2. évad 57. fejezet

Miután Krisztiánnal megbeszéltük a gondjainkat, és megígérte, hogy megváltozik, tényleg így történt. Mintha teljesen kicserélődött volna, és újra a régi Krisztián volt, akibe bele szerettem. Bocsánatot kért mindenkitől, tényleg próbálta helyrehozni azt, amit elrontott, és sikerült neki. Újra minden olyan volt, mint régen, és remélem, hogy így is marad.
Igaz, hogy még mindig nagyon sokat dolgozott, de legalább munka után sietett haza, és velünk volt. Tudtam, hogy hiányoznak neki a bulik, és nekem is, ezért úgy döntöttünk, hogy hétvégén elmegyünk együtt, és a többiekkel bowlingozni. Régen nagyon sokat jártunk, és élveztük is. Biztos vagyok benne, hogy most sem lesz másképp.

Úgy volt megbeszélve, hogy Tomika jön értünk Lindával 7-re, és együtt megyünk. Már mindketten készülődtünk, Krisztián épp zuhanyozott, én pedig a szekrényem előtt álltam. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Végül egy egyszerű összeállítás mellett döntöttem, amiben kényelmes lesz a bowlingozás. Teljesen rá voltam már pörögve, olyan régen voltunk együtt Krisztiánnal közösen valahol, hogy az idejét sem tudom, és nagyon örültem, hogy végre elmegyünk együtt. Egy csomó ruhát kidobáltam az ágyra, ahol Nina ült, és azokat piszkálta.
- Add oda kicsim. - nyúltam egy pólóért, de nem akarta odaadni, és a háta mögé rejtette. Nevetve feküdtem le mellé, és vettem ki a kezéből, majd adtam egy puszit az arcára, amikor észrevette, hogy már nincs a kezében. Odaadtam neki az egyik játékát, és felálltam az ágyról, hogy folytassam a készülődést. Gyorsan felöltöztem, és vártam, hogy Krisztián kijöjjön a fürdőből, addig pedig Norinával játszottunk együtt. Annyira aranyos, nagyon szeretem őt. Nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha történt volna vele valami a balesetben, és mind ez az én hibámból. Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak.

-  Kész vagyok. – jött ki Krisztián a fürdőszobából egy boxerbe.
- Igen? Így akarsz jönni? – kérdeztem nevetve.
- Jó, nem vagyok kész csak.. vagyis érted. – kezdett el magyarázni, de végül ő is elnevette magát.
- Értem-értem. – bólogattam, majd felálltam, adtam egy puszit az arcára, ami kicsit még nedves volt, és besiettem a fürdőszobába, ahol hatalmas pára volt. A tükör elé álltam, és letöröltem róla a párát, mert nem láttam benne semmit. Egy ideig csak néztem magam, majd úgy döntöttem, hogy a hajamat felfogom egy copfba a fejem tetejére, de előtte még kifésültem. Ez után feldobtam egy laza sminket, és kész is voltam.
Gondolom, Krisztián még mindig azon töri az eszét, hogy mit vegyen fel, és amikor beértem a szobába láttam, hogy igazam volt, hiszen ugyanúgy állt a szekrény előtt, ahogy ott hagytam, annyi különbséggel, hogy már volt rajta zokni.
- Krisztiiááán. – húztam el a nevét, miközben odaálltam mellé. – Nem mondod, hogy még nem vagy kész. Nem divatbemutatóra mész, csak bowlingozni a barátaiddal. – magyaráztam neki, majd kicsit arrébb löktem, és kivettem egy fekete nadrágot, és egy kék pólót a szekrényből. – Tessék, vedd fel ezeket. – nyújtottam át neki, ő pedig egy puszival köszönte meg.
- Angyal vagy. – mondta, én pedig csak szememet forgattam.
 Gyorsan magára kapkodta a ruháit, én pedig addig megkerestem a táskámat, és beledobáltam a holmimat, majd meghallottam a csengőt. Ránéztem az órára, ami 6:49-et mutatott, így gondoltam, hogy a bébiszitter jött, aki Ninára fog vigyázni addig.
Nagyon ritkán szokott rá szükség lenni, de muszáj, mert semmiképpen nem hagynám egyedül Norinát, egy pillanatra se.
- Szia. – köszöntem neki, miután beengedtem.
- Helló. – köszönt mosolyogva, miközben levette a cipőjét.
Annának hívják, 19 éves, de nagyon jól bánik Ninával, imádják egymást, attól függetlenül, hogy ritkán van rá szükségünk. Sosincs semmi baj, ha ő vigyáz a kis tündérre, Nina szót fogad neki, és én nyugodt szívvel bízom rá őt.

Végül elmagyaráztam még Annának, hogy mit hol talál, de ő csak bólogatott, hiszen már mindent tudott. Rábíztam, hogy ha bármi van, csak hívjon fel nyugodtan, majd amikor megjöttek Tomikaék elköszöntünk tőlük, és elmentünk.
Nem volt messze a hely, 10 perc alatt simán odaértünk, és Juci már ott volt Gáborral. Hívtuk Bencét is és a barátnőjét, de ők sajnos nem tudtak eljönni.
- Sziasztok. – szálltunk ki az autóból vigyorogva, és mindenkit jól körbepusziltunk, majd bementünk.
Egy új hely volt, még nem jártam itt, de nagyon jól nézett ki, nekem nagyon tetszett. Nem csak bowlingozni lehetett, hanem több mindent is. Először mindenki megkapta a saját cipőjét, majd kértünk ki italokat.
- Játszunk párba jó? Mindenki a párjával, oké? – kérdezte Lola.
- Nekem jó. – monda Linda, mi pedig bólogattunk mellé.
- Jól van, szuper. –nevetett. – Én kezdem.
Úgy láttam, hogy nagyon jó kedve volt, de nem csak neki, mindenkinek. Igazán jól éreztem magam, már rég voltam ennyire felszabadult. Most kicsit tényleg olyan volt min Norina előtt, és jó volt. Szerintem most már biztos vagyok benne, hogy gyakrabban fogunk ilyen programokat csinálni. Krisztiánnal eléggé rosszul álltunk, de nem igazán érdekelt. Nevetve ültem le kicsit miután gurítottam, és azonnal mellém termett Tomika.
- Na, mi van? – kérdeztem tőle mosolyogva.
- Semmi, csak jó végre mosolyogni, látni. – ölelt félig magához.
Nem szóltam erre semmit, csak hozzábújtam kicsit.
- Minden rendben ugye? – kérdezte.
- Igen. – bólintottam. – Krisztián olyan mintha ki lenne cserélve. Nagyon aranyos.
- Ajánlom is. Különben..
- Jól van Tamás, értem. – állítottam le, de elnevettem magam.
- Akkor jól van. – bólintott.
A játék közben rengeteget nevettünk, nagyon jól szórakoztunk.

- Ez nem ér. Tomi csalt. – durcáskodott Krisztián a végén.
- Kölyök, szerinted ebbe, hogy lehet csalni? – húzta fel a szemöldökét.
Utolsók lettünk, az első lett Lola és Gábor, a 2. pedig Tamás és Linda.
- Nem baj, majd legközelebb leverünk mindenkit. – biztosítottam.
- Vagy nem .. khm. – morogta Tomika, aztán úgy csinált mintha semmit nem mondott volna.
- Na, majd meglátjuk. – néztem rá vigyorogva.
Gáborékkal azért nem vitatkoztunk, mert őket lehetetlenség leverni, mindig ők nyernek, és nagyon ritka, ha nem.

Nem kezdtünk bele még egy menetbe, mert ez is nagyon sokáig tartott, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább már csak leülünk, és beszélgetünk.
Sok minden szóba került, régen voltunk már így együtt. Szerencsére Krisztián viselkedéséről nem esett szó, mert szerintem egyikünk sem akart erről beszélni, de ezt gondolom a többiek is tudták. Az egész este vidám hangulatban telt el, és jókedvű voltam még akkor is, amikor elindultunk hazafelé. Tomikaék csak kitettek minket, elköszöntünk, és bementünk.
Anna épp a tv-ben nézett valami filmet.
- Sziasztok. – állt fel, amikor észrevette, hogy megjöttünk.
- Szia. Minden rendben volt?- kérdeztem.
- Persze. – bólintott. – Lefürdött, most pedig már alszik.  Semmi baj nem volt.
- Akkor rendben. Köszönöm, hogy itt voltál.
- Ugyan, szívesen. Viszont akkor én mennék. – mutatott az ajtó felé.
- Persze, rendben.
Kifizettem őt, amiért itt volt, majd kikísértem, elköszöntem, és szaladtam is fel a hálószobába, ahol Krisztián az ágyon ült, és a telefonján nézett valamit, de amikor beértem felnézett, és letette. Felállt, odajött hozzám, és átkarolta a derekamat.
- Jól érezted ma magad? – kérdezte mosolyogva.
- Igen, nagyon. – bólintottam.
- Akkor jó. Örülök neki. – suttogta, majd lehajolt, és lágyan az ajkaimhoz érintette a sajátját, és megcsókolt. Először gyengéden, majd egyre hevesebben. Az egyik kezemet a hátára tettem, a másikkal pedig beletúrtam a hajába, és így húztam magamhoz közelebb. Szinte tépte az ajkaimat a sajátjával, majd elkezdett tolni az ágy felé, de egy percre sem engedett el.
Már az ágyon feküdtünk, ő rajtam, és kezével felfedező útra indult testemen, én pedig az övén. Nagyon élveztem, amit csinált, régen vágytam már rá ennyire, mint most, de amikor a pólóm széléhez ért, és le akarta rólam venni, megfogtam a kezét.
- Mi baj? – kérdezte kissé rekedt hangon.
- Én.. én, nekem ez nem megy most Krisztián. Még nem, én .. ne haragudj. – néztem a szemeibe.
Lassan bólintott egyet, majd legördült rólam, a hátára feküdt és sóhajtott egyet.
- Ne haragudj..
- Nem-nem. – rázta a fejét és felém fordult. – Semmi baj. Megértelek. – könyökölt fel, és adott egy kis apró csókot a számra.
- Biztos? – ráncoltam a homlokomat.
- Persze.
- Akkor jó. Alszunk? Álmos vagyok.
- Igen, de előbb öltözz át. – mutatott rám, és lenéztem magamra. Még mindig ruhában voltam, így gyorsan átvettem, aztán befészkelődtem mellé az ágyra.
- Jó éjt Viki. – súgta a fülembe, miután magához húzott.
- Neked is. – pusziltam meg.
Ez után már nem kellett sok idő, hallottam az egyenletes lélegzetvételeit, és én is hamarosan elaludtam.


Most a végére írom, hogy köszönöm nagyon-nagyon mindenkinek aki írt az előző fejezethez. Nagyon jól esnek a komik:))
10 komi, új rész:))