2. fejezet

Hétfő. Utálom a hétfőket. Már az egyetemen ülök, és hallgatom a tanár unalmas beszédét, amikor megcsörren a telefonom. Krisztián.  Kinyomtam, de újra hívott, én pedig megint kinyomtam. Ezt eljátszottuk egy párszor, majd írtam neki egy sms-t, hogy órán vagyok. Fenébe már, hogy nem tudja megjegyezni mikor, vagyok az egyetemen.  Azt hiszi, hogy bármikor ráérek, amikor csak kedve tartsa. Feldühít néha ezzel a viselkedésével.

                                                          

- Na, mi van már? Mi volt olyan sürgős? – hívtam vissza, amikor végeztem. Beültem az autómba, és elindultam közbe.
- Rá érsz ma este? Hiányzol. – dünnyögte.
- Ó igen? – kérdeztem vissza gúnyosan. – Enikő hol van?
- Nem akarok veled róla beszélni. Ráérsz vagy sem?
- Át jössz? – bevallom nekem is hiányzott kicsit..
- Igen. – szinte hallottam a hangján, hogy elmosolyodik.
- Akkor várlak. Hozz kaját. Szia. – köszöntem el, majd választ nem várva letettem, és leparkoltam egy bérház előtt, ahol a húgom lakik. Felcsengettem, ő kinyitotta, és nemsokára már fent is voltam nála.
- Szia. – öleltem meg.
- Helló. Hát te? – kérdezte, majd intett, hogy menjünk be.
- Én csak az.. oh, helló Bence. – mentem oda hozzá, és adtam neki egy puszit, aztán leültem egy székre. – Szóval csak az egyetemről jövök, gondoltam be nézek.
- Aha, értem. Kérsz valamit?
- Egy pohár víz jól esne. Egyébként ti mit csináltok? Bence neked nincs is semmi dolgod? – néztem rá.
- De, nemsokára mennem kell. – nézett az órára, aztán elhúzta a száját. – A szombat milyen volt? – hozta fel, én pedig csak megforgattam a szemem.
- Köszi. – mosolyogtam Tinára, miután letette elém a poharat.
- Mi volt ez a szemforgatás? Mi történt?
- Ah, ott volt Enikő meg Krisztián, meg Tomika, szóval mindenki, csak ti nem, és Lilla. – Lilla ő Tomika barátnője. –  Krisztián tiszta hülye volt. Elkezdtem egy pasival táncolni, erre így elkezdett kérdezgetni, hogy mit csinálok, meg hasonlók. Nem értettem mi baja van. Az mi, hogy ő a barátnőjével van, én nem lehetek mással. Csak szexelünk baszki.
- Akkor most összevesztetek? – kérdezte Tina. Kicsit láttam rajta, hogy reménykedik benne. Nem bírja Krisztiánt. Vagyis bírta addig, amíg meg nem tudta, hogy velem csalja a barátnőjét. Sokszor csalták már meg, ezért érinti érzékenyen ez a téma. Már régen elmondta volna Enikőnek, hogy mi van, ha nem én lennék az a lány. Nem egy vitánk volt már ebből..
- Nem. Ma este átjön. – somolyogtam. Már vártam. Néha az őrületbe tud kergetni a hülyeségeivel, de jó vele.
- Ou, szuper. – fintorgott, mire Bence nevetve az ölébe húzta és megpuszilta a füle mögött. Olyan aranyosak együtt. Nagyon szeretik egymást. Ők számomra a mintapáros. Egyszer majd én is szeretnék egy ilyen komoly, tartós kapcsolatot, szerelmet, de nem most. Most még élni akarok, ki akarom élvezni az életet, és azt egy pasi mellett, nem lehet. Szerintem legalábbis. 
- Hm, mit szólnál, ha elmennénk vásárolni? – kérdeztem. – Bencének úgyis dolga van.
- Rendben. – élénkült fel.

