17. fejezet

- Úgy örülök, hogy most minden rendben. Mondtam, hogy nem lesz semmi baj. – mosolygott rám Fanni.
Miután Krisztián elment és felhívtam őt, épp a közelben volt, ezért felugrott. Örült, hogy boldog vagyok, de láttam rajta, hogy vele van valami.
- Igen, igazad volt. – bólintottam. – Viszont te nem tűnsz túl boldognak. Mi baj? – döntöttem érdeklődve oldalra a fejemet.
- Semmi. – legyintett, majd egy mosolyt erőltetett az arcára. – Minden oké, csak fáradt vagyok.
- Fanni. – néztem rá jelentőségteljesen.  Általában észreveszem, ha az emberek hazudnak, főleg az olyanokon, akiket már nagyon régóta ismerek.
- Semmi. tényleg. – próbálta tagadni, de miután látta, hogy nem hiszek neki, sóhajtott egyet, és belekezdett. – Találkoztam Tomikával.
- Oh, igen? – kérdeztem meglepődve. – Mi volt? Beszéltetek?
- Aha. Megegyeztünk, hogy nem jelentett nekünk semmit, és minden úgy lesz, mint előtte. – hajtotta le a fejét, kissé szomorúan. Nem értettem.
- De miért? Úgy értem, hogy ettől miért vagy szomorú? Ezt akartad, nem? – értetlenkedte, ő pedig rám nézett, elkeseredett arccal, és mindent megértettem.  – Oh, ne. Fanni. – emeltem fel a fejét mosolyogva, ő pedig kissé szégyenlősen nézett rám. – Miért nem mondtad el neki? – érdeklődtem tovább.
- Nem tudom.  Nem volt hozzá elég bátorságon. Kissé lehangolt, amikor mondta, hogy maradjon minden a régi. – vont vállat.
- De hát, te nem ilyen vagy. Nem félsz elmondani a gondolataidat, érzéseidet. Mi van veled csajszi? Te ennél sokkal bátrabb vagy.
- Tudom. – sóhajtott. – Tudom, hogy máskor nem lettem volna ilyen nyuszi, de nem tudom, mi ütött belém. Egyáltalán azt sem értem, hogy történhetett ez. Pont Tamás? Nem régen még utáltuk egymást. – temette a kezébe az arcát, én pedig megsimogattam a hátát.
- Szerintem mond el neki.
- Mi? Dehogy mondom. – rázta a fejét.
- De miért? Lehet, hogy ő is ugyanezt gondolja, mint te. – próbáltam biztatni.
- Ah, nem hiszem. Hagyjuk is. nem akarok többet erről beszélni. – zárta le a témát, és tudtam, hogy hiába firtatnám tovább, úgyse tudnám meggyőzni.
Fanni ez után nem maradt sokáig, beszélgettünk még kicsit, aztán lelépett, én pedig egy gyors zuhany után bebújtam az ágyba, és elkezdtem nézni a tv-t. Miután már elfáradtam, és épp ki akartam kapcsolni, megcsörrent a telefonom, de csak egy sms-t kaptam.

Jó éjt, királylány, aludj jól!♥

Vigyorogva írtam vissza, majd egy hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el. Garantáltan ez volt a legjobb napom már hetek óta.


A napok teltek, egyre gyorsabban, eljött az augusztus, vagyis Tomika születésnapja. A Pinkben fogja tartani, és én már alig várom. Nem voltam bulizni mostanában, Krisztiánnal is ritkábban találkoztam, és szinte már ki voltam éhezve. Napokkal előtte teljesen rá voltam már pörögve. Az ajándékon szerencsére nem kellett sokáig gondolkoznom, mert Tomika az egyetlen olyan ember, akinek mindig tudom, hogy mit vegyek, és örül neki. Az egyetlen gondom már csak a ruhám volt, de végül Tina egyik nap választott nekem, egy szuper szexis, nagyon rövid fekete ruhát, amiről nem is tudtam, hogy van nekem. Lehet nem ártana már elpakolnom a szekrényembe, mert lassan semmit nem fogok megtalálni benne.
Fannival megbeszéltük, hogy együtt készülünk nálam, közben pedig hívott Krisztián, hogy eljön értünk. na szuper, legalább nem kell taxizni.
                                 

Fannin egy leopárdmintás piros kis ruha volt, ami nagyon jól állt neki. Irtó szexi volt! Miközben készültünk, hangosan szólt a zene, közben pedig alapoztunk kicsit. Nem vittük túlzásba, de hangulatfokozásnak nagyon jó volt! Az én kis barátnőm amúgy is padlón volt még kicsit. Szívesen összehoznám őket, mert Krisztián megjegyezte, hogy Tomiknak se közömbös Fani, de én is utálnám, ha a hátam mögött szervezkednének, így inkább hagytam, hogy maguk megoldják. Nagyon sokat nevettünk, jó volt a hangulat már most. Érzem, hogy ez az este nagyon jól fog sikerülni.
Krisztián fél 10 körül csengetett fel, hogy itt van értünk, mi pedig még egy utolsó tük9rbe pillantás után és hajigazítás után, nevetve elindultunk lefelé. Krisz egy taxinak támaszkodva a telefonját nyomogva várt minket. Őrjítően szexi volt a fekete ingjében! Legszívesebben azonnal letéptem volna róla.
- Sziasztok. – villantotta ránk félmosolyát, amitől majdnem összeestem. Magához húzott, de előtte jól alaposan végigmért, és egy kisebb csókot nyomott a számra, majd Fannira mosolygott.
- Szia. – köszöntünk neki vigyorogva.
- Jó kedvetek van, látom. – jegyezte meg, majd kinyitotta nekünk az ajtót, mi pedig nevetve szálltunk be. Bemondta a címet, és elindultunk.
- Tamás, már ott van? – kérdeztem.
- Aha, gondolom. – bólintott, majd megéreztem a kezét a combomon, mire én fogtam és levettem onnan. Kérdőn nézett rám, de én csak rákacsintottam. Ránéztem Fannira, akin észrevehető volt, hogy kicsit feszeng. Mindig ilyen, ha tudja, hogy olyan helyre megy, ahol Tamás is ott lesz. Hiába beszélték meg, hogy minden olyan lesz, mint előtte, akkor is zavarban vannak néha egymástól. Remélem, hogy hamar megbeszélik, őszintén a problémáikat, mert ettől rosszul vagyok. Főleg, hogy Fanni nem ilyen. Ő sose félt elmondani senkinek, hogy mit érez. Sose félt semmitől. Nem értem..
A nagy gondolkozásba azt se vettem észre, hogy megérkeztünk, és Krisztián bökött meg, hogy „hé, itt vagyunk”. Gyorsan kiszálltam, megfogtam a kezét, megvártam, amíg kifizeti a taxist, aztán együtt mentünk be. Fanni a bejáratnál várt minket.
Egyből a VIP részleghez mentünk, megkeresni Tomikát. Már elég sokan voltak, de nem volt nehéz kiszúrni a színes ruháiba.
- Szia. – köszöntünk neki, amikor odaértünk.
- Sziasztok. – köszönt vissza vigyorogva. nagyon jó volt a kedve, mint mindig.
- Boldog szülinapot haver! – adta oda neki először Krisztián az ajándékát, majd utána mi is sorba felköszöntöttük. Nagyon örült, de nem bontotta fel őket, csak odatette a többi mellé. Meghívott minket egy italra, aztán elment, mert rengetegen akarták még felköszönteni. Fanni hirtelen tűnt el, de aztán észrevettem őt Tinával. Nem láttam mikor ment el tőlünk, de nem foglalkoztam vele tovább. Mosolyogva néztem vissza Krisztiánra, aki gyönyörű szemivel szemlélte az arcomat. Kicsit zavarba hozott.
- Mi az? – kérdeztem.
- Semmi. – rázta meg a fejét. Ő is mosolygott, de már az óta, amióta eljött értünk. – Csak gyönyörű vagy. – jött kicsit közelebb, és végigsimított a karomon.
- Köszönöm. – néztem fel rá, mire ő lehajolt, és egy gyengéd kis csókot adott. El akart hajolni, de nem engedtem, és visszahúztam, így kicsit hosszabbra sikeredett. Vigyorogva váltunk el egymástól.
Az egész este nagyon jó volt, rengeteget nevettem, jól éreztem magam. Krisztián annyira aranyos, és kedves, és minden! Egyszerűen leírhatatlan mennyire boldog volt most. Azt hittem, hogy ezt az estét semmi nem ronthatja el, viszont tévedtem. Amikor Krisztián elment nekem hozni egy koktélt, utána eléggé feldúlva, kissé zaklatottan jött vissza. Leült mellém, de szinte rám se nézett.
- Mi történt? – kérdeztem félénkek.
- Semmi. – mosolygott rám. Vagyis csak próbált volna rám mosolyogni, de nem igazán sikerült.
- Akkor még egyszer, és most őszintén. Mi történt?
- Itt van Enikő. – sóhajtott. Láttam rajta, hogy eléggé felzaklatta ez, ami nagyon zavart.
- Öhm. – nem tudtam semmi értelmeset mondani. Nem értettem, hogy most mi van. – És? – kérdeztem félénken, ő pedig hirtelen rám kapta a tekintetét.
- Nem tudom. Felkavart. – vallotta be őszintén. Egyrészt örültem neki, másrészről viszont kicsit féltem. Nem akarom, hogy esetleg rájöjjön, mégis őt szereti, vagy ilyesmi. Nem bírnám elviselni, ha újra el kellene veszítenem, amikor végre az enyém.
- Hogy érted? – néztem rá elkeseredett arccal. Bence és Tina nem messze ültek tőlünk. A zenétől nem lehetett hallani mit beszélünk, de láttam rajtuk, hogy észrevették, valami nincs rendben.
- Nem tudom Alíz. Én.. én, szerintem még nem tettem magam rajta túl teljesen. – nézett szomorúan a szemembe. Azt hittem, hogy ott azonnal elsírom magam.
- Mi?
- Tudod, hogy szerettem őt. Akkor is szerettem, amikor elmondtam neki mindent, amikor szakítottam vele. Az, hogy nem láttam sokáig, sokat segített, viszont most elő jöttek a régi emlékek.
Annyira fájt ezt hallani. Legszívesebben felpattantam volna, és hazamentem volna, ahol nyugodtan kisírhatom magam, de meg akartam hallgatni.
- Akkor most visszamész hozzá? – kérdeztem, de megcsuklott közbe a hangom.
- Alíz, édesem, dehogyis. Nem. – rázta a fejét, és megfogta a kezemet. – Csupán szerettem volna, ha ezt tudod.
- De ha, úgy érzed, még nem vagy túl rajta akkor.. – nem fejeztem be a mondatot, mert ekkor bújt elő az első könnycseppem, amit azonnal le is töröltem.
- De túl leszek. Veled. Már veled akarok lenni, nem vele. – letörölte a könnycseppjeimet, és mélyen a szemembe nézett. Alíz, én.. én kezdek beléd szeretni.