8. fejezet

A csajok tényleg megszervezték ezt az egész kirándulást, habár elég nehéz volt, hogy mindenki szabad legyen. Beszéltek a többiekkel, és mindenki benne volt. Megkérdeztem Mátét, hogy nem lenne-e kedve velünk jönni. Először azt mondta, hogy menjek egyedül, a barátaimmal, végül is nem ismer ott senkit, de aztán sikerült rábeszélnem. Bevallom kicsit féltem is, hiszen most fogok először találkozni Krisztiánnal, pedig már eltelt majdnem egy egész hónap az óta.
Már bepakoltam minden szükséges dolgot, és csak Mátéra vártam, hogy értem jöjjön, aztán megyünk Tináért és Bencéért, ők is velünk jönnek, Fannival együtt.
Máté szerencsére hamar meg is érkezett, aztán felvettük a többieket és elindultunk.
- Amúgy Lilla jön? – kérdeztem.
- Igen. – húzta a száját Fanni. Senki nem bírta, egyáltalán nem illik Tomikához. Csak kihasználja őt, de ezt nem veszi észre, pedig már többen mondták neki.
- Mi bajotok vele? – kérdezte Máté. nos, igen, ő még nem ismerte.
- Majd meglátod. – mondtam neki, mire ő csak megrázta a fejét egy mosoly kíséretében.
Az út egyébként eléggé fárasztó volt. Tina meg Bence a hátsó ülésen pusmogott, Fanni bealudt, én pedig Mátéval beszélgettem. Alig vártam már, hogy odaérjünk.
Egy kicsivel hamarabb értünk oda, mint a többiek, így mi választhattuk ki előbb a szobákat. Egy házba fogunk lakni mind.  2 emeletes volt, 3 szoba lent, 3 fent, 2 fürdőszoba, 1 konyha és egy társalgó. Mátéval mi felmentünk, ugyanúgy, ahogy Fanni, de Tina és Bence lent maradtak. Már kezdtük kipakolni a holmijainkat, amikor megjöttek a többiek is. Fanni beszólt, hogy menjünk le. Vettem egy nagy levegőt, és mi is elindultunk.  A többiek nem lepődtek meg, hogy nem egyedül vagyok, gondolom tudták. Bemutattam nekik Mátét, mivel még nem találkoztak. Miközben kezet rázott Krisztiánnal, Krisz arcát figyeltem, amin őszinte mosoly volt, miközben bemutatkozott. Végül rám fordította a fejét, de a mosoly nem tűnt el az arcáról, talán kicsit még nagyobb is lett, így én is viszonoztam, aztán megöleltük egymást. Annyira jó volt újra érezni az illatát, de sajnos hamar el kellett engednem, mivel utána Tomika és Enikő is megölelt. Lillával nem foglalkoztam, ő nem érdekelt. Miután megvolt a nagy összeborulás, ők is elfoglalták a szobáikat. Enikő fel akart jönni, így az ő szobájuk mellettünk volt. Na, szuper, minden vágyam őket hallgatni az éjszaka..
Végül mi is visszamentünk még kipakolni a többi holminkat, majd miután végeztünk ledobtam magam a puha ágyra, Máté pedig mellém feküdt, egyik kezével támaszkodott a másikkal pedig az oldalamat simogatta, úgy nézett.
- Látod? Mondtam, hogy nem lesz baj, hogy te is jössz. – néztem a szemébe.
- Ühüm. –bólintott, majd megcsókolt, de sajnos nem tartott sokáig, mert Fanni rontott be.
- Figyeljetek.. hupsz, bocsi. – nevetett, de nem zavartatta magát, és bejött.
- Mi az? – ültem fel.
- Megyünk kajálni, aztán pedig lenézünk a partra. Jöttök? – kérdezte.
- Máté? – néztem rá kérdőn.
- Tőlem mehetünk. – egyezett bele. Mondtam, hogy 5 perc, csak elkészülünk, így kiment a szobából. Előszedtem a bikinimet, felvettem, arra pedig egy kis nyári ruhát vettem fel. Amikor kész lettünk, Máté megfogta a kezem, és úgy mentünk le, ahol már mindenki ott volt.
- Mehetünk? – kérdezte Tomika, mi pedig bólintottunk, így elindult a kis csapatunk.

                                                   

 A srácok eléggé hangosak voltak, szinte mindeni minket nézett.  Végül egy kisebb étteremnek a teraszára ültünk, egy nagy asztalhoz. Furcsa volt Krisztiánnal egy léktérbe lenni. Kicsit láttam rajta, hogy ő is zavarba van és a többiek is gyakran néztek minket, de ezek csak kis apró mozdulatok voltak. Amikor aztán mind jól laktunk, elindultunk le a partra. A víz elég hideg volt, ezért úgy döntöttem, hogy most ezt kihagyom, így Fannival együtt kint maradtam, mert ő épp egy pasival szemezett, aki nem messze volt tőlünk.
- Fanni, annak a pasinak ott fekszik a csaja. – néztem rá nevetve.
- És? Nem leszarom? Mondjuk jó szólalt meg. – nézett rám jelentőségteljesen.
- Oké, ez talált. Befogom. – tettem fel a kezeimet.
- Helyes.
Végül tényleg nem foglalkoztam vele, úgyis tudtam, hogy nem érdekli ez a pasi, csak húzza az agyát. Hasra fordultam, lehunytam a szememet, és napoztam, hogy legyen egy kis színem…
- Alíz.. Alíz .. – simogatta valaki a hátamat, és szörnyű érzés volt.
- SZzzz.- szisszentem fel. Megpróbáltam felülni, de nagyon fájt a hátam. – Auu..
- Öhm, szépen leégtél. –húzta a száját Máté. – Nem voltál bekenve?
- De, igen. – bólintottam fájdalmasan.
- Jó piros. – nevetett Tomika, de miután hátranéztem, inkább abbahagyta.
- Nagyon fáj? – kérdezte Tina.
- Eléggé. – hümmögtem, majd körülnéztem. Szinte mindenki ott állt körülöttem, ami kezdett kissé zavarni. – Oké, nem nagydolog, nem kell ennyire néznetek. Szerintem én visszamegyek a házba, mert egy percnél nem akarok többet a napon maradni. – álltam fel, Máté segített felvenni a ruhámat. – Figyelj, te nyugodtan maradhatsz, egyedül is vissza tudok menni.
- Ugyan, semmi gond. Veled megyek.
- Tényleg? – húztam össze a szemöldököm.
- Ühüm, na, gyere. – fogta meg a kezem, elköszöntünk a többiektől, és elindultunk vissza. Felmentünk a szobánkba, ott lefeküdtem, Máté pedig óvatosan bekente a hátamat, aztán sikerült szerencsére visszaaludnom..

Amikor újra felébredtem, már sötét volt kint és Máté is aludt mellettem. Csend volt. Megnéztem az órát, ami hajnali fél kettőt mutatott, de én kicsit se voltam álmos, de nem is csodálkozok, hiszen a fél napot átaludtam. Halkan, óvatosan kikecmeregtem az ágyból, kimentem a szobából, lefelé a konyhába, hogy igyak egy pohár tejet. Kinyitottam a hűtőajtót, kivettem a dobozt, megkerestem a poharat aztán kiöntöttem egy kicsit. Felültem a pultra, ám ekkor majdnem elsikítottam magam, mert Krisztián álmos szemével találtam szembe magam..