13.fejezet

Egyébként mielőtt elolvasnátok a részt, lenne egy kérdésem. Megírnátok, hogy melyik a kedvenc részetek? :) Már ha van!:) 
Ma szerettem volna sokáig aludni, és reméltem, hogy sikerül is, viszont a csengőszó megakadályozott ebben. A fenébe már, hogy mostanában mindig erre kelek. Elegem van belőle. Komolyan az lesz, hogy egyszer már leszereltetem. Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból, és miközben csoszogtam az ajtó felé, azon gondolkoztam, hogy milyen szöveggel zavarom el az illetőt, ám miután kinyitottam az ajtót és megláttam ki áll ott, a tervem azonnal zugába dőlt.

Krisztián szemszög


Alig vártam már, hogy elszabaduljak onnan, így szinte azonnal igent mondtam, amikor Enikő megkért, hogy menjek el neki egy újabb koktélért.  Nem bírtam volna ott egy percnél tovább. Alízt már nem láttam egy ideje, pontosabban Tomika kis házibulija óta. Eddig jó is volt minden, most viszont amikor megláttam, enyhén remegtem, annyira izgatott lettem. Olyan gyönyörű még mindig, hogy azt el sem lehet mondani. Buta voltam, hogy hagytam elveszíteni. Enikő aranyos meg minden, valamilyen szinten szeretem őt, de amióta megismertem Alízt, már nem érzem magam teljesen jól mellette, nem lehetek az mellette, aki vagyok. Sokszor gondolkodtam a dolgokon, amióta Alíz úgymond ejtett, és most határoztam el magamba. Véglegesen. Rádöbbentem, hogy hiányzik nekem. Ő az, aki mellett nem kell magam megjátszani, aki mellett az vagyok, aki lenni akarok. Természetesen Enikő is egy gyönyörű, bájos teremtés, de nem az igazi ez. Már egy ideje nem. Lehet, hogy egyszer valamikor megbánom még ezt a döntésemet, de most így látom helyesnek. Ahogy Alíz mondta, Enikő tényleg nem ezt érdemli. Megérdemli, hogy őszinte legyek vele.
Közben kikértem Enikő Mojitóját, és elindultam visszafelé. Beszélgettek, majd Alíz felélt, csilingelő hangján elköszönt, és elment, hogy megkeresse Fannit.
Fannit is régen láttam már. Mostanában kerülnek minket. Gondolom Alíz miattam, Fanni pedig Tomika miatt. Szegény gyerek teljesen ki van készülve. Kicsit kinevettem, de aztán már ő is csak nevetett magán. Nem tudja, hogy mit akar. Próbáltam neki segíteni, de végül is ezt magának kell eldöntenie
Miután Alíz elment, mondtam Enikőnek, hogy menjünk mink is, ő pedig rögtön beleegyezett. A taxiban, állandóan a combomat simogatta, nem bírt magával. Nem tudom, mi van ma vele, teljesen fel van pörögve. Jó őt így látni.  Annyira sajnálom, hogy valószínűleg nemsokára már nem lesz meg ez a jó kedve…

