7. fejezet

A napok teltek, múltak, de a hangulatom egy kicsivel se lett jobb. Folyamatosan bejártam az egyetemekre, és különböző dolgokkal próbáltam magam elfoglalni, hogy ne gondoljak Krisztiánra. Próbáltam újra a régi lenni, de eddig nem nagyon sikerült. Fanni és Tina sokat voltak velem, együtt buliztunk, amit persze Bence nem nézett jó szemmel, mert Tomikával együtt ő sem szimpatizál túlságosan Fannival, de néha azért ő is eljött velünk. Egyik ilyen buli alkalmával viszont én maradtam egyedül, mivel Tina Bencével, Fanni pedig Tomikával volt. Furcsa, de akárhogyan mondják egymásra, hogy utálják a másikat, mostanában egyre többet vannak együtt, de a csipkelődések még mindig megmaradtak.
A bárpultnál ültem, ittam a koktélomat, és az embereket néztem, amikor hirtelen éreztem, hogy valaki néz. Kicsit megfordultam, és tényleg. Egy helyes pasi állt nem messze tőlem. Rám mosolygott, én pedig viszonoztam. Pár percig szemezgettünk, majd fogta az italát és odajött hozzám.
- Helló. – köszöntem neki.
- Szia. Hát te? Ilyen gyönyörűség egyedül? – kérdezte egy mosollyal az arcán.
- Hát, úgy látszik. – vontam vállat, de közbe én is szüntelenül mosolyogtam.
- Egyébként Máté vagyok. – nyújtotta a kezét.
- Alíz. – ráztam vele kezet.
- Gyönyörű, mint te.
- Köszönöm. – nevettem, majd kiittam az utolsó kortyot is a poharamból.
- Meghívhatlak még egyre? – bökött fejével a poharamra.
- Rendben. – bólintottam.
Rendelt még egyet magának is, aztán elkezdtünk beszélgetni. Kiderült róla, hogy már dolgozik, 26 éves. Jó fej, jó pasi, jó volt vele beszélgetni, és addig se gondoltam Krisztiánra. Később elmentünk táncolni is, aztán pedig számot cseréltünk, megígérte, hogy hívni fog, én pedig hazamentem a csajokkal.

Máté

 Máté betartotta az ígéretét, és 2 nap múlva hívott is. Egyre többet találkoztunk, amikor mindketten szabadok voltunk. Nagyon megkedveltem, egyre többet tudtunk meg egymásról, és sikerült kicsivel kevesebbet Krisztiánra gondolnom.
Igazából megbeszéltük, hogy barátok maradunk, de eltelt pár nap, mégsem beszéltünk, nem is láttam azóta. Talán jobb is így.

Furcsa volt, mert Mátéval nem ugrottunk mindjárt a dolgok közepébe. Szépen lassan haladtunk, nem kapkodtuk el a dolgokat. Alapból én nem ilyen vagyok. Nem szoktam randizgatni, de ez most más. Jól éreztem vele magam, mindig megnevettetett, mindig tudtunk miről beszélgetni. Sok közös témánk volt.
A csajok furcsállták a hirtelen váltást, szerintük csak ezzel próbálom mutatni, hogy nem érdekel Krisztián. Kicsit össze is vesztünk ezen, mert azt mondták, hogy egy pótléknak használom Mátét, ami nem igaz. Természetesen nem vagyok még túl teljesen Krisztiánon, de próbálkozom. Nem akarok már tőle semmit, hagyom, hagy élje a saját életét. Néha eszembe jutottak azok a napok, amikor csak együtt voltunk, beszélgettünk, de aztán gyorsan elhessegettem ezeket. Nem akartam rá gondolni.
Közben persze vége lett az egyetemnek, nyári szünet, végre. Már nagyon vártam, mert elegem van a sok tanulásból. A vizsgáim jól sikerültek, úgyhogy most minden a legjobb. Vagyis majdnem minden, de az nem lényeges.

                                  

Éppen Tinánál voltunk Fannival egyik péntek este, ilyen csajos napot tartottunk. Gyakran csináljuk. Egész nap együtt lógtunk, vásároltunk, most pedig már otthon vagyunk, és valami béna romantikus filmet nézünk DVD-n.
- Figyeljetek, gondolkoztam valamin, a héten. Mi lenne, ha elmennénk pár napra a Balatonra? Mindannyian. – szólalt meg Fanni.
- Hm, nekem mindegy. - vontam vállat, már majdnem bealudtam közbe.
- Mármint, hogy érted, hogy mindenki? – kérdezte Tina.
- Hát, mi 3an, Krisztiánék, Bence, Tomika. – lelkesült fel, miközben sorolta a neveket. Nekem szinte azonnal kipattant a szemem. Egy részből, hogy Krisztián és én, több napig. Nem tudom, furcsa lesz. A másik pedig:
- Tényleg, te mióta is vagy ilyen jóba Tomikával? Egyre többet beszéltek. – néztem rá.
- Ugyan már. – legyintett. – Párszor beszélünk csak. Lehet, hogy már nem utáljuk egymást, de nem is vagyunk még jóba.
- Aha, oké. – vigyorogtam, mire ő csak fejbevágott egy párnával.
Végül úgy döntöttünk, hogy ezt a kis kirándulást még felhozzuk a többieknek is, aztán pedig mind a 3an elmentünk aludni, mivel eléggé elfáradtunk.