2. évad 63. fejezet

10 komi, új rész:) 

A szekrényem előtt álltam, és azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Régen voltam már bulizni, nincs semmi normális ruhám. Elkeseredett arccal álltam a szekrényem előtt, fehérneműben. Hirtelen semmi nem tetszett, ami ott volt a szekrénybe beakasztva. Nemsokára jön a taxi, és én még sehol sem vagyok.

Egyébként Krisztián délelőtt hívott fel, hogy ráér és tud vigyázni Ninára, nem rég vitt el, így semmi akadálya nem volt a bulinak. Eléggé morcos volt, rossz kedve volt, de mostanában csak így látom. Tudom, hogy nem örül annak, hogy bulizni megyünk, mert mondta Tomikának. Hát sajnálom, én pedig ma jól akarom érezni magam, és teljesen azon leszek, hogy ez így is legyen.

- Kölcsönadod a hajvasalódat? – jött be Dorina a szobámba, ezzel kizökkentve a gondolkodásból. Ráemeltem a tekintetemet, és olyan szép volt. Tegnap vett egy tök jó bulis ruhát, és most az volt rajta. Annyira szép, és vékony. – Mi az? Miért nem öltöztél még fel? – kérdezte értetlenül.
- Mert nem tudom, hogy mit vegyek fel. Egy normális göncöm sincs.
- Jaj, biztos. – forgatta a szemét. – Na vigyázz, majd én keresek neked. –
Eltolt a szekrény elől, és elkezdte nézegetni a ruháimat.
- Ezzel például mi bajod van? – mutatott fel egy fekete, kicsit csillogósabb ruhát. Nem csúnya, nem volt még rajtam soha. Azt hiszem, hogy kaptam valakitől.
- Jól néz ki, de nem hiszem, hogy jól állna, kövér vagyok ehhez. – mondtam fintorogva, ő pedig úgy nézett rám, mint egy hülyére.
- Mond, megőrültél? Nagyon jó alakod van, ne butáskodj! Tessék, vedd fel, majd meglátod te is!
A kezembe nyomta, és mivel tudom, hogy felesleges vele ellenkezni ezért elvettem tőle, és felvettem. A tükör előtt álltunk, és csak néztük a tükörképünket. Tényleg nem állt olyan rosszul..
- Na, ugye, hogy jól nézel ki. Egyáltalán nem vagy kövér, ezt verd ki nagyon gyorsan a fejedből! Ugyanolyan tökéletes az alakod, mint régen, és irtó jól nézel ki! Hidd el, mindenki rajtad fogja legeltetni a szemét. – nevetett, én pedig kuncogva megráztam a fejem.

Tényleg nem volt olyan rossz, a végén még tetszett is, így teljesen jókedvűen indultunk el a taxival a szórakozóhelyre, ahol már ott várt ránk Linda, Tomikával. Nem tudtam, hogy ő is jön, azt hittem, hogy csak hárman leszünk, de nekem végül is mindegy, engem nem zavar.
Bementünk a klubba, és elfoglaltunk egy üres helyet, majd Tomika elment nekünk italokért.
- Ugye nem gond, hogy jött Tomika? Mostanában annyira kevés időnk van együtt, és tegnap se voltam vele, elhívtam, hogy jöjjön velünk. Nem baj, ugye? – kérdezte meg hirtelen Linda.
- Dehogyis. – kiáltottam oda, hogy meghallja a zenétől.
- Semmi gond. – rázta a fejét Dorina.
- Akkor jó. – mosolyodott el.

Nagyon jól éreztem magam velük, egész este pörögtünk, táncoltunk. Linda inkább Tomikával foglalkozott, de én Dorinával is nagyon jól éreztem magam. Igazán hiányzott már, jó vele bulizni. El is felejtettem, hogy régen mennyire össze voltunk nőve. Igaza volt, még otthon, egy csomó pasi ránk tapadt, de mi mindet lepattintottuk. Ez nem az a pillanat, amikor én pasizni fogok. Nem azért jöttem ide. Nem hiszem, hogy mostanában lesz új kapcsolatom. Egyáltalán nem lennék még arra készen.
Nevetve, és kifulladva ültünk le, és ittunk bele az italunkba.
Tomika és Linda nem igazán buliztak ma, csak voltak maguknak, de nagyon aranyosak. Tulajdonképpen irigylem őket, hiszen mióta együtt vannak, csak egyszer volt egy komolyabb vitájuk, és egy rövid szünet, de minden rendben van velük.

