16. fejezet

Elkezdtem simogatni az arcát, mire ő kis idő elteltével elkezdett mocorogni. Először ellökte onnan a kezemet, de miután nem hagytam abba, lassan kinyitotta először az egyik, majd a másik szemét is.
- Jó reggelt. – köszöntem neki mosolyogva, miközben egy kis puszit adtam az arcára.
- Ühm, szia. – dünnyögte, majd hirtelen maga alá gyűrt, én pedig egy óriásit sikítottam. Nem számítottam rá, azt hittem, hogy még félig alszik, de ezek szerint már nagyon is elemébe volt. Nevetve nézett le rám, aztán megcsókolt.  Közben mindkét oldalon a kezemet simogatta a sajátjával, majd elindult egyre lejjebb, ám én ekkor eltoltam magamtól.
- Hoztam reggelit. – mondtam vigyorogva, és lelöktem magamról, mire ő vágott egy fintort. Nem tetszett neki, hogy nem ő irányít. Az ölébe tettem a tálcát, ő pedig szinte pár perc alatt betolta az egészet.
- Köszönöm. – puszilta meg az arcomat, miután végzett.
- Mi a programod mára? – kérdeztem.
- Este egy koncert, de addig semmi dolgom. Neked? – mászott újra fölém. Nem érdekel, akkor se fogom hagyni magam neki.  Vagyis remélem..
- Hm, nekem se. Lehet, felhívom Fannit, hogy menjünk el vásárolni. – játszottam vele. Természetesen eszembe se volt ma vásárolni. Reméltem, hogy együtt lehetünk.
- Mi? Ne menj már ma vásárolni. Kérlek. – nézett rám a csodás szemeivel, én pedig elnevettem magam, miközben apró mintákat rajzoltam az izmos felsőtestére, amit nem takart semmi, így nyugodtan legeltethettem rajta a szemeimet.
- Miért? – tetettem a hülyét.
- Mert szeretném, ha velem lennél ma.
- Hát, nem tudom, hogy vagy-e olyan érdekes, mint a shopping Fannival. – vontam vállat, és félszemmel az arcára néztem.
- Sokkal érdekesebb. – suttogta a fülembe, rajtam pedig végig szaladt a hideg. – Majd meglátod. –tette még hozzá, és apró kis puszikat adott az arcom minden pontjára, kivéve a számra, de végül azt is birtokba vette.

                                        

Közben az oldalamat simogatta, és néha felsiklott a keze az arcomra is, vagy egyszerűen csak beletúrt a hajamba. Nem bírom, egyszerűen nem megy! Szeretném magam tartani, ahogy megbeszéltük, de feszít bentről a vágy, amit iránta érzek. Amikor kissé el akart távolodni nem hagytam, belemarkoltam a hajába, és visszahúztam. Egy percig sem ellenkezett, de éreztem, ahogy belemosolyog a csókunkba. Észre se vettem, és Krisztián már a pólómat tolta fel, majd gyorsan le is vett rólam, és eldobta valahová a szobába. Hirtelen fordítottam, és én kerültem felülre. Végigpusziltam a hasát, majd lehajoltam hozzá, és megcsókoltam, ő pedig hátranyúlt, és kikapcsolta a melltartómat, és az követte a pólómat, majd ő is felült. Elkezdte kigombolni a nadrágomat, én pedig, hogy minél kevesebb ideig kelljen tőle elválnom, gyorsan lerugdostam magamról. Krisztián egyik a keze a fenekemre vándorolt, másikkal a combomba markolt, mire én kicsit beleharaptam az alsó ajkába. Hirtelen ismét fordított, és újra ő került fölém. Sose szeret alul lenni.

                                       

Végig csókolta szinte az egész testemet, én pedig hagytam, hogy azt csináljon velem, amit akar. Kész voltam tőle, már nagyon hiányzott. Nem vágytam semmi másra, csak rá. Most már nem tudtam volna megálljt parancsolni magamnak, annyira feltüzelt. Gyorsan megszabadultunk a maradék ruháinktól is, és átadtuk magunkat az élvezetnek.
Fáradtan, feküdtem mellette egy óra elteltével, és szorosan hozzábújtam, ő pedig adott egy puszit a homlokomra, majd fejét a nyakhajlatomba fúrta, és hallottam halk lihegését a fülembe. Lágyan cirógattam a haját, de olyan állapotba voltam, hogy szinte meg sem tudtam szólalni. Fantasztikus volt ez az egy óra. én ilyet még soha nem éreztem, mint most vele.
- Azt hiszem, hogy ez a haladjunk lassan dolog, nem igazán működik nekünk. – emelte fel a fejét, és mosolyogva rám nézett.
- Szerintem se, de nem baj. Ezt kár lett volna kihagyni. Irtózatosan jó volt. – vigyorogtam, majd beharaptam az alsó ajkamat. Régen éreztem már ennyire jól magam.
- Te voltál iszonyatosan jó. – suttogta az ajkaimba, majd megcsókolt. Szinte tépte az ajkaimat.
- Au. – löktem el magamtól, miután megharapott, ő pedig nevetve szállt ki az ágyból, és ment be a fürdőbe. Reagálni se volt időm, olyan gyorsan eltűnt. Hallottam, ahogy megengedi a zuhanyzóba a vizet, így én is utána mentem, és halkan belopakodtam, majd mögé álltam, és átkaroltam.

