3. fejezet

Reggel én ébredtem hamarabb, és nagy meglepődésemre, Krisztián még ott volt, és békésen aludt. Elkezdtem simogatni az arcát, és kis puszikat adtam különböző pontjaira. Először elkezdett mocorogni, de aztán már a szemeit is kinyitotta, és álmosan pillantott rám, szemhéja alól.
- Jó reggelt. – suttogtam mosolyogva, aztán megcsókoltam.
- Neked is. Miért vagy már fel? – húzott kicsit magához, és csupasz derekamat kezdte el simogatni a takaró alatt.
- Hát nem tudom. Felébredtem. – vontam vállat.
- Ühüm. – hümmögött, a fejét pedig belefúrta a nyakamba. Mindig ezt csinálja, én pedig imádom, ahogy ott szuszog. A pillanatot, mint szinte mindig, most is Krisztián telefonja zavarta meg. – Ezt nem hiszem el. Még csak fél 8. – sóhajtott, és nagy nehezen érte nyúlt, aztán felvette.
Úgy hallottam, hogy Orsi az, de nem érdekelt mit akart, így kiszálltam az ágyból, felvettem Krisztián pólóját, és kimentem a konyhába, hogy csináljak egy kávét. Csak egyet csináltam, mivel gondoltam, hogy úgyse lesz ideje meginni velem. Pár perccel később jött ki a szobámból, már a nadrágja övét csatolta be.
- Menned kell ugye? – kérdeztem letörten.  Azért kicsit mégis reméltem, hogy itt maradhat. Sajnáltam, hogy mennie kell.
- Ühüm. A pólóm ideadod? – jött oda hozzám, és nyújtotta a kezét. Felálltam a székről, levettem magamról a pólót, és így teljesen meztelenül álltam előtte, kaján vigyorral az arcomon.
Miközben elvette tőlem a pólóját, nyelt egy hatalmasat, gyorsan magára kapta, és magához húzott.
- Ugye tudod, hogy teljesen megőrjítesz. – suttogta a fülembe.
- Szerintem menj, mert még elkésel. – húztam az agyát.
- Ahw. Majd hívlak cica. Légy jó. – csókolt meg szenvedélyesen, erősen, szinte tépte a számat, miközben össze-vissza taperolt.
- Szia. – néztem utána, majd kilépett az ajtón.
Boldog mosollyal az arcomon mentem be a szobámba felöltözni, hogy egy újabb unalmas nap kezdődjön. Szinte biztosra veszem, hogy Krisztiánnal ma már nem találkozunk, és igazam is lett. Sajnos.  Hiányzott egész nap, csak rá tudtam gondolni, jó kedvem volt. Többen észre is vették, de én csak mosolyogtam. Eszembe jutott, hogy már nemsokára itt van tesóm szülinapja, így délután beugrottam a plázába nézelődni. Vettem neki egy parfümöt és egy táskát, ami nekem is nagyon tetszett. Sokat gondolkoztam rajta, hogy megtartom magamnak, neki pedig választok valami másat, de végül mégsem.


- Megkértelek, hogy ne hozd el. Direkt megkértelek rá. – néztem kicsit dühösen Krisztiánra.  Már Tina szülinapján voltunk, és egész jó volt addig, amíg meg nem érkezett Krisztián Enikővel. Szinte azonnal félrehívtam, hogy kérdőre vonjam, mit keres itt ez a liba. Megkértem, hogy ne hozza el. Nagyon zavart, mert reméltem, hogy együtt lehetünk most.
- Sajnálom. Mit mondtam volna, neki miért nem jöhet. A húgod meghívta őt is. Ne haragudj. – nézett rám. – Én is szerettem volna, ha ma együtt bulizhatunk, de ez nem jött össze most, ne haragudj jó? – emelte fel gyengéden az államat.
- Rendben. - sóhajtottam, és megöleltem. Egy eldugottabb részen voltunk, nem láttak ide a többiek.
- Egyébként nem is mondtam még, de őrjítően sexy vagy ebbe a ruhába. Tuti te vagy itt a legszebb. – suttogta a fülembe, aztán adott egy kis puszit a nyakamra.
- Lépjünk le. – mondtam hirtelen, ő pedig értetlenül nézett rám.
- Mi?
- Lépjünk le. Kérlek. – kezdtem el nevetni. – Úgy terveztem veled leszek ma este. Nekem mindegy, hogy hol vagyunk.
- Hm, rendben. Szólok Tomikának, hogy intézze el Enikőt. – vigyorgott.
- Rendben, én pedig elköszönök Tinától. A bejáratnál találkozunk. – adtam neki egy kis puszit, majd Tina keresésére indultam, és hamar meg is találtam, Bence társaságába. Gyorsan felvázoltam nekik a helyzetet, elköszöntem tőlük, és kimentem a bejárathoz, és vártam, amíg meg nem érkezett Krisztián.

                                            

- Mehetünk. – jött ki mosolyogva kezét nyújtotta, én pedig boldogan megfogtam és úgy sétáltunk minél messzebb a helytől.  Jó érzés volt és egyben furcsa. Mi nem szoktunk ilyesmit csinálni. Ha Krisztián Enikővel van, akkor hagyom őket, nem egymással törődünk. Most viszont más volt. Jól éreztem magam vele, pedig semmi nem történt, csupán pár kisebb csók. Közben beszélgettünk, rengeteg dologról, a mindennapokról, nevettünk egymáson. Most először éreztem azt vele, hogy kicsit több már nekem.
Nem igazán figyeltük, hogy merre megyünk, csak mentünk amerre láttunk. Enikő próbálta hívni párszor Krisztiánt, de egyszer sem vette fel neki, végül pedig kikapcsolta a telefont, ami nagyon jól esett.  Sose kapcsolta még ki a telefonját, amikor velem, és ha hívták, mennie kellett, akkor azonnal ment is. Örültem, hogy most csak velem van, és nem megy el, ha hívják. Mivel rajtam egy kb. 10 centis magas sarkú volt, nem sétáltunk olyan sokáig, elindultunk hozzám, haza. Felmentünk, levetkeztem, felvettem egy pólót, ami kb. a térdemig ért, és lefeküdtem a már ágyban lévő Krisztián mellé. Amennyire csak tudtam hozzábújtam, ő magához ölelt, nyomott egy puszit a fejem búbjára, és szüntelenül simogatta a hajamat, ameddig el nem aludtam…