4. fejezet

Reggel, amikor felébredtem, Krisztián már sajnos nem volt mellettem. Elszomorodtam, mert azt hittem, hogy elment, és már feküdtem volna vissza, amikor megláttam a pólóját a földön. Gondolom a nélkül nem ment sehová, így még itt kell lennie valahol. Felkeltem az ágyamból és a keresésére indultam. Meg is találtam a konyhába, és nagy meglepetésemre reggelit csinált. Halkan mögé lopakodtam, és hátulról átöleltem, mire ő kicsit megrázkódott.
- Héj, megijesztettél. – fordult hátra mosolyogva, és ő is magához ölelt.
- Bocsi. – pusziltam meg. – mit csinálsz? – néztem a háta mögé.
- Reggelit. Neked. Mivel szinte sosem tudunk együtt reggelizni, és együtt lenni hosszabb ideig, úgy döntöttem, hogy a mai nap a tiéd. teljesen. – mondta én pedig csodálkozva néztem rá.
- Tényleg? Ne mondj olyanokat, amiket nem tudsz betartani.
- Ígérem, hogy ma nem megyek el sehová, rendben? Nem akarom, hogy azt érezd, csak arra kellesz, mert ez nem így van. Együtt leszünk, beszélgetünk, meg amit csak akarsz. Oké?
- Oké. – bólintottam vigyorogva, aztán hagytam, hogy az ajkai birtokba vegyék az enyémeket.

                                 

Bevallom az elején nem hittem ebbe az egész” töltsük együtt az egész napot” dologban, szinte biztos voltam benne, hogy valaki, vagy valami úgy is közbe szól, de nem így lett. Krisztiánnak még tegnap óta ki volt kapcsolva a telefonja, és nem is kapcsolta be egész nap. Fura volt egész nap vele, kicsit olyanok voltunk, mint a rendes szerelmesek. Jó volt, de valamiért mindig elvette a kedvem az a gondolat, hogy nem vagyunk együtt, mert ő valaki mással van, valaki mást szeret. 
Este, fél 9kor döntött úgy, hogy most már tényleg ideje lenne hazamennie. Elbúcsúztam tőle, megbeszéltük, hogy majd hív, lezuhanyoztam, aztán boldog mosollyal az arcomon aludtam el.
Ez a vasárnap megpecsételte az egész hetemet, nagyon jó kedvem volt. Fanni és Tina is észrevették rajtam, de nem mondtam nekik semmit.  Végül próbáltam magamban elnyomni ezeket a dolgokat, mert tudtam, hogy semmi jó nem lesz belőle. Kicsit bevallom féltem is ettől az érzéstől.  Próbálkoztam, de sajnos nem nagyon sikerült, mert szinte egész nap csak rá tudtam gondolni. Egész héten alig hívott, alig beszéltünk. nem ért rá, és nekem is sokat kellett tanulnom. Iszonyatosan hiányzott, bevallom. A héten viszont történt valami. Az egyetemen megismerkedtem valakivel, aki nagyon megtetszett. Tényleg, nagyon. Sokat beszélgettünk szünetekbe, egyetem után is. Elhívott randizni, és én hosszú idő után végre igen-t mondtam.

Már otthon készülődtem, majdnem kész voltam, amikor csengettek. Ránéztem az órámra, de még nem volt csak negyed 8. Kinyitottam az ajtó, és eléggé meglepett, hogy Krisztián áll ott. Kezdjük azzal, hogy nem szokott csengetni, csak bejön, a másik pedig, hogy nem beszéltünk meg mára semmit.
- Hát te? – kérdeztem csodálkozva.
- Hm, hiányoztál. Hoztam bort. – emelte fel, majd bejött.
- Öhm, izé. – kezdtem el dadogni.  – Most nem épp a legalkalmasabb.
- Mi? Miért? Tényleg.  Szép vagy. – nézett végig rajtam. – Hová mész?
- Öö.. randim van. – mondtam ki.
- Hogy mid? – nyíltak ki nagyra a szemei. Nem csodálkozok, hiszen nem nagyon szoktam csak úgy randizgatni. – Kivel?
- Egy sráccal az egyetemről.  – feleltem.
- Mi van? Ne már. Nem akarom, hogy menj.
- Mi? Mi az, hogy nem akarod? Krisztián ne haragudj, de nem vagyunk együtt, hogy megmond, mit csinálhatok és mit nem.
- Tudom. – mondta, letette a bort a szekrényre, és odajött hozzám. – én csak nem akarom, hogy mással legyél.
- De Krisztián mi megbe.. – kezdtem el mondani, de közbeszólt.
- Tudom, hogy mit beszéltünk meg, de nem tehetek róla. Még a gondolat is rossz, hogy valaki mással legyél. Kérlek szépen, hogy ne menj el.
- De te is Enikővel vagy, és akkor nekem miért nem szabad? Krisztián ne légy önző. Legjobb lenne talán, ha abbahagynák ezt a dolgot kettőnk között. – mondtam ki, de igazából nem gondoltam komolyan.
- Nem. Nem akarom. Szükségem van rád érted? Ahj – sóhajtott – Alíz én, nem akarlak elveszíteni, lehet.. lehet, hogy kicsit már többet érsz nekem. Jobb veled, mint Enikővel, megnyugtat a közelséged. Nem kérdezgetsz hülyeségekről, nem akadsz fenn mindenen, úgy érzem, hogy nem kell semmi miatt aggódnom, ha veled vagyok. ..