aha, értem. – bólintott, és adott egy puszit az arcomra. – Amúgy arra gondoltam, hogy mi lenne, ha valamelyik nap elmennénk Sopronba. Olyan régen voltam már a szüleimnél, és Norinát is régen látták már. Benne vagy?
- Aha, benne. Mikor? – néztem rá érdeklődve.
- Azt nem tudom még. Valamelyik nap, amikor ráérek. Majd megkérdezem Orsit.
- Oké. – bólintottam.
Tök jó, hogy megyünk majd Sopronba, mert nagyon rég találkoztam már a szüleivel és a tesóival. Jó lesz, érzem.

Egy óra múlva aztán meg is érkeztek Tomikaék, de Norina kicsit nyűgös volt.
- Nina nem aludt valami sokat a délután, szóval azért ilyen. – magyarázta Linda, miközben a szobájába mentünk, a srácok pedig a nappaliba maradtak.
- Aha, értem. Akkor fürdés, és alvás. Egyébként jól viselkedett?
- Persze, semmi gond nem volt vele. Egy kisangyal. – mosolyodott el Linda. – Ráadásul Tomika annyira aranyosan bánik vele. Ha látnád őket. Nagyon aranyosak, és annyira jól bánik vele. – hadarta, és az alsó ajkába harapott.
- Mi az, csak nem szeretnétek kisbabát? – néztem rá furán.
- Ah, nem. – rázta a fejét. – Nem hiszem, hogy fel lennénk arra készülve.
- Dehogyisnem. Szerinted én fel voltam 19 évesen? – néztem rá kérdőn, de választ nem vártam. – Aztán amikor megszületett Norina, már teljesen más volt. Az elején még féltem, hogy valamit elrontok, de anyu sokat segített, és aztán már magadtól is tudni fogod.
- Igazad van, de akkor is. Tomikát furcsa lenne elképzelni apának, hiszen még ő is egy gyerek. – nevetett.
- Az biztos. – értettem egyet.
- Na és nektek, hogy telt a napotok? – kérdezte kuncogva.
- jól, csak zavart az időjárás. Filmeztünk, beszélgettünk, jó volt. Mint régen.
- Csak beszélgettetek? – húzta fel a szemöldökét.
- Nem feküdtünk le, ha arra vagy kíváncsi. Valahogy nem megy még. Ez egy furcsa dolog, nem igazán tudom elmagyarázni. Érted?
- Aha, vagyis azt hiszem. – bólintott. – Nem baj, megérdemli.
- Szerintem is. – nevettem. – Ja, és képzeld. Elkezdi, hogy házasodjunk össze.
- Mi? Ezt most nem értem. – ráncolta a szemöldökét.
Elmondtam neki, hogy miket mondott Krisztián, és teljesen fellelkesült az ötletre. Rögtön elkezdte tervezni az egészet, de aztán sikeresen leállítottam, hogy ne szaladjunk annyira előre. Végül együtt fürdettük meg Norinát, igazán mókás volt, mert Nina össze-vissza fröcskölt minket a vízzel. Az egész fürdőszoba úszott, és mi is vizesek lettünk kicsit.
Miután a fürdés meg volt, Linda lement a fiúkhoz, hogy el tudjam altatni Norinát, szerencsére hamar sikerült is, így én is csatlakoztam a többiekhez.
Sajnos nem maradtak sokáig, de azért örültem, hogy arra a kis időre itt voltak. Jó hangulatba telt el az egész este. Miután elmentek, felmentünk a szobánkba, mert mi is eléggé fáradtak voltunk.
először én mentem zuhanyozni, és szívesen álltam volna a zuhany alatt sokáig, de nem akartam, hogy Krisztián esetleg bealudjon, így fél óra alatt végeztem is.
Befeküdtem az ágyba, és csak vártam, hogy Krisztián is végezzen. Már majdnem elaludtam, amikor jelzett a telefonja, hogy sms-e érkezett. Eszembe sem volt megnézni, de amikor láttam, hogy valami Kinga a feladó, kicsit elbizonytalanodtam. Nem tudom, ki lehet az. Visszatettem az éjjeliszekrényre a telefont, hogy nem nézem meg, de végül mégis érte nyúltam, és megnyitottam az üzenetet. Lehet jobban tettem volna, ha hagyom az egészet..