                                              

Nem sokáig voltunk már náluk, Bencének tényleg mennie kellett 10 perc múlva, de elvitt minket az Arénába. Elég sokáig ott voltunk, az egészet bejártunk, és a végén rengeteg holmival távoztunk. Éhes voltam, de nem akartam enni, mivel mondtam Krisztiánnak, hogy hozzon kaját. Nagyon remélem, hogy nem felejtette el.
Amikor a vásárlásból hazaértem, először lezuhanyoztam, aztán felvettem egy toppot egy kis sorttal, beültem a tv elé és úgy vártam Krisztiánt, aki nemsokára meg is érkezett. Csengetés és kopogás nélkül jött be.
- Már mondtam, hogy kopogj. – térdeltem fel a kanapén, hogy egy szintbe legyünk, de ő minden szó nélkül megcsókolt. Érzékien, hevesen, teljesen beleremegtem. Imádom a csókjait, ahogy sok mást is még.
- Szia. – köszönt mosolyogva, miután szétváltak az ajkaink.
- Szia. – vigyorogtam, majd lehúztam magam mellé, és kicsit hozzábújtam. – Mi van veled? Milyen napod volt? – kérdeztem.
- Fárasztó. – sóhajtott, miközben a hátamat simogatta, a fejét pedig befúrta a nyakamba és úgy dünnyögött. – Pont rád van szükségem. Alig vártam már, hogy ideérjek hozzád. Enikő is úgy felidegesített, hogy az nem is igaz. – mondta, majd felemelte a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. – Egyébként sajnálom a szombatot. Nem tudom tulajdonképpen, hogy mi ütött belém. Annyira jól néztél ki abba a ruciba, az a pasi meg ott fogdosott, és úgy odamentem volna beverni neki egyet, hogy hagyjon békén. Nem tudom mi ütött belém. Ne haragudj. – puszilt meg.
- Semmi baj. – mosolyogtam. Jól esett, hogy ezt elmondta. Kicsit talán lehet féltékeny is volt,d e ezt nem említem neki, úgyis letagadná.

                                                            

Annyira jó vele lenni, megnyugtat. Gyakran marjuk egymást, de imádom. Szeretem őt. Nem vagyok belé szerelmes, dehogyis vagyok. Nem vagyok féltékeny Enikőre, nem akarok fele összejönni, de azért egy kicsit szerintem kötődünk egymáshoz. Ez nem csak szex köztünk. Vagyis igen, de nem csak szexelünk. Van, hogy eljön, beszélgetünk, és csak ennyi. Elmondja, vele mi van, vagy csak én beszélek. Nem csak szexről szól ez köztünk.
- Jaj, tényleg, hoztam kaját. – kiáltott fel hirtelen, nekem pedig felcsillant a szemem. Már farkaséhes voltam.  Krisztián kicsit eltolt magától, hogy feltudjak állni, kiment a konyhába, hallottam, ahogy a fiókba csörtet, gondolom evőeszközök után, aztán újra leült mellém, és az ölembe tette a dobozt, amiben a vacsorám volt. A kedvencemet hozta, ami megmosolyogtatott.
- Te nem vagy éhes? – néztem fel rá.
- Én ettem Orsival.
- Akkor jó. – vontam vállat, és elkezdtem enni. Közbe ő a tv-t kapcsolgatta, de nem igazán figyelt rá szerintem. A kaját, azt gyorsan megettem, aztán már teljesen ráirányult a figyelmem.
- Figyelj. Szombaton lesz a húgom szülinapja. Jössz?
- Persze.
- Kérhetek valamit? – néztem fel rá, ő pedig bólintott. – Ne hozd Enikőt jó?
- Nem tudom. Megpróbálom rendben? – mosolygott, aztán megcsókolt.
- Bízok benned. – motyogtam a szájába, de ő újra csak magához húzott, majd felemelt hirtelen, és bevitt a hálóba, ahol egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt…