18. fejezet *UTOLSÓ*

Fhú, utolsó rész. Tudom, hogy eléggé rövid lett ez a sztori, de nem terveztem ezt hosszúra. Sok komit kaptam rá, és szerettem ezt írni, de ennyi. Szeretnék mindenkit megkérni, hogy véleményezze az egész sztorit. Nagyon örülnék neki, mert nekem az nagyon fontos. Szóval akik eddig nem írtak, azokat is kérem, hogy most írják le a véleményüket. Köszönöm szépen!:)

Meglepődve néztem rá, és hirtelen melegség járta át az egész testemet, ahogy ezeket a szavakat kimondta. Már épp válaszolni akartam, amikor hirtelen közbeszólt.
- Figyelj, nem megyünk el innen?
- De, menjünk. – bólintottam. Tényleg nem ez a legmegfelelőbb hely arra, hogy ezt megbeszéljük.
- Gyere. – állt fel, majd a kezemért nyúlt, és egymásba kulcsoltuk, úgy mentünk oda Benceékhez.
- Mi megyünk. – mondtam. Tina kérdőn nézett rám, de én csak megöleltem.
- Minden rendben? – súgta a fülembe.
- A legnagyobb rendben. – mosolyogtam rá, miután elengedett. Megnyugodott, és bólintott egyet.
Elköszöntünk a többiektől is, akiket megtaláltunk, majd még mindig kézen fogva elhagytuk a klubot. Szerencsére hamar sikerült fognunk egy taxit, mert semmi kedvem nem volt most ott ácsorogni. Az úton csendbe voltunk, de folyamatosan szorítottuk egymás kezét, egy percre sem elengedve. Izgultam kicsit, mert biztos voltam benne, hogy ez az este eléggé meghatározó lesz a kapcsolatunkba. Most fog eldőlni minden. Alig vártam, hogy végre megérkezzünk, és 10 perc után a taxi le is parkolt Krisztián lakása előtt. Gyorsan kifizette a sofőrt, aztán elindultunk felfelé. Kicsit zavaros volt az egész, de próbáltam nyugodt maradni. Amikor felértünk, lerúgtam magamról a magas sarkúmat, mert már nagyon fájt benne a lábam, aztán bementünk a nappaliba, és leültem a kanapéra.
- Kérsz valamit? – kérdezte.
- Nem, köszi. Inkább gyere ide. –nyújtottam felé a kezem, ő pedig lehuppant mellém. – Komolyan gondoltad azt, amit a Pink-ben mondtál?
- Igen. – bólintott egy aprót, és a szemembe nézett. – Teljesen komolyan. Tudom, hogy veled képes vagyok túllépni Enikőn.
- Biztos vagy benne? Bennünk? Mert ha nem, akkor még most hagyjuk abba, később sokkal jobban fog fájni. – mondtam. Szerettem volna tisztázni mindent. Elfogadtam volna, ha Enikőt válassza. Fájt volna, szenvedtem volna a döntésétől, de azt akarom, hogy boldog legyen, és ha ő Enikővel lesz boldog, akkor én kész vagyok elengedni…
- Igen. Biztos vagyok benne Alíz. Veled akarok lenni. Komolyan mondtam azt, hogy kezdek beléd szeretni. – fogta meg a kezem.
Annyira jól esett ez a kis lelkemnek. Nagyon jó volt ezt hallani. Totál elérzékenyültem, de sikerült visszatartani a könnyeimet, hiszen mégis, hogy nézni az ki, ha most én itt elsírnám magam. Az egyáltalán nem rám vall.
- Én is kezdek beléd szeretni Krisztián. – mondtam ki őszintén, mélyen a szemébe nézve. Régóta nem mondtam már ezt senkinek, és nem gondoltam volna pár hónapja, hogy Krisztián lesz az. Elmondhatatlan, ami kialakult köztünk ebbe a kis időbe, és, hogy mennyit változtam miatta. Láttam az arcán, hogy ő is meglepődött a kijelentésemen, mint ahogy én az övén, de aztán halványan elmosolyodott, gyengéden magához húzott, majd lágyan megcsókolt. Számtalanszor csókolóztunk már, de mindegyik csókunk közül ez volt a legjobb. Tele volt érzelmekkel, és édes ajkai csak úgy falták az enyémeket. Nem tudtam betelni vele.
Elég sokáig ültünk még ott a kanapén a nappaliba, beszélgettünk, kisebb-nagyobb csókokkal megszakítva, aztán miután kezdtünk fáradni, egy közös zuhany után bezuhantunk az ágyába. Szorosan magához húzott, és ameddig el nem aludt, addig simogatott a puha kezeivel. Én is próbáltam aludni, de egyszerűen nem ment. Végig a mai nap, vagyis inkább az este járt az eszembe. Levakarhatatlan volt a vigyor az arcomról. Megijedtem az elején, amikor Krisztián mondta, hogy még nem lépett túl Enikőn, de aztán teljesen megnyugodtam. Jobban nem is sikerülhetett volna ez a nap…

2 hónappal később
2 hónap sok idő, és sok mindent történt ez alatt.
Ami a legnagyobb meglepetés mindenkinek, az Tomika és Fanni kapcsolata. Utálatból, szerelem! Sokáig kerülgették egymást az után a bizonyos eset után, de végül Fanni nem bírta tovább, és mindent bevallott Tamásnak, és most a legnagyobb boldogságban vannak. Én nagyon szurkolok nekik, mert hihetetlen, hogy milyen aranyosak együtt. Két külön világ mindkettő, de így egészítik ki egymást. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokáig együtt lesznek.
Tina és Bence, ők a mintapáros. Éldegélnek, mint hal a vízbe, a legnagyobb boldogságban, megértésben.
 Krisztián és én most már száz százalékosan biztosak vagyunk az érzéseinkben. Szeretjük egymást, és rég voltam már ennyire boldog, mint most vele. Sok időbe tellett mire ide eljutottunk, de megérte a sok szenvedés. Boldogabb vagyok, mint valaha, és ezt csakis neki köszönhetem. Kisebb veszekedések mindig vannak és lesznek is, mivel mindketten nagyon makacs emberek vagyunk, de azokat hamar megbeszéljük, és másnap már nem is emlékezünk rájuk. Sose gondoltam volna, hogy egyszer én és Ő eddig eljutunk. Az egész egy kis kalandnak indult, aztán sokkal több lett belőle, valami sokkal jobb, érzelmesebb. Annyi minden változott ebbe a pár hónapba, hogy elmondani sem tudom. Mérhetetlenül boldog voltam, Krisztián nagyon megváltoztatott. Szinte egy teljesen más ember lettem mellette, és nem bánom, mert így vagyok egész. Vele.