Alíz szemszög

- Te mit keresel itt? – dőltem neki az ajtófélfának, miután magamhoz tértem a döbbenettől.
- Szakítottam Enikővel. – mondta nyugodtan, én pedig azt hittem, hogy rosszul hallok.
- Micsoda? - kérdeztem vissza, nagy kerek szemekkel.
- Bejöhetek? Ne itt beszéljük már ezt meg. – kérte, én pedig megráztam a fejem, és arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
- Miért szakítottál vele? – kérdeztem már a konyhába, miközben elkezdtem csinálni a kávét. – Mondtam, hogy..
- Tudom, hogy mondtad, de nem érdekel. – állt fel, és jött oda hozzám - Nem leszek valakivel csak azért, mert ő szerelmes belém. Én is szeretem, de már nem úgy mint régen.  Nem úgy, mint mielőtt megismertelek téged. – mondta a szemembe.
- Mit mondtál Enikőnek? – kérdeztem félve.
- Mindent. Az elejétől a végéig. Mindent.
- Mi? Most csak ugratsz ugye? Megőrültél?  – nem hiszem el, hogy mindent el, mondott neki. Úristen!
- Muszáj volt megtudnia. Nem hazudhattam tovább neki, nem bírtam már.
- Akkor is. Teljesen elment az eszed. Nem vagy normális! – kiabáltam vele. Félő volt, hogy Fanni felébred.
- Alíz, állj már le, kérlek. – fogta meg a kezem.
- Van fogalmad róla, hogy mit csináltál? Szerinted most mit gondolhat rólam? Jézusom. – löktem el magamtól.
- Nyugodj már meg. – fogta meg újra a kezem. Szinte kényszerített, hogy a szemébe néztem, amit nem akartam, mert olyankor mindig megenyhülök, bármit is csinál.
- Nagyon kiakadt? – kérdeztem félve.
- Hát, eléggé. – húzta a száját. – Először elhordott engem mindennek, aztán téged. Majd kidobott.
- Kidobott? Az a te házad. – értetlenkedtem.
- Tudom, de azt mondta, hogy szeretné, ha elmennék, amíg összepakol, mert egy percnél sem bír tovább egy szobába tartózkodni velem, ami mondjuk érthető is. Én is gyűlölöm magam, azért amit tettem, és még jobban azért, mert nem bántam meg egy percet se belőle.  – nézett rám, azzal a fél mosollyal az arcán, mire én kicsit megütöttem a mellkasát, aztán neki döntöttem a fejemet.
- Ne vigyorogj. Beszélnem kell vele. Muszáj.
- Mi? – tolt el magától. – Mikor?
- Most, minél hamarabb.
- Veled megyek. – jelentette ki.
- Dehogy jössz. Addig, ha akarsz, itt maradsz, vagy mész a dolgodra, de velem biztos, hogy nem jössz.
- De Alíz.. – kezdett el nyávogni.
- Nincs de, Krisztián. Kérlek. – néztem fel rá, mire ő nagy nehezen, de végül rábólintott. – És most akkor mi lesz? Velünk? – néztem rá félve.
- Nem tudom. – vont vállat. – Hagyjuk kialakulni a dolgokat, oké?
- Ühüm. – bólintottam. – De mi lenne, ha kicsit most hagynánk egymást? Végül is most szakítottál. Nem lenne jó ötlet rögtön..
- Persze, rendben. – bólogatott hevesen. – Ez jó ötlet.
- Oké. – mosolyogtam. – Akkor én, megyek elkészülni, meg ilyesmi. – mosolyogtam rá félszegen. Az előbbi düh, amibe bennem volt, már elmúlt.
- Jó, én megyek, mert fotózásom lesz. Majd hívlak. – engedett el, végül pedig adott egy kis puszit a számra, és elment.
Vigyorogva dőltem neki a konyhapultnak. Nem gondoltam, hogy képes rá. Igaz, hogy azt mondtam neki, hogy ne szakítson Enikővel, de mégis örülök neki, hogy megtette. Félek még kicsit ettől, hogy rájövünk nem jó ez így, de bízom benne, hogy valami komolyabb dolog is kialakulhat kettőnk között. Nagyon szeretném..
Végül megittam a kávémat, és halkan bementem a szobámba. Csodálkozom, hogy Fanni nem ébredt fel..
Miközben készülődtem, és kiválasztottam a ruhámat, rajtam, és Krisztiánon gondolkoztam. Az egész eddigi kapcsolatunkon.
Nem gondoltam az elején, hogy egyszer ez lesz belőle. Egy éjszakának indult az egész, aztán több hónap lett belőle, végül valami teljesen más. Valami jó, amit már egyszer, nagyon régen éreztem, viszont akkor csúnya vége lett. nem szeretném azt még egyszer átélni.
Miután felöltöztem, bementem a fürdőbe, és kivasaltam a hajam, tettem fel egy kis sminket, és már készen is voltam. Felkaptam az esernyőmet, mert kint zuhogott az eső, lent hívtam egy taxit, és hatalmas gyomorideggel mondtam be a címet..