Épp mondani akartam valamit Tomikának, amikor megláttam felénk közeledni egy barnahajú, gyönyörű lányt. Tomikához ment, de sajnos a zenétől nem értettem mit mond. Mit furcsállva néztünk rájuk, de Tomi se értett semmit. A csaj beszélt neki valamit, majd miután Tomika bólintott, odaköszönt nekünk, és már ott sem volt.
- Ez meg mit akart, és ki ez? – kérdezte összehúzott szemöldökkel Linda. Hangjából hallatszott a féltékenység, amin nevetnem kellett, de végül hamar lelohadt a mosoly az arcomról.
- Nem tudom, most látom először. – vágott értetlen fejet. – Kérdezte, hogy én vagyok-e Tomika, és, mondtam igen, és akkor mondta, hogy mondjam meg Krisztiánnak, hogy kereste.  Valami Kinga vagy ki. Viki, te ismered? – nézett rám, de addigra már teljesen leblokkolva ültem.
Ez az a Kinga? Mit keres itt? Miért jött ide, és mit akar Krisztiántól? Az eddigi kedvem azonnal elment. Hirtelen nagyon rosszul lettem, alig kaptam levegőt. Úristen, nem hiszem el. Miért kellett ide jönnie? Hagyja már békén Krisztiánt!
Igazából nem is csodálom, hogy tetszett neki, hiszen annyira széplány. Hosszú barna haja van, igazi modell alkat, pont amilyet Krisztián szeret. Annyira féltékeny lettem, és tudom, hogy nem kellene. Dühös voltam, és nem is tudom igazából milyen érzések voltak bennem. Rosszul voltam.
- Viki, itt vagy? Mi történt? – lengette meg a kezét előttem Tomika.
Nem válaszoltam, csak felálltam, és a mosdó felé vettem irányt. Ott nekidőltem a pultnak, és a tükörbe kezdtem el nézni magam. Észre se vettem, hogy mikor kezdtem el sírni, csak a tükörben vettem észre, hogy patakoznak lefelé az arcomon a könnyek.
Nyílt az ajtó, és Dorina aggódó arcát láttam meg a tükörben.
- Mi történt? Miért akadtál ki ennyire? Ki ez a lány? – kérdegetett, miközben a hátamat simogatta, hogy nyugodjak meg.
- Ő az. – hangom halkan csengett, kicsit rekedten. Nem tudtam beszélni.
- Ki?
- Akivel.. akivel Krisztián …
Nem kellett végig mondanom, azonnal megértette, és szomorúan, megértően nézett rám, majd azonnal magához ölelt.
- Sajnálom. Nyugodj meg. – suttogott a fülembe.
- Nem megy. Annyira fáj.
- Tudom, elhiszem, de akkor is, próbálj meg kicsit megnyugodni. Nem érdemli meg, hogy sírj miatta. – simogatta a hátam.

Nagyon jól esett, hogy Dorina törődik velem, és, hogy itt van, de nem tudod most megnyugtatni. Nagyon rosszul lettem, és haza akartam menni. Kicsit helyrehoztam magam a tükörbe, megigazítottam a sminkemet, felvettem egy mosolyt az arcomra, és kimentünk.
- Jól vagy? –kérdezte aggódva Linda.
- Persze, csak rosszul lettem, már minden rendben, de megyek haza inkább. Nem igazán érzem jól magam.  – fintorogtam.
- De biztos minden rendben?
- Igen Tamás. Kipihenem magam, holnapra semmi bajom nem lesz.
- Akkor jó. Megyünk mi is, vagy szeretnél még maradni? – nézett Lindára.
- Mehetünk tőlem. – bólintott.
- Akkor gyere.
Megfogta a kezét, és elindultunk kifelé, miután megszereztem a táskámat. Fogtunk egy taxit és szerencsére nem volt nagy forgalom a városba, így hamar hazaértünk.
- Biztos jól vagy? – kérdezte meg Dorina már vagy századszorra, amikor épp mentem be a hálószobámba.
- Igen. Lefekszek. Jó éjt, és köszönök mindent. – mosolyogtam rá, majd megöleltem.
- Ugyan már. Ha valami van, csak szólj.
- Persze. – bólintottam, és már mentem ott sem voltam.
Egy gyors zuhany után az ágyba bújtam, és pár perc után aludtam is.

Reggel csengésre ébredtem, és ránéztem az órára, ami már 11-et mutatott. Eszembe jutott, hogy Krisztián délelőttre mondta, hogy hozza vissza Ninát, mivel 1-re megy valahová. Kipattantam az ágyból, és leszaladtam, hogy beengedjem őket.
- Szia. – mosolygott. Úgy láttam, hogy kicsikét talán jó kedve van.
- Sziasztok. – ölembe vettem Norinát, és bementem a házba, ő pedig jött utánam.
- Jó volt tegnap? – kérdezte.
- Aha, szuper. Teljesen addig, ameddig nem jött oda Kinga. – néztem rá, gúnyosan mosolyogva.
- Mi? – nézett nagy szemekkel.
- Téged keresett. Igazán széplány, nem csodálom, hogy nem tudtál neki ellenállni.
Végig gúnyosan beszéltem vele, lazán, hogy azt higgye, nem érdekel a dolog, pedig nagyon fájt a dolog.
- Mit keresett ott? Miért ment oda hozzátok?
- Felismerte Tomikát, és üzent neki veled. Tulajdonképpen nem érdekel. Majd hívd fel, és kérdezd meg.
- Viki, kérlek… - emelte égre a tekintetét.
- Mi van? Tudod mit? Hagyjuk. Köszönöm, hogy vigyáztál Ninára, most már mehetsz. – mondtam neki, és a bejárati ajtóra mutattam.
- Ne csináld ezt. Szeretlek Viki.
- Persze, mond ezt annak, aki elhiszi. Most viszont már tényleg menj el. Szia! – köszöntem el.
Egy ideig nem mozdult, majd sóhajtott egy hatalmasat, beletúrt a hajába, és lassú léptekkel elhagyta a lakást, én pedig könnyes szemekkel néztem utána.