                                      

 Kicsit megijedt, de végül csak mosolyogva fordult meg. Ez a zuhanyzás is eltartott egy ideig, aztán megtöröltük egymást a puha törölközővel. Felvettem egy köpenyt, ő pedig bement felöltözni. Elé álltam a tükör elé, és néztem az arcomat, amikor észrevettem egy foltot a nyakamon. Nem is vettem észre, hogy mikor csinálta, de csak mosolyogva simítottam végig rajta. Furcsa volt, az arcom ki volt simulva, nyugodt volt, már régen láttam magam ennyire.. boldognak.
- Alíz, mit csinálsz, - kiáltott ki a szobából, mire én megrázkódtam, és bementem hozzá.
- Semmit. Haza kellene mennem.
- Ne már. Nem úgy volt együtt leszünk ma? – kérdezte, miközben odajött, és magához ölelt.
- De, csak akkor legalább valami más ruhát hagy vegyek fel. Esetleg nálam is lehetünk.
- Hm, oké. Rendben. – bólintott. – Akkor készülj el, én addig kicsit összepakolok itt. – nézett körbe egy sóhajtás kíséretében. Tény, hogy eléggé nagy kupi volt. Rábólintottam a dologra, és elkezdtem készülődni. Megkerestem az eldobált ruháimat, és magamra kapdostam őket. Gyorsan elkészültünk mindketten, és készen is voltunk. Autóval mentünk, mert nem lakok azért olyan közel hozzá, de így otthon voltunk 10 perc alatt. Szerencsére nem kerültünk bele semmilyen dugóba.
- Mit szólnál, ha elmennék moziba? – kérdeztem, miközben a ruháim között turkáltam. Ő már rég helyett foglalt az ágyamon.
- Hm, nekem oké. Viszont utána haza hozlak, mert nekem mennem kell. Persze, ha akarsz, jöhetsz velem a koncertre. – ajánlotta.
- Dehogy megyek. Semmi kedvem a sok sikítozást hallgatni. Nem is értem te, hogy bírod elviselni. Rosszul vagyok tőlük. – fordultam hátra fintorogva. Nem szeretem Krisztián és Tomika rajongóit. Annyira ragaszkodóak, és annyira kíváncsiak! Mindent tudni akarnak, és néha már túllépik a határt.
- Alíz, nélkülük már nem lennék sehol. – világosított fel már sokadjára.
- Tudom-tudom. – sóhajtottam, aztán ledobáltam magamról a ruhámat, és felvettem azokat, amiket kiválasztottam a szekrényemből. – Kész vagyok. – csaptam össze vidáman a tenyeremet, aztán felhúztam az ágyról őt is. – Menjünk.
- Várj. – állt meg már az ajtóba, és visszament a telefonjáért, amit az ágyamon felejtett, de aztán végül sikerült elindulnunk.
                                     
                                          

Az Arénába mentünk, és kisebb vita után sikerült kiválasztanunk a filmet. Krisztián az új Justin Timberlake filmet szerette volna megnézni, viszont engem az annyira nem érdekelt, de mégis sikerült rábeszélnie. Kicsit várni kellett a kezdésig, addig pedig Krisztián összevásárolt egy csomó kaját..
Örülök, mert nagyon jó volt. Rengeteget nevettünk rajta mindketten, és a moziból kifelé jövet is arról beszéltünk.
- Akkor vigyelek haza? Biztos nem jössz el a koncertre? – kérdezte már az autóba.
- Biztos. Amúgy is, elfáradtam.  – döntöttem hátra a fejem.
- Oké. – bólintott, aztán elindultunk. Az úton megbeszéltük, hogy majd hív, és összehozunk valami programot. Sajnos az út most rövidebbnek tűnt, mint általában, így hamar hazaértem.
- Akkor majd beszélünk. – fordultam felé.
- Rendben. Vigyázz magadra.
- Te is. – mosolyogtam, ő pedig magához húzott, és megcsókolt.
Vigyorogva szálltam ki az autóból miután elengedett, és szaladtam az ajtóhoz, ahonnan még egy utolsót intettem neki. Megvárta, amíg bemegyek, és csak az után indult el. Levakarhatatlan vigyor ült az arcomon, és alig vártam, hogy felhívjam Fannit, és elmondjam neki milyen volt.